Január elején Athénban jártam, ahol az impozáns szobrok és a mükénei aranyékszerek mellett több tucat érdekes sztélével is találkoztam. Ezek domborműves sírkövek, és sok közös vonásukat fedeztem fel: az egyik ilyen, hogy az eltávozót általában ülve ábrázolják, élete egy olyan jellemző tevékenységét végezve, amely valamiképpen összefoglalja a személyiségét. A szeretteik viszont szinte kivétel nélkül állnak körülöttük. Vajon ezek a sztélék csak a vallástörténészeknek és a művészettörténészeknek szolgálhatnak fontos üzenetekkel? Vajon mit tanítanak az időstudomány számára?