Nyugaton már négy évtizede létezik egy különleges tudomány: a neve gerontechnológia. Az eindhoveni műszaki egyetemen még külön tanszékük is van, s az itt végzett gerontechnológusok szerte a világon jól fizető állásokat kapnak, állami és magáncégeknél egyaránt. De mit is takar ez a hazánkban még mindig szinte teljesen ismeretlen és kissé ijesztő nevű tudomány?
1966-ban egy A. N. Clark nevű geriáter egy sajátos, főleg időskorban jelentkező viselkedési rendellenességet azonosított, amelyet később, 1975-ben egy orvosi folyóiratban megjelent cikkében Diogenész-szindrómának nevezett el. De ki is volt Diogenész, és miért van társadalmunkban egyre több ember, aki hozzá hasonlít?
Évtizedek óta gyűlő kisbolti számlák, megtartott csomagolóanyagok, a polcon sorjázó lukas edények – a felhalmozók lakásában nem egy értelmetlen, sőt egészségre veszélyes gócpontot találunk, ahol kupacba gyűlik a szemét. Idővel az ilyen otthonok maguk gócpontokká, szemétkupacokká válnák, így ha módunkban áll, segítsünk szegény gyűjtögetőn!
A világ fejlett országaiban 60 év felett minden harmadik ember egyszer egy évben elesik. Azt is tudjuk, hogy minden ötödik esés csonttörést vagy komoly fejsérülést okoz, s ezekből idősebb korban sokkal nehezebb felgyógyulni. Éppen ezért nagyon fontos minden ismeret, amely megtanít minket arra, hogyan előzzük meg az eleséseket, és ha „elesésben vagyunk”, abban a bizonyos 1-2 másodpercben mit tegyünk, mit tehetünk.
Mind láttunk már kellemetlen bejegyzéseket a Facebookon – de remélhetőleg nem mi írtuk őket. Négy tanács, amit tarts szem előtt, hogy ez továbbra is így maradjon!
