A kiszáradás veszélyeire télen is figyelni kell
Szakmai és tapasztalati tény: ahogy telnek az éveink, egyre kevésbé érezzük a szomjúságot. Ezért 50 év felett sajnos nagyon sokan sokkal kevesebb folyadékot vesznek magukhoz a szükségesnél, és nem is gondolják, hogy valójában ettől lesznek betegek. Különösen igaz ez a demenciával élőkre – ők még gyakrabban felejtik el a folyadékbevitelt. Cikkünk ezért mindkét csoportnak szól, mindenkinek, aki elmúlt ötven esztendős.
Valóban nem változhat az ember gondolkodása és értékrendje idősebb korában?
Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik egy-egy erős orvosi diagnózis után, amely komoly betegséget mutatott, elkezdtek egészségesen élni, táplálkozni, s évekkel-évtizedekkel tolták el a beígért súlyos állapot beköszöntét, vagy legyőzték a megállapított kórt. De továbbra is kérdés marad az, hogy a világról alkotott alapvető nézeteink vajon tudnak-e változni idősebb korunkban?
Bölcsességen innen, közhelykerítésen túl – a semmitmondó idősödésről
Közhelyek között élünk. Kevesen vannak, akik szeretnek a dolgok mélyére ásni, s megérteni, hogy ténylegesen mi az igazság (például a valódi népi bölcsesség), s mi az, amit a felületes gondolkodás miatt igaznak hiszünk, de valójában nem az. Az idősödéssel kapcsolatosan is rengeteg közhely vesz minket körül, s ezek között vannak kifejezetten megbélyegzők (ún. ageisták), és pozitívnak látszók is. Ezek egyike, hogy az „idősödés bölcsebbé tesz”. De valóban igaz ez?
Xanthippé-szindróma, ami a pokoli civakodás mögött állhat időskorban
Békés és csendes családanyák és családapák, magányos hatvanasok, magukat jól ellátó, társasági életet élő özvegyek, egyik-napról a másikra, váratlanul neurotikusan kezdenek viselkedni, veszekednek, kiabálnak, kiállhatatlanok lesznek, elsősorban azért, mert nem tartunk rendet, vagy még inkább azért, mert szerintük nem megfelelően tartjuk be ezt. Ami harminc-negyven évig jó volt, hirtelen rossz lesz, s rövid idő alatt azt vesszük észre, hogy már mindennel bajuk van. Mi történik ilyenkor, és mi az, hogy Xanthippé-szindróma, amelyre ilyenkor a szakember gondol? Összefoglalónk.
Hadd mondja a magáét, avagy (miért ne) rumináljon mindenki kedvére
Csak mondják, mondják ugyanazt magukban, megoldás nélkül, már aludni is alig tudnak, attól félnek, végül teljesen legyőzi őket az a probléma, amit régebben lehet, hogy könnyen megoldottak volna – állítják idős emberek. Hogy miért természetes mindez, és mi a megoldás? A szakirodalomnak erre is van válasza.
Jobb levegő, jobb agy? A friss levegő hat a demenciára is
Mindannyian tudjuk, hogy egy-egy nagy erdei séta vagy a magashegyi levegőn töltött pár nap nemcsak a tüdőnket tisztítja ki, hanem a gondolatainkat is; megnyugszunk, és több energiát érzünk magunkban. Azt azonban, hogy a levegőszennyezés erősíti az Alzheimer-kór kockázatát és lefolyását, csak 2021-ben publikált tudományos kutatásokból tudhattuk meg minden kétséget kizáróan.
Magány, egyedüllét, izoláció – mit tegyünk 50 év felett, ha nem tudunk kihez kapcsolódni?
Tavaly nyáron, két vírushullám között egy budapesti szociális otthonban tartottam előadást az izoláció és az egyedüllét időskori problémáiról, és azok lehetséges megoldásairól, majd az előadás után szokás szerint ott maradtam beszélgetni. Az egyik lakó, aki nyelvtanár, és 2020-ban töltötte be a 80. életévét, elmondta, hogy valójában legalább négy fogalmat kellene használnom az előadásomban: a maga választotta magányost, a kényszerű magányban élőt, az egyedül élőt és az izoláltat, s az ő problémáikról kellene külön is beszélnem.