Nőellenes lenne a néphagyomány, a paraszti kultúra?
Meg van különböztetve a nő a férfitól a hagyományainkban? Hát hogyne lenne, hiszen biológiailag is meg van. De ez egy tökéletes mellérendeltséget, egymásbaillőséget alkot, és ebben a mellérendeltségben a férfi a legmagasabban tiszteli az életadó és életet nevelő nőt, míg a nő ugyanígy a teremtő, védelmező férfit. A bizonyítékok százszámmal hevernek előttünk.
Íme a legszebb karácsonyi népdalaink, énekeink
A karácsony melegsége, a család szeretete és a régi karácsonyi énekek úgy fonódnak egymásba, mint fényesre barnult fonott kalács ágai. Bizonyos énekek hatására érzések, megélések emlékei törnek ránk, amelyeket vágyunk újra megélni, mert keressük azokat a pillanatokat, amelyek a legjobbak, legszebbek voltak, amikor a leginkább szeretve voltunk és szerettünk, amikor felhőtlenül boldogok voltunk, és egyszerűen csak örömmel léteztünk a biztonság biztos tudatában.
Te hiszel a véletlenekben? Van, ami után én már nem tudok...
Messzemenően hiszek a véletlennek tűnő dolgok elrendeltségében. Különösen izgalmas számomra olyannal beszélni, aki saját bevallása szerint csak a logikában, a racionalitásban és a törvényszerűségekben hisz. Az ilyen beszélgetések vége felé meglepő módon majdnem mindig oda jutunk, hogy nincs is igazán ellentmondás közöttünk...
Várod már az év végét? A jó hír, hogy a múlt héten volt
Várjátok már, hogy vége legyen 2020-nak? Van egy jó hírem. Már megtörtént. Persze nem naptári értelemben véve, csak ha hagyományaink évkörét vagy a keresztény egyházi évet tekintjük. Érdemes lehet egy kicsit elidőznünk ezen az időzítésen és átgondolunk, vajon mikor és miért pont akkor érdemes lezárni egy esztendőt.
A csapatépítő disznótor fényévekre jár a néphagyománytól, és a pálinkaivás is kilométerekre
Most a kultúrának egy szeletével, a néphagyománnyal szeretnék foglalkozni. Nem definíciószerűen közelítjük meg a dolgot, bár azért föltehetnénk pár költői kérdést mind a nép, mind a hagyomány vonatkozásában is: mettől meddig terjed a nép? És a hagyomány? Kinek a micsodája a néphagyomány? Persze, értem: mindannyiunk közös kincse – de eredetileg kié volt és mikor? A kérdéseknek se szeri, se száma és válaszolni rájuk csak nagy jóindulattal, kompromisszumokkal lehet, legalábbis azoknak, akik számára fontosak e határok. A hétköznapi életben ezek igazán nem számítanak. Könnyedén ráhúzzuk a néphagyomány jelzőjét bármire, ami régiesnek tűnik és illik abba a képbe, amit a múltról festünk magunknak.
Egy közmondás, amiben az egész élet benne van
Ki mint vet, úgy arat. Mindannyian ismerjük e közmondást, és persze értjük is. Nyugaton ok-okozati összefüggésnek nevezik, keleten a karma törvényének. De milyen jelentései vannak nálunk, és honnan ered? Nem árt erről elgondolkozni.
Novemberi dínom-dánom: tudod, mi köze a libáknak és az újbornak Szent Mártonhoz?
A Márton-nap jeles ünnep volt hagyományainkban, a hozzá kötődő szokásoknak, legendáknak se szeri, se száma. Sokkal többről szólnak ezek, mintsem, hogy egy felsorolással elintézzük őket, hiszen hagyományainknak éppen az ünnepek belső megélése a lényege. Arra érdemes inkább törekedni, hogy eresszük be önmagunkba ezt az ünnepet. Ehhez egy kis időutazásra indulunk most.