AZ ALAPOK
Én kisgyerekként nem kaptam zsebpénzt. Először akkor adtak pénzt a szüleim, amikor elkezdtem a gimnáziumot, de akkor sem rendszeres formában, inkább, ha kértem valamire. Ebből lett az a rendszer, hogy meg kellett előre mondanom, hogy egy hónapban mennyi pénzre lenne szükségem a rendszeres kiadásaim (mint közlekedési bérlet, étkezés, kis szórakozás) fedezésére. Ez volt az első rendszeres zsebpénzem, amivel gazdálkodnom kellett.
Nem tudom, hogy szerencsés-e vagy sem, de nálunk sosem volt olyan, hogy „ha ezt a munkát megcsinálod, akkor kapsz zsebpénzt” vagy olyan hogy, „egy 5-ös osztályzat 200 Ft”. A pénz, mint motiváló tényező sosem játszott szerepet az életemben, és ezért hálás vagyok.
Mégis fontosnak látták a szüleim, hogy megtanuljak bánni a pénzzel, ismerjem fel, mi mennyit ér. Úgy gondolták, hogy ha velük tartok a vásárlások során a piacra, a boltokba, és felhívják a figyelmemet az árakra, akkor kialakul bennem egy általános kép arról, hogy az ételek milyen áron mozognak. Ebben a rendszerben fokozatosan tanultam meg, mi alapján döntsem el, hogy egy akció tényleg megéri-e, milyen értékek és árak mozognak együtt. Így aztán, mikor eljött az ideje, tudtam kalkulálni, mennyi pénzből tudom eltartani magam, mikor otthon lakom, és ennyi kell az önálló élethez.
AZ ELSŐ REPÜLÉS, AZ ELSŐ ESÉS
Jó gyakorlóterep volt aztán az, mikor külföldön folytattam tanulmányokat. A kiutazás előtt megpróbáltam felmérni, hogy mennyi összeget kellene félretennem az ösztöndíj mellé, amiből fél évig elélhetek. Az első alkalommal amatőr hibába estem, így nagyon félreszámoltam a dolgokat: nem gondoltam, hogy ennyivel drágább lesz minden Németországban. A kiutazás után újra kellett terveznem mindent. Ez volt az első esés, az első csalódás, az első olyan pillanat, amikor megéreztem, milyen fontos a pontos, gondos előretervezés.
MEGÉRTENI A MUNKÁT
Egy újabb fontos lépcső volt a pénzügyi függetlenedés útján, amikor a zsebpénzt már én kerestem meg magamnak. Elkezdem felmérni, hogy milyen munkát mennyi pénzért (nem) érdemes elvégezni. Ebben sokat segített, hogy az első diákmunkáim mind más munkaadónál, más munkakörben voltak, így volt hol tapasztalatot gyűjtenem. Végül egy asszisztensi munka lett az első állandó munkám. Ezt nagyjából 5 hónapig bírtam, mert rájöttem, hogy kizsigerelnek, és megéreztem, hogy többre lennék képes, ha a helyemen lennék.
Az ezt követő munkahelyeim egyre jobbak voltak. Jött a SZÉP kártya, szabadnapok, juttatások sora. Megismertem a biztos alapokat adó kereset kényelmét, megcsapott az anyagi biztonság szele. Ehhez muszáj volt párszor elesnem, de végül lassanként rájöttem, mit dolgoznék szívesen, és hogy a munkámért mennyi pénzt kérhetek.
Ilyen tapasztalatokkal a hátam mögött újból külföldre mentem tanulni fél évre, Hollandiába. Tökéletesen kiszámoltam előre, hogy mennyi pénzre van szükségem a normális diákélethez, ha még utazni is szeretnék. Az élet azonban új leckét adott: váratlanul elromlott a számítógépem, menthetetlenül. Nemcsak a szervízt kellett kifizetnem (szinte feleslegesen), de egy új laptopot is vásárolnom kellett. Ezzel nem kalkuláltam, így utána már nem élhettem olyan nagy lábon, mint terveztem… Mert nem volt vésztartalékom. Nektek legyen. Mindig.
