Jöjjön pár nem is annyira új gondolat az egyik pince elől, a poharazgatás világmegváltó állapotában.
Valaha én is egy nőnek a része voltam, a világ éppen édesanyámnyi volt számomra. Nem emlékszem, de belül érzem, hogy milyen tökéletes volt abban a világban, ahol egy áldott állapotban lévő nő jelentette a mindent. Körbefogott, úgy ringatott, táplált és dúdolgatott, mint egy édes álomban, úgy élhettem. S aztán világra jöttem, és minden, ami korábban volt körülöttem, egészen üres lett.
Kérem, készüljön fel mindenki: rázós téma következik!
A szűk utcák hangulata lenyűgöző, mintha évszázadokat mennénk vissza az időben.
Így éltük meg a második farkastámadást.
Nagyapám történetei sokszor igazabbak voltak sok mai igazságnál is.
Mire taníthat minket egy nehéz emberi sors?
A „mi lett volna, ha…” – cím egy kicsit igazabb lenne, mert futball-hasonlattal élve jelenleg a lefújás előtti pillanatokban vagyunk. Már ha játéknak lehet felfogni a föld élővilága vs. fogyasztói társadalom mérkőzést.
Szívesen összeborzolnám szerzőtársaim rendszerelvű világképét saját, látszólag rendetlen világképemmel.
Magyarországon ma már a Valentin-nap hagyománynak számít, mégis kígyót - békát kiabálunk rá. Miért?
Mozzanatok, amik évtizedek múltán is élnek.
Joaquin Phoneix lenne a Jolly Joker?
