Ha megtaláljuk a jó irányt, sokkal szebb világot is létre tudunk hozni a jelenleginél!
Miért hiszek még mindig az emberekben? Mert érzem, hogy képesek vagyunk a világot szebbé, jobbá, gazdagabbá tenni, és mert hiszek az emberi jóságban. Sőt, úgy érzem, hogy csupán annyi hiányzik mindehhez, hogy jó irányba forduljunk. Fontos, hogy nem azt mondom, hogy egy irányba – ez a diktatúrák vezérlőelve –, hanem a jó irányba. Hogy ez mi lenne? Erre keresem most a válaszokat.
Megfogadtam, hogy ezt a csodát én is elhozom – Gyerekkori emlékek a templomból

Kisgyerekként sokat jártam mamával a falusi templomba. De akkoriban az még másmilyen volt. Nem az épület, nem a falak, nem a freskók, hanem az egész volt más. Nekem a templom olyan tiszta, akár a hóval borított falu. A benne lévő melegség pedig olyan, mint a szánkózó gyerekek pírja, akiknek szeme csillog, lelke kacag, legyen bármilyen hideg körülötte.

Többet formált a világon, mint Jamie Oliver, mégsem ismerik elegen a tanyára költözött angol szakácsot
Akik ismerik a River Cottage „fogalmat”, bizonyára tudják, ki Hugh Fearnley-Whittingstall. Egy szórakoztató angol fickó, egy tévés szakács, kertész, kisgazda, aki nem tudja a dolgokat, hanem egy életen át tanulja. Aki nemcsak a hangját emeli fel a bolygónkért, hanem minket emel fel érte. Olyan hittel kapaszkodik egy jó ügybe, hogy nem lehet nem mellé állni. Mindezt nem ma kezdte, hanem bő húsz évvel ezelőtt, azonban úgy érzem, napjainkban nagyobb szükségünk van rá, mint valaha.