Van még ennek a hagyománynak aktualitása?
Volt egy ember, aki betyárrá lett egy betyárok utáni világban. Mit tudunk a híres-hírhedt Takács Józsefről?
A Faluhely major tulajdonosaként az itt eltöltött többéves szállásadói tapasztalatainkat sűrítettem most 12 pontba. Ugyan mi már többé-kevésbé fel vagyunk készülve ezekre a kérésekre, megkeresésekre azonban bármerre is indultok, érdemes átfutnotok e listát, mert ugyan nem nagy dolgokról van szó, de legtöbbjük azonnal kell, amikor kell.
És mi köze van mindehhez egy ártatlan gyermekjátéknak?
A húsvét népszokásokban rendkívül gazdag ünnepünk. A hagyomány számos eleme él a mai napig. Valószínűleg te is ismered nagy részüket, azonban mi kitaláltunk pár olyan népszokást, ami NEM a húsvéti ünnepkör része, talán nem is létezik. Találd meg őket!
Számos családnevünk egy-egy régi mesterséget rejt. Talán olvasmányélményekben, múzeumokban, kiállítótereken még találkozhatunk velük, de az idő vasfoga lassacskán felőrli emléküket. Vajon te mennyit ismersz közülük?
A világűr számomra mindig is a csodák birodalma volt. Mai napig szenvedéllyel vizsgálom az eget, a csillagködöket, Naprendszerünk bolygóit. Valami földöntúli megnyugvást találok bennük. Amikor viszont arról olvasok, hogy miféle projektek készülnek a világűr, illetve elsőként a Mars meghódítására, mindez azonnal szertefoszlik. Amíg ez csupán fikció volt, elméleti feltevés, addig izgatottsággal figyeltem. Irtózatos nagyságrendű földi erőforrást használunk fel, hogy a Mars terraformálása – azaz Földszerűvé tétele – a közeljövőben megkezdődhessen. Értem én a lelkesedést, de nem kezdhetnénk a rendrakást a Földdel?
Egy ideje a különféle mosogatógépek reklámjai szándékosan azt az érzetet keltik az emberben, hogy hibás… hibás akkor, ha nem veszi meg a kínált terméket. Sőt, ez nem is hiba, hanem orbitális felelőtlenség, méghozzá olyan, ami az emberiség egészének jövőjét fenyegeti. Mit fenyegeti... egyenesen elveszi! De tényleg így van ez?
A bolonddá tevés korát éljük. Éveken át szorítottam a néphagyományainknak, hogy ne silányuljanak a mai világban cirkuszi produkcióvá, vagy ami még szomorúbb volna, ne haljanak el. És még komolyan is gondoltam. „Vak voltam, és most látok!” – ahogy a Bibliában áll. Hiszen világunk emberisége hagyományőrzőbb, mint valaha, legalábbis a farsangot illetően mindenképpen.
Már egy ideje tudatosan figyelem azokat a fogalmakat, amelyek leginkább meghatározzák az életünket. Szándékosan csak a pozitív töltetű szavakra fókuszálok: ilyen a siker, a boldogság, a szeretet, a tudatosság és egyre többször hallom a „flow”-t is. Érzésem szerint nem rosszak ezek a fogalmak, bár azért jó pontosítani, s következetesen használni őket. De miért nem tűnik fel senkinek, hogy kimarad a felsorolásból a biztonság?
A globális változások kapujában állhatunk, és talán nem naivitás azt gondolni, hogy az emberiség képes a fejlődésre, a javakkal pedig élni, s nem visszaélni fog.
Nektek milyen érzéseitek vannak, ha azt mondjátok: „magyar vagyok”?
