Az első látásra szerelem kérdése nagyjából olyan vitatott, mint az, hogy hogyan készül az igazán jó halászlé. Vannak elhivatottan megírt könyvek, amelyek szerint ez egy létező unikornis, amely olyan erős házasságok forrása, amiket a válás nem veszélyeztet. Utánajártunk hát, mit mond erről a pszichológia: hinni vagy nem hinni?
Látszólag a párkapcsolatok legmeghatározóbb érzelme: a szerelem. A gyakorlatban viszont sokkal több érzést hordoz: szenvedélyt, vágyat, biztonságérzetet. Mi tehát a szerelem? Hol a helye a vágyaknak, és mit eredményez kapcsolatainkban, ha a szeretet vagy az elköteleződés van túlsúlyban?
Jézus utolsó vacsorája egy szabadításnak állított emléket, miközben egy másik, nagyobb szabadítás ígéretét hozta. Nem kerül sok energiánkba és spirituálisan gazdagító, ha időt fordítunk mi is a széder estére, és megpróbáljuk átélni Jézus utolsó vacsoráját. Mi is tanítványokká válhatunk, ha van bennünk hajlandóság.
Előadások, tréningek és könyvek ezrei kínálják nekünk a mindfulness tudományát. Instant, meditatív, gyógyító – állítják. A mindfulness azonban ennél sokkal több, és bizonyos szempontból sokkal kevesebb. Ugyan keresztyén gyökerekkel is rendelkezik, fő iskolájában, a buddhizmusban ez a módszer csupán egy lépcső a hétből, mely a bölcsesség felé vezet minket. És egyáltalán nem olyan könnyed, mint gondolnánk, de annál is felszabadítóbb.
Optimizmus, perspektívaváltás, megújulás, belső beszéd. Sok-sok könyvespolcnyi iromány és konferenciák sokasága kínálja nekünk az önmegvalósítás, a sikeresség, az önfejlesztés lehetőségét. Megváltozhat-e az életünk attól, hogy optimista belső hangon szólunk magunkhoz?
Evés közben mesét néző óvodás, naphosszat a telefonon lógó kiskamasz, bezárkózó gamer gimis: megszokott látvány a legtöbb családnál. Minek köszönhető mindez, és mit tehetünk szülőként, hogy a gyerek életében megfelelő helyre kerüljön a technológia? Erről kérdeztük Tóth Dániel pszichológust.
Névtelen, arctalan, mégis végletekig bántó kommentek repkednek az interneten, oktalannak tűnő bántások a lépcsőházban, a tömegközlekedésen. Mindez azért, mert véleménye mindenkinek van, és sokan nem is képesek megtartani a sajátjukat. Csak éppen a következményekre nem gondolnak.