Földi Ádám
Egyik házigazdája vagyok a mátranováki Faluhely majornak, amely egy különleges kísérlet az emberiség jobbá tételére, extrém falusi vendéglátás és családi gazdaság formájában, elképesztő részeredményekkel. Teremtek és fenntartok, néha visszametszek, de aztán megint teremtek, ügyelve arra, hogy amit létrehozok, egyszerre legyen szép, jó és igaz. További részleteket itt találsz: www.faluhelymajor.hu
Tényleg LSD-s vizet ittunk a Kádár-korszak alatt? – Utazás az áldokumentumfilmek világába
Vajon megfelelő tálalás mellett bármit képesek vagyunk elhinni anélkül, hogy utánajárnának?
Olyan, hogy „az ember”, nem létezik. „Mi” vagyunk
Az ember tényleg csak egy parazita a Földön?
Egy közmondás, amiben az egész élet benne van
Ki mint vet, úgy arat. Mindannyian ismerjük e közmondást, és persze értjük is. Nyugaton ok-okozati összefüggésnek nevezik, keleten a karma törvényének. De milyen jelentései vannak nálunk, és honnan ered? Nem árt erről elgondolkozni.
Novemberi dínom-dánom: tudod, mi köze a libáknak és az újbornak Szent Mártonhoz?
A Márton-nap jeles ünnep volt hagyományainkban, a hozzá kötődő szokásoknak, legendáknak se szeri, se száma. Sokkal többről szólnak ezek, mintsem, hogy egy felsorolással elintézzük őket, hiszen hagyományainknak éppen az ünnepek belső megélése a lényege. Arra érdemes inkább törekedni, hogy eresszük be önmagunkba ezt az ünnepet. Ehhez egy kis időutazásra indulunk most.
A hiánnyal való küzdelemhez is erő kell – egy külön élő apa vallomása
Egy vagyok azok közül az édesapák közül, akik elváltak, és a válás után csak nagyon ritkán, kevés ideig láthatják gyermekeiket. Olyan édesapák vagyunk mi, akiknek valami egészen mást kell, hogy jelentsen az erő, mint a többségnek. A mi erőnk a hiánnyal való küzdelemben mutatkozhat meg leginkább.
Te is hazudtál az életről a felnőtté váló gyermekednek?
Ha csak a magunk módján is, de mindannyian megpróbáljuk, megpróbáltuk gyermekeinket felkészíteni az életre. Egy szülő érthető módon mindig a legjobbat akarja. Szeretnénk, ha nekik már egy kicsit könnyebb lenne, ha nem kellene a maguk kárán megtanulniuk mindazt, amit mi már tudni vélünk az életről. De vajon tudunk-e őszinték lenni önmagunkkal annyira, hogy ne csupán az életről szőtt illúziónkat örökítsük át, hanem a valós tanulságokat, minden kudarcunkkal, gyengeségünkkel, emberi hibánkkal együtt?
Sir David Attenborough és a pottyantós viszonya
Nem az ember szaporodott túl ezen a bolygón, hanem a kényelem.
Te megérzed, ha valami „szívvel-lélekkel” készült?
Egy majdhogynem elfeledett világba vezet utunk, amelyet jobbára csak megsárgult könyvlapok és fekete-fehér fényképek őriznek. A juhászember életében a bot sokkal nagyobb jelentőségű puszta munkaeszköznél, inkább üggyel-bajjal, művészi gonddal, spirituális felhanggal kiválasztott jó baráthoz hasonlítható.
Meseország, avagy a megosztottság mindenkié
Vihar van a biliben, pedig elhihetnénk végre: tényleg mindegy, hogy a körúton jobbra vagy balra fordulunk.
Jó ötlet beengedni gyerekeket az idősotthonokba?
A szélsőségek a végeken összeérnek. Nézzük csak meg az embert, mennyi közös pont van a legkisebbek és az igazán öregek között. Akár a szakállas viccben, mikor az aggastyánt kérdezik, hogy érzi magát: „Akár egy újszülött! Nincs fogam, hajam egy szál se, és azt hiszem a pelenkát is le kellene cserélni”. Van azonban egy olyan közös pont, ami engem kifejezetten zavar.
Maszkviselés a néphagyományban? Van rá példa...
Ha a maszk alá a félelem, a kiszolgáltatottság, vagy az elégedetlenség, az intolerancia költözik, akkor elveszítjük saját emberségünket.