Február másodikán nagy örömmel vettem észre, hogy gyakorlatilag a közösségi oldalak mindegyikét ellepték a medvék, akik az árnyékukat bámulták. Na meg a 2020.02.02.-t visszafelé olvasó lelkes ismerősök. Remek ötlet! Mármint időnként nem árt, ha egy kicsit más irányból nézzük meg a megszokott dolgokat. Erre teszek most kísérletet a népi időjóslás kapcsán. Ki tudja, talán beigazolódik, hogy a jóslatok még ma is működnek, csak máshogy kell nézni őket.
„Magam is ismerek lelkeket, kiket keserű keblek neveltek!”
Egy beszélgetés, két világ találkozása.
Mikor a kislányom megszületett, hamar rájöttem, hogy mennyire igaz a mondás, miszerint a gyerekek tanítanak bennünket, és nem mi őket. Elmesélem az egyik legfontosabb tanítást, melyet tőle kaptam, mikor még alig volt három éves, és melyet azóta is szívemben őrzök, ugyanis az életemet változtatta meg.
Megesik, hogy a férfiember békésen mosogat otthon, szól a zene a konyhában, és jól érzi magát. Már gyerekkorában is így volt, mikor édesanyja mellé, majd helyére állt be mosogatni. Szóval mosogat, majd elpakolja az edényeket, tányérokat, letörli szivaccsal a munkapultot. Aztán, hogy ne maradjon vizes, egy konyharuhával is áttörli, ahogy már megszokta. Nincs ebben semmi különös, legalább hasznosan töltötte idejét – gondolja – míg a felesége nem volt otthon. Vajon ő egy papucsférj?
Fiktív történet az előző évezredből, a Himnusz születése körüli időkből.
Régi bölcsességek.
Szaunázz lélekkel, ahogy az indiánok!
Mondókák az éltünkben.
