Földi Ádám
Egyik házigazdája vagyok a mátranováki Faluhely majornak, amely egy különleges kísérlet az emberiség jobbá tételére, extrém falusi vendéglátás és családi gazdaság formájában, elképesztő részeredményekkel. Teremtek és fenntartok, néha visszametszek, de aztán megint teremtek, ügyelve arra, hogy amit létrehozok, egyszerre legyen szép, jó és igaz. További részleteket itt találsz: www.faluhelymajor.hu
Szerinted te jól tudsz szeretni?
Elfogadás: ebben áll a nagy titok. Mert amíg ez nincs meg, miről is beszélhetünk?
Nyűg, guzsaly, kolonc, lőcs... Ki emlékszik már, milyen népi eszközök ezek? – Kvízezz!
Tesztelt tudásodat kvízünkön!
„Vajon tényleg ez lenne a szabadság?” – Dédapám és a világ
Különös álmom volt az éjjel. Dédapám házának tornácán üldögéltem a szőlőlugas árnyékában. Épp a gyönyörű fürtöket nézegettem, hátammal kényelmesen a fehérre meszelt kőoszlopnak támaszkodva, mikor megjelent az öreg, a lugas túlfelén.
Te meg tudod különböztetni a juhot a birkától?
A juh az tényleg nem birka? Úgy vélem, hogy ha megértenénk ennek a kérdésnek a lényegét, az megváltoztatná az életünket, sőt a világot. Először is, mert e mondatom után jó eséllyel máris többen mosolyognak, mint előtte. Ez már jó, de nem elég.
„Ez az elkerülhetetlen rögvalóság” – mit hoz ki belőlünk egy válás, és mit hozunk ki mi belőle?
Ki vagyok én? Egy alapvető kérdés ez, amelyre tudatosan vagy tudat alatt, de mindenképp egy életen át keressük a választ. Közben pedig gyakran tévútra térünk, és inkább a „milyen vagyok”-kérdéskörben bóklászunk válaszok után. Mert egy olyan társadalomban élünk, ahol címkék és bélyegek, skatulyák sokasága vesz körül bennünket, és mások véleménye befolyásolja azt, miképp nézünk magunkra. Néha viszont kiszakadunk ezek közül a keretek közül. Például, mikor válunk.
Egy kiló szeretetteljes illúzió rendel! – A cukiskodás diadala
Láttál már pihepuha kiskacsát, ami pár napja bújt ki a tojásból? Szalmába vackoló, édesdeden alvó, csíkos kismalacot? Illatos lucernát ropogtató nyuszimuszit? Olyan cukik, hogy az ember majd’ elolvad a gyönyörűségtől, mindezt pedig kétféle módon fejezi ki. Megsimogatja és lefényképezi. Esetleg lefényképezi, ahogy simogatja. Mindezt 30-60 másodperc alatt, majd 5-10 percig szerkeszti és posztolja a képet/videót, és már megy is tovább. Néha úgy érzem, ez a cukiság fojtja meg a világot.
Hogy lehet dobálózni egy olyan szóval, mint a „szeretet”?
A ma embere úgy koptatja el a „szeretet” szavunkat, mint hegyi patak a lehasadt szikladarabot. Épp úgy dobáljuk egymás felé, oda sem figyelünk igazán rá, mint a sodró vízfolyam. Nincs ebben semmi gyengédség, meghitt puhaság, egyszerűen lekopott a gyakori és léleknélküli használattól.
Mi történik, ha az embernek látomása lesz? Vallomás
Látomásom volt, álmom vagy csak egy intuíció, amit követve eljutottam egyről a kettőre. Elmesélem, hogyan!
B, a bűvös betű: a magyar nyelv betűnyi csodái
Abban sokan egyetértenek, hogy anyanyelvünk a világ egyik legkifejezőbb és legtitokzatosabb nyelve. Csupa nyitott kérdést találunk vele kapcsolatban akkor is, ha a tudomány felől közelítünk felé – de én nem ezt teszem ezúttal.