Otthon

Termék helyett az emléket is választhatod: karácsonyi dekoráció másképpen

Az utóbbi években az adventnek egyre hangsúlyosabb részét képezi a dekorálás. Egyre hamarabb és egyre több díszt teszünk ki az otthonokba. Néha az az érzésem, hogy lassan ez jelenti az ünnepet, a dekoráció és a gasztronómia, mert ettől jön az „ember ünnepi hangulatba”. Szerintem azért van ez a két terület túlhangsúlyozva, mert ezen a két téren lehet terméket, azaz profitot csinálni az ünnepből.

Az utóbbi időben egyre-másra gyarapodnak az előre elkészített karácsonyi dekorációk, teljes szettek várják a vásárlókat. Akad köztük harsányabb, de kellemesen visszafogott, ízléses is. Mindenféle izzósorok hideg és meleg színváltozatban, mellettük műnövények és hóspray, glitterek és flitterek mindenen.

Most a dekorálásnak egy másféle megközelítéséről szeretnék írni.

Számomra a karácsony hangulatát nem feltétlen csak ezek a csillogó-villogó holmik tudják megidézni. Valamiért ilyenkor számomra az antik bútorok, lakberendezési tárgyak sokkal élőbbek, mint az év más szakaszában. Egy öreg fotel, vagy egy szék, egy antik tükör, bármi, ami csak úgy ránk maradt, ilyenkor főszereplője lehet kis időre az otthonunknak.

Mintha ilyenkor esne a legjobban a kicsit ütött-kopott, rozsdás tárgyaknak a közelsége. Biztosan furcsán hangzik, de valamiféle együttérzést ébreszt bennem ez a világ. Egyszerűen szerethetőbbek számomra, mint trendi társaik. Ezek a tárgyak a múlthoz való kötődésünket élesztik fel, ami karácsonykor hangsúlyt kap. A családhoz való kötődésünk révén, saját szüleinken, nagyszüleinken át a lassan elkopó családi emlékezethez hozzátartoznak tárgyak, eszközök, sőt, öreg fák, régi épületek is. Ezekről pár fotó szép keretben, vagy belőlük pár apróság valódi közelséget tud ébreszteni bennünk.

Egy jól megkomponált kis sarok az ember otthonában nagyon is meleggé tudja varázsolni azt. A karácsonyhoz valahol hozzátartozik ez is... befogadni azt, amit az év más szakaszában kacatnak nyilvánítanánk, vagy talán gond nélkül kidobnánk.

Lehetnek ezek a befogadott holmik a megszokott világunktól egészen idegen anyagok is. Az ünnep színvilágában sem kell mindig a trendeket követni, vannak örök színek, amelyek az ember szívének-lelkének mindig jól tudnak esni. Helye lehet ilyenkor a nyers tégláknak, fának, drótoknak, bádognak, hozzájuk pár növényi kiegészítőnek, toboznak, fakéregnek, borostyánnak, terítőnek, gyertyának.  

Nem csupán takarékos megoldás ez, hanem egy kis igazítás a mai kor értékrendszerén.

A termék helyett az emlék választása, az üres csillogás helyett az emberi kötelékek megidézése.

Valóban meghatározza a hangulatunkat a környezet, ezért érdemes abból a forrásból meríteni, amelyik számunkra a legtöbbet adja. Remélem érezhető, hogy most nem a csillogás ellen beszélek, hanem a személyesség mellett, ami lehet csillogó-villogó is.

 

Végezetül az udvarra, előkertre és a bejáratra szeretném felhívni a figyelmet. Sokszor döbbenten nézem azt a villogó színkavalkádot, ami elönti a házakat. Néhol komolyan elgondolkodom, hogyhogy nem akart még leszállni egy repülő sem egyik-másik udvaron.

Pedig egész finoman is lehet ám díszíteni. Néhány apróság az udvaron vagy az ajtóban, már a hazaérkezés pillanatában képes áthangolni az embert egy hosszú nap után. A fények bármily fontos kellékei is az ünnepnek, úgy érzem, nem lehetnek öncélúak, hanem egyfajta harmóniát kell, hogy szolgáljanak, hiszen nem többre és nem is kevesebbre hivatottak, minthogy a mi belső fényünket növeljék.

Ajánljuk még:

Nincsen diós mákos nélkül! – Bejglitörténelem az ünnepekre

Ahány ház, annyi recept. Ahány íz, annyi történet. Ahány karácsony, annyi bejgli. De honnan ered a sztársütemény? Minek köszönheti népszerűségét? A bejgli még a karácsonyi kalácsot is lesöpörte az első helyről, mai napig őrzi királyi pozícióját az ünnepi desszertek között.