Nemcsak énidő van, létezik az éntér is – Az időseknek pedig különösen fontos

Száz pszichológiai könyvből legalább kilencvenben biztosan szerepel ma már az a kifejezés, hogy „énidő”, s mindenhol körülbelül ugyanazt jelenti: rohanó életedben biztosíts magadnak egy olyan időszakot, amikor azt teszed, amit te szeretnél, elsősorban magadra koncentrálsz, s az sem baj, ha ilyenkor egyedül vagy. Arról azonban kevesebb szó esik, hogy életünkben kell biztosítani egy olyan teret is – s ez még inkább igaz ötven év felett – ami a te világod szerint néz ki, téged tükröz, ahová vissza tudsz húzódni, ahol tudod elemezni a veled történt eseményeket és biztonságban érzed magad.

A kettős olvasás fontossága időskorban – online és nyomtatva is!

Online felületen másképpen olvasunk, mint amikor elmélyülünk egy könyvben, folyóiratban. A szövegek szerkezete is másképpen épül fel, de mi is átfutunk, kihagyunk részeket az interneten és másként figyelünk a nyomtatott írásra. A kétféle tevékenység eltérően mozgatja meg az agyunkat és fontos mindkét képességünket fenntartani, illetve gyakorolni mind fiatalként, mind időskorban. Az utóbbi esetben ez ugyanis kifejezetten védhet a demencia kialakulása, erősödése ellen.

Mitől idősbarát egy város, és vajon miért van belőle túl kevés a világon?
Egyre többször hallani korbarát, avagy idősbarát városokról. Ezek a fogalmak egyrészt azokat a városokat jelölik, amelyek sokat tesznek az idősebbekért (életüket kényelmesebbé, olcsóbbá és gyorsabbá teszik), de a kifejezések ennél konkrétabb városcsoportra is vonatkoznak: 4 földrész azon településeire, amelyek megfelelnek a WHO nyolc pontból álló „korbarát város”-szabványának.
Erről is kell beszélni… Speciális akadályok az idősek szabad közlekedésében

Ahogy zajlik életünkben az idősödés (ageing) folyamata, egyre több olyan egészségügyi problémát tapasztalunk saját magunkon, amelytől életterünk, mozgásunk egyre inkább beszűkülhet. Komoly derékfájdalommal vagy vizesedő lábbal nem lehet sokat gyalogolni, s ha enyhe vagy erősebb inkontinencia-problémák lépnek fel, szintén kiszolgáltatottá válhatunk, miután bizonyos időközönként megfelelő mosdóhelységre lesz szükségünk. Ez utóbbi nemcsak Magyarországon probléma, hanem a legfejlettebb városokban is. Mutatunk azonban egy applikációt, ami Budapesten segíthet.

Átlagosan másfél évet veszthetünk az életünkből, ha magányosak vagyunk – Mi az öregedési óra, és mire jó?

Az öregedési órák jelenleg a gerontológusok és a szociológusok által kifejlesztett statisztikai modellek (ha úgy tetszik: számítógépes programok), amelyek lehetővé teszik a valódi, biológiai életkorunk mérését. Így kaphatunk egy számot, ami IGAZI életkorunkról árulkodik – szemben a kronológiai életkorral, amit a naptárból és a személyi igazolványunkból kiolvashatunk.

Az ember mindig többet ér, mint a gépei – öregen is, demensen is

Egyre több idős tanítványom, ismerősöm fogalmaz meg a senior akadémián valamiféle szorongást az új eszközökkel kapcsolatban. Nem a készüléktől félnek, nem is attól, ami azt működteti – csak attól, hogy mi lesz, ha a gépek még okosabbak, ők maguk pedig még elesettebbek lesznek.

Gyakori tünet, és a száraz száj betegség jele is lehet

Becslések szerint a szájszárazság a népesség 25 százalékát érinti, gyakoribb jelenség a 60 év feletti korosztály esetében és a nőknél. Az okai között lehetnek az öregedéssel összefüggő folyamatok, krónikus betegség vagy valamilyen gyógyszer mellékhatása. Számos következménye van: negatívan befolyásolhatja a beszédet, a rágást, az ízérzékelést és a nyelést is. Fokozza a fog- és ínybetegségek kialakulásának esélyét, nem beszélve a kellemetlen szájszagról.

Ne igyál kakaót demencia ellen!

Amióta a demencia nemcsak a gerontológiai kutatók körében, de a sajtóban is gyakran előkerülő téma lett, unos-untalan felmerülnek olyan „terápiák”, amelyek hamar népszerűek lesznek, de aztán – mivel valójában semmilyen hatásuk nincsen – elmerülnek a feledés homályában. Ilyen a kakaóbomba-szenzáció is, amely arról szól, hogy a rendszeres kakaóivás segít a demencia (különösen az Alzheimer-kór) elleni harcban, lassítja a folyamatokat, sőt: vissza is fordíthatja azokat. Erről a súlyos tévedésről – amely sajnos már idehaza is több cikkben megjelent – szól mostani írásunk.

„Mindenkinek, amennyi jár” – Nem mindig igazságos az öröklés, ha demokratikus

Nagyon sokan, életük harmadik szakaszában az elmúláson gondolkodva úgy vélik, hogy a legegyszerűbb, ha mindenüket a gyermekeikre hagyják, s vagyonukat arányosan elosztva mindenki „megkapja, ami jár”. Se többet, se kevesebbet, mint a másik vagy a harmadik. Ez így demokratikus és szépen is hangzik… de lehet, hogy pont ebből lesz a probléma.