Hogy kapcsolódik a nők megfogdosása az adventhez? – Láncos Miklós hagyománya
Ismered a magyar Mikulást?
Várod már az év végét? A jó hír, hogy a múlt héten volt
Várjátok már, hogy vége legyen 2020-nak? Van egy jó hírem. Már megtörtént. Persze nem naptári értelemben véve, csak ha hagyományaink évkörét vagy a keresztény egyházi évet tekintjük. Érdemes lehet egy kicsit elidőznünk ezen az időzítésen és átgondolunk, vajon mikor és miért pont akkor érdemes lezárni egy esztendőt.
A csapatépítő disznótor fényévekre jár a néphagyománytól, és a pálinkaivás is kilométerekre
Most a kultúrának egy szeletével, a néphagyománnyal szeretnék foglalkozni. Nem definíciószerűen közelítjük meg a dolgot, bár azért föltehetnénk pár költői kérdést mind a nép, mind a hagyomány vonatkozásában is: mettől meddig terjed a nép? És a hagyomány? Kinek a micsodája a néphagyomány? Persze, értem: mindannyiunk közös kincse – de eredetileg kié volt és mikor? A kérdéseknek se szeri, se száma és válaszolni rájuk csak nagy jóindulattal, kompromisszumokkal lehet, legalábbis azoknak, akik számára fontosak e határok. A hétköznapi életben ezek igazán nem számítanak. Könnyedén ráhúzzuk a néphagyomány jelzőjét bármire, ami régiesnek tűnik és illik abba a képbe, amit a múltról festünk magunknak.
Tényleg LSD-s vizet ittunk a Kádár-korszak alatt? – Utazás az áldokumentumfilmek világába
Vajon megfelelő tálalás mellett bármit képesek vagyunk elhinni anélkül, hogy utánajárnának?
Olyan, hogy „az ember”, nem létezik. „Mi” vagyunk
Az ember tényleg csak egy parazita a Földön?
Egy közmondás, amiben az egész élet benne van
Ki mint vet, úgy arat. Mindannyian ismerjük e közmondást, és persze értjük is. Nyugaton ok-okozati összefüggésnek nevezik, keleten a karma törvényének. De milyen jelentései vannak nálunk, és honnan ered? Nem árt erről elgondolkozni.
Novemberi dínom-dánom: tudod, mi köze a libáknak és az újbornak Szent Mártonhoz?
A Márton-nap jeles ünnep volt hagyományainkban, a hozzá kötődő szokásoknak, legendáknak se szeri, se száma. Sokkal többről szólnak ezek, mintsem, hogy egy felsorolással elintézzük őket, hiszen hagyományainknak éppen az ünnepek belső megélése a lényege. Arra érdemes inkább törekedni, hogy eresszük be önmagunkba ezt az ünnepet. Ehhez egy kis időutazásra indulunk most.
A hiánnyal való küzdelemhez is erő kell – egy külön élő apa vallomása
Egy vagyok azok közül az édesapák közül, akik elváltak, és a válás után csak nagyon ritkán, kevés ideig láthatják gyermekeiket. Olyan édesapák vagyunk mi, akiknek valami egészen mást kell, hogy jelentsen az erő, mint a többségnek. A mi erőnk a hiánnyal való küzdelemben mutatkozhat meg leginkább.
Te is hazudtál az életről a felnőtté váló gyermekednek?
Ha csak a magunk módján is, de mindannyian megpróbáljuk, megpróbáltuk gyermekeinket felkészíteni az életre. Egy szülő érthető módon mindig a legjobbat akarja. Szeretnénk, ha nekik már egy kicsit könnyebb lenne, ha nem kellene a maguk kárán megtanulniuk mindazt, amit mi már tudni vélünk az életről. De vajon tudunk-e őszinték lenni önmagunkkal annyira, hogy ne csupán az életről szőtt illúziónkat örökítsük át, hanem a valós tanulságokat, minden kudarcunkkal, gyengeségünkkel, emberi hibánkkal együtt?
Sir David Attenborough és a pottyantós viszonya
Nem az ember szaporodott túl ezen a bolygón, hanem a kényelem.
Te megérzed, ha valami „szívvel-lélekkel” készült?
Egy majdhogynem elfeledett világba vezet utunk, amelyet jobbára csak megsárgult könyvlapok és fekete-fehér fényképek őriznek. A juhászember életében a bot sokkal nagyobb jelentőségű puszta munkaeszköznél, inkább üggyel-bajjal, művészi gonddal, spirituális felhanggal kiválasztott jó baráthoz hasonlítható.
