Tisztáznunk kell magunkban: önellátók vagy önámítók akarunk lenni?
Önellátás: egy szó, amit rengeteg kérdés és még több feszültség övez. Feszült lehet, aki így él – hogy a többiek miért nem?! –, és feszült lehet az is, aki látja, hogy más így él. Mert nyomasztó, mert nehéznek tűnik, mert kivitelezhetetlen...nek tűnik. Pedig valójában talán csak végig kellene gondolnunk néhány alaptételt, hogy ne beszéljünk el egymás mellett.
Magyarország legviccesebb településnevei – felismered, melyik NEM létezik?
Vajon megtalálod a kakukktojást a kissé pajkosra sikeredett kvízünkben?
Gasztrológia – ráhangolódás a jelenre a Faluhely majorban
Hagyomány és újítások.
Ha megtaláljuk a jó irányt, sokkal szebb világot is létre tudunk hozni a jelenleginél!
Miért hiszek még mindig az emberekben? Mert érzem, hogy képesek vagyunk a világot szebbé, jobbá, gazdagabbá tenni, és mert hiszek az emberi jóságban. Sőt, úgy érzem, hogy csupán annyi hiányzik mindehhez, hogy jó irányba forduljunk. Fontos, hogy nem azt mondom, hogy egy irányba – ez a diktatúrák vezérlőelve –, hanem a jó irányba. Hogy ez mi lenne? Erre keresem most a válaszokat.
Így zöldítsd ki a háztetődet!
Skandináv módszer, ami nemcsak szép, de hasznos is!
Megépítettem mindent, amit épeszű ember az otthonában nem merne – Homevágy a Faluhely Majorban
Öt év alatt sikerült megépítenem egy helyet, ahol a teremtett világ illatát őrzik a meszelt falak.
Azt tudod, hogy magyar vagy. De melyik népcsoporthoz tartozol?
Van jelentősége ennek a 21. században? És ha igen, az miben rejlik?
Mindenhol van egy bútor, ami összetartja a családot – Nálad milyen?
Sosem gondoltad volna, hogy mennyi minden múlik egy asztalon!
A szentestére sushit rendelőt szidni még nem hagyományőrzés
Hagyományaink átalakulnak, ez már hagyomány, és nincs is ezzel gond. Azzal viszont annál inkább, hogy az ünnepeinken is a megosztottság uralkodik, és csak szólamok mentén próbálunk igazodni, kommunikálni. Ehelyett lenne más alternatívánk is.
Megfogadtam, hogy ezt a csodát én is elhozom – Gyerekkori emlékek a templomból
Kisgyerekként sokat jártam mamával a falusi templomba. De akkoriban az még másmilyen volt. Nem az épület, nem a falak, nem a freskók, hanem az egész volt más. Nekem a templom olyan tiszta, akár a hóval borított falu. A benne lévő melegség pedig olyan, mint a szánkózó gyerekek pírja, akiknek szeme csillog, lelke kacag, legyen bármilyen hideg körülötte.
