Nálatok milyen szófordulatok élnek a családban az időjárásról?
Már gyermekkoromban éreztem egy kettősséget magamban, mikor is egyszerre voltam lelkes résztvevője és mintegy kívülálló megfigyelője a húsvétnak. Én is jártam a házakat édesapámmal, testvéremmel, izgultam a versikém miatt, ettem ahol illett, siettem ahol kellett, de közben figyeltem, és próbáltam megérteni, hogy mit miért csinálunk.
Mi lenne, ha végre nem állítanánk szembe a vegánokat a húsevőkkel?
Egy Balázs-nap emléke ez, amelynek kapcsán felmerülnek hitek, babonák, ünnepek, szimbólumok, szokások, melyeknek mi adunk célt és értelmet. Vannak, ha éltetjük őket, s nincsenek, ha észre sem vesszük: „mint lámpa ha lecsavarom, ne élj, mikor nem akarom” – ahogy Szabó Lőrinc mondaná.
Szaunázz lélekkel, ahogy az indiánok!
Ebben az időszakban a lelkünk a fény után sóvárog. Ezt a belső vágyat, a reményadó fényt tudjuk otthonunkba hozni a lucabúzával.
Három történet, melyek láthatatlan szálakkal kötődnek egymáshoz, és körbeérnek, akár a boszorkánygyűrű.
Vajon miben rejlik erejük, mi az a misztérium, amit egy pásztor még a XXI. században is éltetni tud?
A magyar férfiember szívében a bicska kiemelt helyet foglal el. Talán hagyományainkkal együtt ez a vonzalom is kopni látszik, s egyre kevesebben érezzük ezt a különös kötelmet, de Kossuth kifejezéseivel élve, mi bicskarajongók sem fogyunk, hanem tömörödünk.
Minden új nap egy új esély a boldog, teljes életre. Ez azonban nem jön magától, apró lépésekkel haladhatunk feléje. Ilyen apró lépések a napi szokásaink, és míg régen ezek szülőről gyermekre szálltak, addig mai rutinjainkat már mi alakítottuk ki, többnyire igazodva a munkánk, családunk és életritmusunk egészéhez.
A Föld és a környezetvédelem soha nem kapott ennyi figyelmet az emberiségtől, amennyit az utóbbi hónapokban. Lassan mindenki érzi, hogy tenni kell valamit. A „nyugati, civilizált” társadalmak mindenképp. És ez engem teljesen kétségbe ejt. Ugyanis, amit eddig meg akartak menteni, az mára mind kipusztult. Nem lehetne, hogy valami mást akarjanak megmenteni, muszáj pont a Földet? Mi lenne, ha egyszerűen csak gazdái lehetnénk, ahogy régen is?
