Kezdjük egy kis gondolatkísérlettel. Mit szólna hozzá a kedves olvasó, ha holnaptól törvényileg szabályoznák, hogy milyen lábbeliben léphet az utcára? Meg lenne adva, hogy milyen korú embernek mely gyártók termékei közül kellene választania. Persze csak azért lenne mindez, hogy mindenki „biztonságos, jó minőségű” cipőkben járhasson, és így elkerülhessük az esetleges balesetveszélyt. Aki nem akarja megvenni a méregdrága márkákat, azt a vételi ár többszörösére büntetnék. Mi van, ha valakinek nincs pénze? Az bérelhet a fenti gyártóktól, vagy vehet fel hitelt. És mi van, ha valaki tudja, hogy a megadott márkák darabjai közel sem olyan kényelmesek és egészségesek, mint ahogyan azt állítják? Mi van, ha valaki nem cipőben, hanem szandálban, papucsban vagy esetleg mezítláb szeretne járni, mert bizonyított tény, hogy az sokkal egészségesebb? Micsoda képtelenség ez az egész, nem? Abszurdum! Elképzelhetetlen egy normális világban. De föltennék egy kérdést: építkezett Ön mostanában?
Azt biztosan tudod, ki várja a tubarózsát a cifra palota előtt. De mi van a többiekkel?
Kiderült, hogy a virtuális világban is lehet rohanni, a kérdés csak az, fel merjük-e tenni a kérdéseket, amik lelassíthatnak.
Mert az igen nagy sértés a régi parasztokra nézve!
Hagyományaink leggazdagabb tárházát rejti magában a húsvéti ünnepkör, melyből most pár szokást szeretnék kiragadni és röviden bemutatni. Azt máris megjegyezném, hogy ez afféle kísérletnek tűnik, mint az egykori bolond falu lakóinak próbálkozása, akik felboncolták a macskát, hogy megkeressék, mi dorombol benne. Nem lehet egy élő, működő egészet darabjaira szedni, mert az egész nem egyenlő a részek összességével. Mégis remélem, hogy sikerül az ünnep néhány fő motívumára rámutatni ebben az írásban.
„Hithű legyen az ember, Istenhez, hazához, a családhoz, a nemzethez” – Chrudinák Alajos
Mostantól egy kicsit minden más lesz – talán visszatér a teremtő ember is.
Mi jelent neked a szex? Kiszakadást? Függőséget? Egymásra találást? És mi köze ezeknek az online pornóhoz?
Válságkezelési tippek a Mátrából.
Már gyermekkoromban éreztem egy kettősséget magamban, mikor is egyszerre voltam lelkes résztvevője és mintegy kívülálló megfigyelője a húsvétnak. Én is jártam a házakat édesapámmal, testvéremmel, izgultam a versikém miatt, ettem ahol illett, siettem ahol kellett, de közben figyeltem, és próbáltam megérteni, hogy mit miért csinálunk.
Egy történet, ami segíthet azoknak, akik a leginkább megszenvedik ezt az időszakot.
