Szokatlan fogások a karácsonyi menüben: kinél mi vált hagyománnyá a családban?

A karácsony közeledtével nemcsak a szívünket és a lelkünket készítjük az ünnepekre, de alighanem a gyomrunkat is. Már december hónapja is mintha folyamatosan az evésről és az édességekről szólna, aminek a csúcspontja az ünnepi menü. Majd levezetésképpen az év utolsó hetében eszegetjük a maradékokat, míg végül a hónap (és természetesen az év) lezárásaként elkészítjük a szilveszteri finomságokat. Mivel a karácsony általában kiemelt jelentőségű ünnep minden családban, igyekszünk olyan ételeket készíteni, amelyek egyrészt megfelelnek a hagyományoknak, másrészt a családtagok ízlésének.

Töltött káposzta, kocsonya, disznótoros, halászlé, rántott hal, göngyölt húsok és majonézes saláták – alighanem ezek variációja kerül a legtöbb asztalra 24-e estéjén. De mivel minden családnak megvannak a maga hagyományai, így könnyen kiegészülhet a menü valami szokatlannal, például azért, mert egyszer elkészítettük, és annyira megtetszett mindenkinek, hogy végül minden évben el kell készíteni.

A mi családunk nem valami nagy reformer. Nálunk nincs karácsony halászlé, rántott hal, töltött káposzta és szilvával töltött pulykamell nélkül, amit a húsleves, a kocsonya, néhány szelet rántott hús és a franciasaláta tesz teljessé. Izgalmas azonban bekukkantani más családok konyhájába: a páromnál például igencsak megadják a módját a lakomának: náluk a klasszikusok mellett a svéd gombaasaláta is minden évben elkészül, ahogyan a kacsasült és kacsamáj. Az utóbbi években azonban már-már hagyományként is lehetne tekinteni arra, hogy az unokák ilyen-olyan speciális étrendje és diétája miatt készülnek csökkentett energia- és szénhidráttartalmú fogások és köretek, valamint két-három éve valamilyen koreai étel is mindig helyet kap az ünnepi terítéken, mert az most nagy divat. Egyébként különlegesek és finomak ezek is.

Ecetes-cukros krumplisaláta és vadhús

Persze nem rendkívüli dolog, ha valaki változtat egy kicsit a klasszikus fogásokon. Kedves munkatársunk, Dóra például még soha az életében nem evett gesztenyés ételeket és töltött káposztát karácsonykor. Valahogy nem részei ezek a karácsonyi menüsornak. „Emlékszem, milyen döbbenettel hallgattam gyerekként, amikor arról beszéltek, hogy töltött káposztát fognak enni, és azt gondoltam magamban, „de hát az tökre nem is karácsonyi kaja”.

A szüleinél helyette mindig volt rántott hal és krumplisaláta. Nem majonézes, hanem az a hagyományos ecetes-cukros lében úszó változat. „A különlegessége, hogy szerintem az ünnepeken kívül ezt még sosem készítette édesanyám. Így aztán ez mindig olyan, amit lehet várni, amikor velük karácsonyozunk. Rántott halból is mindig kétféle van: patkó alakú, szálkákkal a bátraknak, filé a félősebbeknek. De szintén náluk szokott lenni vadhús és hozzá egy mártás, aminek még a nevét sem tudom, de nagyon jellegzetes. Valamilyen paradicsomos alapja van, és van benne gomba, talán ez a vadász mártás. Ez csak nagyjából hét-nyolc éve került a családi repertoárba.”

Van, akiknél pedig a más nemzetekből származó felmenőik okán kerültek a hagyományok közé olyan ételek, amelyek itthon talán szokatlanok. Egy barátom nagymamája szlovák volt, s nála megszokott volt a káposztaleves főtt, füstölt kolbásszal, kockatésztával karácsonykor. Már elment közülük, de még a dédunokák is boldogan eszegetik a levest, a felnőtt unokákban pedig szép emlékeket ébreszt.

A haltekercs és a kutya ünnepi vacsorája

Olykor egy szerencsés kimenetelű balesetből vagy egy váratlanul bekövetkezett, akkor talán még bosszantónak tűnő eseményből lesznek a legjobb és legviccesebb karácsonyi ételek – vagy éppen így kerül fel az ünnepi ételek listájára egy egyébként szokatlannak tűnő fogás, meséli kolléganőnk, Halmos Monika.

Náluk van ugyanis egy különleges haltekercs, ami most már lassan negyed százada bekerült a családi legendáriumba. A recept egyébként Hargitai György mesterszakácsé. A haltekercs elkészítése egyszerű, előre legyártható, tehát nem a szenteste fénypontját kell halsütéssel tenni zsírszagúvá, mint mondjuk a rántott hal esetében. „Filéből készül, nincs benne szálka, és még jól is néz ki – tehát ideális egy négygyermekes, dolgozó édesanya karácsonyi rendjében. Fel is jegyeztem, és megfelelően időzítettem, hogy a gyertyagyújtás utáni vacsorához már csak szeletelni kelljen a szépen megdermedt darabokat csinosan. Míg az aprónép örvendezett a jézuskának, kiléptem a teraszra – akkoriban hideg telek jártak, ott volt az éléskamra egy része. Majdnem meghűlt bennem a vér, mert a haltekercseknek gyakorlatilag a hűlt helyét találtam. A négy derekas tekercsből egy árválkodott a tálban – éppen akkor jött vissza a bernáthegyi. A többinek a fóliája szerteszét hevert a kertben, Nudlika pedig elégedetten nyalogatta a szája szélét. Máig sem értem, hogyan tudta úgy lepiszkálni a tál üveg fedelét, hogy semmi baja nem esett – sem a tálnak, sem az ebnek. A gyerekek ujjongtak, hogy végre a kutyának is igazi karácsonyesti vacsorája volt, mi pedig szépen megosztoztunk az egyetlen tekercsen. Akkor még nem volt divat a „fine dining", nem tudtuk, hogy előre vetítettük a jövő gasztronómiai divatját az egy-egy szelet mutatós haltekerccsel árválkodva a tányéron. Ettünk hozzá kenyeret, jobban fogyott végül a bejgli, a haltekercs pedig azóta bekerült a családi recepttárba. Minden karácsonykor előkerül ez a történet is, pedig ennek már jó sok éve.”

S ha ti is kedvet kaptatok a haltekercshez, íme a recept!

Haltekercs

Hozzávalók:

• 8 szelet halfilé
• 1 tasak zselatinpor
• fűszerek ízlés szerint

A töltelékhez:

parajpüré fokhagymával vagy sült paprika