Kaptunk örökségbe néhány hagyományt, amelyek közül az egyik legvidámabb a farsang. Mi valamiért „letoltuk” ezt a gyerekek szintjére, és ott jelmezversenyt faragtunk belőle. A felnőttek körében maradtak a bálok, bár már álarcok nélkül. Vagyis… ki tudja?
Mitől lesz könnyebb az életem?
Régi bölcsességek.
El tudnád képzelni az otthonodat műanyagok nélkül? Régen ez nem is volt kérdés, s talán ez is közrejátszik abban, hogy ma a legletisztultabb lakás is mesterkéltnek tűnik egy parasztházhoz képest.
Nálatok milyen szófordulatok élnek a családban az időjárásról?
Már gyermekkoromban éreztem egy kettősséget magamban, mikor is egyszerre voltam lelkes résztvevője és mintegy kívülálló megfigyelője a húsvétnak. Én is jártam a házakat édesapámmal, testvéremmel, izgultam a versikém miatt, ettem ahol illett, siettem ahol kellett, de közben figyeltem, és próbáltam megérteni, hogy mit miért csinálunk.
Mi lenne, ha végre nem állítanánk szembe a vegánokat a húsevőkkel?
Egy Balázs-nap emléke ez, amelynek kapcsán felmerülnek hitek, babonák, ünnepek, szimbólumok, szokások, melyeknek mi adunk célt és értelmet. Vannak, ha éltetjük őket, s nincsenek, ha észre sem vesszük: „mint lámpa ha lecsavarom, ne élj, mikor nem akarom” – ahogy Szabó Lőrinc mondaná.
Szaunázz lélekkel, ahogy az indiánok!
Ebben az időszakban a lelkünk a fény után sóvárog. Ezt a belső vágyat, a reményadó fényt tudjuk otthonunkba hozni a lucabúzával.
Három történet, melyek láthatatlan szálakkal kötődnek egymáshoz, és körbeérnek, akár a boszorkánygyűrű.
Vajon miben rejlik erejük, mi az a misztérium, amit egy pásztor még a XXI. században is éltetni tud?
