Mik a lehetőségek, ha szeretnénk a környezetünket tudatosabban, de vízügyi szempontok alapján formálni?
Hol tartok a kertészkedésben június elején? Idáig majdnem teljes a kudarc.
Egy történet az otthonról, a házról, a családról és arról, ami mindezt megtartja, egyben… a házikígyóról.
Emberek! Ebbe a jóidőbe bele lehet halni!
Mindenki vágyik a szabadba, átélni közelről a természet újjászületését, beszívni a tavasz illatát, megérinteni a fákat. Az ember végre ráébredt, hogy mennyire fontos számára a természet közelsége és azok a helyek, ahol az ott élők jól szolgálják azt. Másfelől azért ott van bennünk a kérdés, hogy vajon mennyire járunk el helyesen, ha ebben a helyzetben útra kelünk. Szeretnék néhány gondolatot megosztani, hogy én mire jutottam.
Még el sem kezdődhetett egy boldog élet s máris elhamvadt miden. Hová vezet innen az út?
Mit jelent ez az ébredés? Mikor következik be? Mihez kezdünk vele?
Hallottad már a kifejezést, hogy elvisz a kókó? Vagy a zsákos ember, a mumus, a nyenyec, a rézfaszú bagó vagy bagoly? Vannak még bőven: babós, bankus, bambuc, bákász, bobo, bobósbunkus, bönkös, böbös, bökötör, bumbus, bubusz, dodo, hemmes, kankas, kankus, kercsula, konkó, kókós, kókár, kumasz, kunka, mankuj, mánkus, muma, mumák, mamusz, mommó, mókár, mömös, murkus, vankuj. Csak hogy néhányat említsünk...
Ha nem lesz pénz, majd csinálunk! – hangozhatna a helyi pénzek szlogenje. Ugyanis ha a lokális gazdaságot segítenéd, nem feltétlenül nagyon sok pénz kell – olykor elég az is, ha van helyi valuta!
Hamarosan egy réges-régi falusi porta feltámadását kísérhetitek figyelemmel!
„Úristen, ezt meg fogom nyerni! Mi van, ha tényleg megnyerem?!”
Kezdjük egy kis gondolatkísérlettel. Mit szólna hozzá a kedves olvasó, ha holnaptól törvényileg szabályoznák, hogy milyen lábbeliben léphet az utcára? Meg lenne adva, hogy milyen korú embernek mely gyártók termékei közül kellene választania. Persze csak azért lenne mindez, hogy mindenki „biztonságos, jó minőségű” cipőkben járhasson, és így elkerülhessük az esetleges balesetveszélyt. Aki nem akarja megvenni a méregdrága márkákat, azt a vételi ár többszörösére büntetnék. Mi van, ha valakinek nincs pénze? Az bérelhet a fenti gyártóktól, vagy vehet fel hitelt. És mi van, ha valaki tudja, hogy a megadott márkák darabjai közel sem olyan kényelmesek és egészségesek, mint ahogyan azt állítják? Mi van, ha valaki nem cipőben, hanem szandálban, papucsban vagy esetleg mezítláb szeretne járni, mert bizonyított tény, hogy az sokkal egészségesebb? Micsoda képtelenség ez az egész, nem? Abszurdum! Elképzelhetetlen egy normális világban. De föltennék egy kérdést: építkezett Ön mostanában?