A MOTIVÁCIÓ
Az én pénzügyi függetlenedésemben sokat segített, hogy mindig voltak céljaim, eleinte igen gyermetegek: először egy PS4-et akartam venni. De azt annyira akartam, hogy dolgoztam is érte. Aztán amikor elértem a célt, az jutott eszembe, hogy inkább egy új cserélhető objektíves fényképezőt szeretnék. Már igen közel jártam a célhoz, amikor megszületett bennem az újabb vágy: igazából nem tárgyakat, hanem egy albérletet szeretnék. Kitűztem hát az egyik legnagyobb célt, amit egy budapesti fiatal felnőtt találhat.
A kiköltözésem előtti egy-két évben már fizettem otthon a szüleimnek „rezsit” – ezt sem bántam, jó tanulság volt látni, mi mennyibe került nekik hosszú éveken át. Aztán eljött az én időm. Minden, amit korábban tanultam, segített abban, hogy életemben először igazán független legyek: elköltöztem otthonról.
Ezt a lépést egyéves odaszánás, spórolás, munka előzte meg. Ezúttal ügyeltem rá, hogy legyen biztonsági tartalék lakhatásra, és egy kevés akármi másra. Szerencsémre a spórolást segítette a koronavírus is: nem volt mire elköltenem a fáradtságos munkával megszerzett pénzt, hiszen se bárok, se éttermek, se mozik nem voltak nyitva... és ez egy új tanulságot is hozott. Rájöttem, hogy új fontossági sorrendre van szükségem, ideje elengedni a gondtalanul, de feleslegesen tartott gasztro-élvezkedős estéket, legalábbis csökkenteni a számukon. Mert elvesz, többet, mint amit én szeretném, hogy elvegyen.
BIZTONSÁGI HÁLÓ
A szüleimtől való kiköltözés előtt csináltam egy utolsó számvetést: kiszámoltam egy évre előre a bevételeimet, a várható kötelező és szükséges kiadásaimat és örömmel láttam, hogy van egy olyan biztonságos háló alattam, ami megtart egy évig, ha hirtelen munkanélkülivé válnék.
Azóta is arra ügyelek, hogy megmaradjon az az új rendszer, amiben én tartom fenn magamat. Ha ez stabil lesz, gondolkodhatok megint arról, hogy mire kéne/lehetne félretenni.
SEGÍTSÉG A BAJBAN
Abban, hogy a pénzkezelésben se vesszek el, és az arany középúton tudjak maradni – mert mindkét irányba könnyű kicsapongani! – segítséghez is folyamodtam. Letöltöttem egy alkalmazást (1Money), amibe vezetem, hogy mire mennyit költök havi szinten, így látom, hogy mennyit (nem) sikerült spórolni. Több ehhez hasonló alkalmazás is van (itt van például néhány ilyen), amik igen hasznosak; szerintem fontos kiegészítője lehet bármelyikünk életének.
Itt tartok tehát, korántsem vagyok az út végén, még most tanulom, milyen is az önálló élet. Büszkeséggel, örömmel és izgalommal tölt el, ha arra gondolok hova jutottam, és mik várnak még rám. Azt ugyan nem tudom, hogy milyen a „jó” nevelési mód a szülők részéről, viszont az biztos, hogy a tanulást nem lehet megúszni. Vagy a szülők segítségével, agy az élet adta helyzeteken keresztül, de meg fogjuk tanulni a pénzügyi függetlenedés receptjét: csak azt ne higgyük, hogy a tanulás valaha is véget ér!
A nyitókép a szerző tulajdona
Ajánljuk még:
HOLNAPTÓL SPÓROLOK! – HÉTKÖZNAPI TIPPEK A HAVI KIADÁSOK CSÖKKENTÉSÉRE
MELYIK PÉNZÜGYI SZEMÉLYISÉGTÍPUSBA TARTOZOL?
5+1 HIBA, AMIT KERÜLJ EL AZ ELSŐ INGATLANVÁSÁRLÁSNÁL!
Köszönöm a rossz példát, kedves szüleim, tanultam belőle!
Néhány napja a hála egy új szintjére leltem rá magamban. Nap mint nap örülök neki, hogy szerető férjem van, akivel három egészséges és csodálatos gyermeket nevelünk, de most belém hasított az érzés, hogy ugyan még fiatal vagyok, de máris sikerült valóra váltanom egy gyerekkori álmom.
