Hazudni bűn vagy praktikum? Mindenesetre ezt tudd róla, mielőtt megteszed

Pszicho

Hazudni bűn vagy praktikum? Mindenesetre ezt tudd róla, mielőtt megteszed

Miért és hogyan fűszerezi meg életünket a hazugság? Mit tekintünk hazugságnak, hogyan jön létre és mik a jelei? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ.

Mi a hazugság?

A tudományos okosságok szerint a hazugságok – meglepetés: – olyan kijelentések, melyekkel szeretnénk másokat megvezetni.

A hazugságnak legalább két szereplője van: a megtévesztő és a kiszemelt. Azt gondolnánk, hogy az egyiket megvetni, a másikat pedig sajnálnunk kellene – de ez egy könnyelmű hozzáállás. Ugyanis a hazugság sikerességéért, a hazugság kialakulásáért és fennmaradásáért minden esetben felelős a megtévesztett is! Sok oka lehet, miért hagyjuk magunkat átverni, lehet például a tanult apátia, a tudatlanság, az elfogultság vagy akár a túlzott magabiztosság is. Ugyanis ha mélységesen kedvelünk valakit, szeretnénk megőrizni a róla alkotott tökéletes képet, még akkor is, ha ezért szemet kell hunynunk kisebb-nagyobb hazugságok felett. A felszarvazott férj talán már rég tudomást szerzett felesége tettéről, de még kapaszkodik, reménykedik, ezért belemegy a titkolózásba, ráhagyja felségére a füllentéseket és kifogásokat. Menti, ami menthető. Éppen ezért a mentésért torzítjuk el a valóságot: nem is akarjuk adott esetben észrevenni, hogy hazudnak nekünk, mert túl nehéz lenne az ebből fakadó érzéseinket elviselni. Tudattalanul is védjük magunkat, ha úgy tetszik: megvezetjük magunkat.

A hazugságnak több formájával is találkozhatunk életünk során. A teljes megtévesztés során az illető olyat mond, ami teljességében kitaláció. Ha a kijelentés tartalmaz igazságot is, akkor féligazságról beszélünk. Ezek esetében az igaz tartalom segít elfedni vagy promotálni a hazug részletet. Szintén igazságalapja van a ’költői túlzásoknak’. Ezek az igazság eltúlzásával, felfújásával működnek. És igen: az is hazugságnak számít, amikor valaki elhallgat valamit. Ilyenkor bár nem mond hamis dolgot, viselkedésével mégis fontos kontextuális információktól fosztja meg a másik embert, így közlendője nem kaphat a valóságnak megfelelő megítélést. 

Ha mégis gyanakodnánk: vannak a hazugságnak külső jelei

A hazugságot állító gyakran elárulja magát, csak mi nem ismerjük fel a jeleket. Vannak tréningek, amelyek kifejezetten az ilyen apró jelek felismerését tanítják meg a résztvevőknek. Ezek szerint

  • gyanús lehet, amikor egy barátunk nagyvonalakban vázolja csak fel a mondandóját. Ilyenkor beszédéből hiányoznak azok a részletek, amikre esetleg nem gondolt, és amikre nem tudott gyors és hiteles választ adni.
  • előfordulhat, hogy teszteljük a másikat, kérdéseket teszünk fel a történetével kapcsolatban. Ha nem képes specifikus részleteket mondani, az intő jelnek számít.
  • azzal, hogy a beszélőpartnerünk a kérdésünket megismétli, mielőtt válaszolna, tulajdonképpen időt nyer. Vagy azért, hogy összeszedje a gondolatait, vagy azért, hogy kitalálja, mit fog nekünk hazudni.
  • Az egyszerű, tagmondatokban való kommunikáció is gyanús jel lehet. Ha az illető nem képes folyékonyan, kerek és összetett mondatokban beszélni, elképzelhető, hogy éppen füllent!
  • A testbeszédben jelentkező apró jelek, úgy, mint a hajjal való játszadozás vagy az ajkak ujjakkal való érintése szintén a hazugság hírnökei lehetnek.

De miért? 

Elsőre talán negatív asszociációink támadnak, amikor hazugságról beszélünk, pedig a hazugság lehet proszociális, vagyis a kapcsolatokat építő, segítő és antiszociális, vagyis másoknak ártó is. Ennek megfelelően pedig a mögöttük meghúzódó szándék is eltérő. Vannak például helyzetek, amikor a másik méltóságát vagy a kapcsolatot szeretnénk megóvni egy ’kegyes hazugsággal’. Például, amikor a barátnőnk új kutyáját először látjuk, és illendőségből azt mondjuk, hogy „Milyen szép!”, pedig sajnos nagyon nem az. Vagy ilyen az is, amikor mások tévedéseit próbáljuk kicsinyíteni, amikor kétségbe vannak esve. Az a célunk ezekkel, hogy a kínos helyzetet elsimítsuk, megelőzzük a konfliktust. Mindezt pedig az üzenet cenzúrázásával, egy közös narratíva kialakításával tesszük meg. 

Az antiszociális hazugságot ezzel szemben általában a saját önbizalom védelme, növelése táplálja. Emellett fontos motiváló tényező lehet a szimpátia elnyerése, a kellemetlen következmények vagy akár a társadalmi megbélyegzés elkerülése. Amikor például azt hazudjuk, hogy ismerjük a buli főszervezőjét, és így surranunk be egy amúgy zárt házibuliba, csakis az előnyökhöz való jutás vezérel minket.

A hazugság sokszínű, komplex jelenség. Használhatjuk jóra és rosszra is, a kérdés csak az, hogy mikor érdemes inkább az őszinteséget választani?

Az őszinteség talán első hallásra nem oldja fel a feszültséget, de utat nyit a kapcsolat mélyüléséhez és a közös gondolkodáshoz is.

Felhasznált irodalom ittitt és itt