Tényleg LSD-s vizet ittunk a Kádár-korszak alatt? – Utazás az áldokumentumfilmek világába
Vajon megfelelő tálalás mellett bármit képesek vagyunk elhinni anélkül, hogy utánajárnának?
Olyan, hogy „az ember”, nem létezik. „Mi” vagyunk
Az ember tényleg csak egy parazita a Földön?
Egy közmondás, amiben az egész élet benne van
Ki mint vet, úgy arat. Mindannyian ismerjük e közmondást, és persze értjük is. Nyugaton ok-okozati összefüggésnek nevezik, keleten a karma törvényének. De milyen jelentései vannak nálunk, és honnan ered? Nem árt erről elgondolkozni.
Novemberi dínom-dánom: tudod, mi köze a libáknak és az újbornak Szent Mártonhoz?
A Márton-nap jeles ünnep volt hagyományainkban, a hozzá kötődő szokásoknak, legendáknak se szeri, se száma. Sokkal többről szólnak ezek, mintsem, hogy egy felsorolással elintézzük őket, hiszen hagyományainknak éppen az ünnepek belső megélése a lényege. Arra érdemes inkább törekedni, hogy eresszük be önmagunkba ezt az ünnepet. Ehhez egy kis időutazásra indulunk most.
A hiánnyal való küzdelemhez is erő kell – egy külön élő apa vallomása
Egy vagyok azok közül az édesapák közül, akik elváltak, és a válás után csak nagyon ritkán, kevés ideig láthatják gyermekeiket. Olyan édesapák vagyunk mi, akiknek valami egészen mást kell, hogy jelentsen az erő, mint a többségnek. A mi erőnk a hiánnyal való küzdelemben mutatkozhat meg leginkább.
Te is hazudtál az életről a felnőtté váló gyermekednek?
Ha csak a magunk módján is, de mindannyian megpróbáljuk, megpróbáltuk gyermekeinket felkészíteni az életre. Egy szülő érthető módon mindig a legjobbat akarja. Szeretnénk, ha nekik már egy kicsit könnyebb lenne, ha nem kellene a maguk kárán megtanulniuk mindazt, amit mi már tudni vélünk az életről. De vajon tudunk-e őszinték lenni önmagunkkal annyira, hogy ne csupán az életről szőtt illúziónkat örökítsük át, hanem a valós tanulságokat, minden kudarcunkkal, gyengeségünkkel, emberi hibánkkal együtt?
Sir David Attenborough és a pottyantós viszonya
Nem az ember szaporodott túl ezen a bolygón, hanem a kényelem.
Te megérzed, ha valami „szívvel-lélekkel” készült?
Egy majdhogynem elfeledett világba vezet utunk, amelyet jobbára csak megsárgult könyvlapok és fekete-fehér fényképek őriznek. A juhászember életében a bot sokkal nagyobb jelentőségű puszta munkaeszköznél, inkább üggyel-bajjal, művészi gonddal, spirituális felhanggal kiválasztott jó baráthoz hasonlítható.
Meseország, avagy a megosztottság mindenkié
Vihar van a biliben, pedig elhihetnénk végre: tényleg mindegy, hogy a körúton jobbra vagy balra fordulunk.
Jó ötlet beengedni gyerekeket az idősotthonokba?
A szélsőségek a végeken összeérnek. Nézzük csak meg az embert, mennyi közös pont van a legkisebbek és az igazán öregek között. Akár a szakállas viccben, mikor az aggastyánt kérdezik, hogy érzi magát: „Akár egy újszülött! Nincs fogam, hajam egy szál se, és azt hiszem a pelenkát is le kellene cserélni”. Van azonban egy olyan közös pont, ami engem kifejezetten zavar.
Maszkviselés a néphagyományban? Van rá példa...
Ha a maszk alá a félelem, a kiszolgáltatottság, vagy az elégedetlenség, az intolerancia költözik, akkor elveszítjük saját emberségünket.
