Birs-bőségben nem csak a dióval gazdagon megrakott birsalmasajtra gondolhatunk. Ha a kamrában már sorakoznak a birsbefőttek, felcímkéztünk jó néhány üveg birslekvárt, jusson eszünkbe, hogy a birs más szerepet is kaphat. Lehet sós, lehet csípős, egybekelhet hússal, keleti fűszerekkel, válhat levessé, sülhet desszertté. Különleges zamata az őszi, sőt, a téli konyha gyümölcsparádéjában érvényesül igazán.
Hajdanán apai nagynénéimnél – ősz hajú, piros arcú, nyájas beszédű anyókák – találkoztam rendre a zöld dióval. Kompótos tál díszeként jelent meg, máskor a gesztenyepüré tejszínhabján billegett egy szelet szirupban feketére érett, míves rajzolatú zöld dió. Aztán a karácsonyi diótortát is ezzel tetézték be. Gyermekként én sem tudtam, mi is ez az egzotikus dolog: gyümölcsféle lehet-e vagy valami más? Aztán, mint oly sok-sok finom süteménynek, likőrnek és befőttnek, ennek a receptjét is örökségül kaptam az aranyfedeles kis könyvben.
A karotta szó hengeres, zsenge sárgarépát jelöl valójában. Dallamos, elegáns kifejezés, így könnyebben eladható azoknak, akiknek a sárgarépa valami nem túl kedves ízemléket jelent. A zsenge, tavaszi karotta nyersen is jó, de ott a helye szinte minden fogásban. Színes, vitamindús, roppanós. És ne feledjük: illatos zöldje a petrezselyemhez hasonlóan felhasználható!
Díszcserjeként álldogál az aranyalma tőlünk nem messze, egy kicsit elhagyatott park szélén. Mostoha a sorsa, mert őszi díszeit, apró aranyalmácskáit senkinek sem mutogathatja, nincs, aki arra jár. Csak mi tévedünk arra, szeptember vége felé, hogy megnézzük, megértek-e a kis gyümölcsök. A kicsi almák, amelyek ügy csüngnek a fán, csokrokban, mint a cseresznye. Befőtt készül belőlük, mégpedig szárral együtt, díszítésként gyümölcssalátához, süteményekhez, gyümölcsös koktélba pottyantva olyan szívderítő látvány! Pikáns íze pedig túlmutat az egzotikus gyümölcsök aromáján.