Képtelen vagyok Norbiról és a kezdeményezéséről elfogulatlanul írni. Sőt, nem is szeretnék, annyira átérzem szándékait, lelkesedését, jónak és fontosnak érzem céljait. A vele való beszélgetés során derült ki, hogy mennyire sok közös pont van látásmódunkban, értékrendükben. Ugyanarra törekszünk, csak ő mindent egy picivel nagyobban csinál. Például, míg egykor én szerelmi bánatból kemencét építettem, addig ő egy párkapcsolati válságból kilépve egy teljes önellátó birodalmat álmodott meg. Amíg én pár perces élő videókat készítgetek világomról, addig ő filmsorozatot. Amiben viszont egyáltalán nincs különbség, az a szemlélet és a lelkesedés.
Norbi valami olyasmit fog előttünk feltárni hamarosan, ami sokaknak lehet titkos álma. Ki ne ábrándozna egy olyan életről, ahol az ember maga termeli meg és állítja elő az élelmiszert, maga javítgatja, építgeti, szépítgeti környezetét és rendezi be otthonát saját két kezével, mindezt a természettől egy karnyújtásnyira. Egy olyan életről, ahol az ember nem csupán képes gondoskodni magáról, hanem meg tudja osztani mindezt másokkal is. Ennek során pedig olyan kapcsolatokra tesz szert, amelyek bármilyen körülmények között kiállják a próbát.
Úgy vélem, sokak leghőbb vágya ez, különösen ezekben a napokban. Norbi nem ma kezdte az ábrándozást, mint azt nemrég felidézték számára, már gyermekkorában is egyfolytában erről beszélt. Aztán egy időre a feledés homályába veszett a nagy terv, másfelé sodorta az élet. Ám a nyüzsgés és világjárás mellett is, már legalább húsz éve visszatalált régi álmához. Ily’ régóta érett az, ami tavaly nyáron valósággá vált, mikor is megvásárolt egy öreg, sváb portát a Tolna megyei Kalaznón.
Az öreg háznak faragott tornáca, gyönyörű faablakai, csodás, íves téglaboltozatai vannak. De a portán ettől sokkal több minden található, kezdve borospincétől és füstölőhelyiségtől, kamrán és kukoricagórén keresztül az istállókig és pajtáig, minden. Egyetlen szépséghibája van csupán: gyakorlatilag az egész romokban van. Norbi nem kevesebbre vállalkozott, minthogy új életet lehel az egészbe, méghozzá úgy, hogy a lehető leghitelesebben állítja helyre a műemléki értéket képviselő házat és portát. Hogy ez mit jelent? Nem, nem csak sok-sok kiadást, bár az is lesz. Szerencsére erre a célra léteznek olyan nagyszerű kezdeményezések, mint például a Teleki László Alapítvány Népi Építészeti Programja, mely segítségével egy jelentős támogatást sikerült szereznie a felújításhoz. De visszatérve a tervhez: a hangsúly a természetes építésmódokon és hagyományos technikákon van. Ugyanis Norbi eltökélt szándéka, hogy mindent az eredeti, vagy ahhoz a legközelebb álló anyagokból építsen újjá. Ez pedig sok dologra megtanítja az embert. Először is, ráébredhetünk a régiek tudásának elképesztő összetettségére, majd arra, hogy mi magunk is egész sok mindenre képesek vagyunk, ha józan paraszti ésszel gondolkodunk. Mikor a poroszsüveg-boltozatos födém helyreállításával kapcsolatban megkérdeztem, hogy ehhez hogy fog szakembert találni, azonnal jött a felelet: „Megtaláltam, azt én fogom csinálni.” És ez itt a lényeg. Bebizonyítani magunknak, és megmutatni a világnak, hogy nem szükségszerű a ma tálcán kínált, piaci árazású „félrossz” megoldások közül választani, hiszen az ember képes arra, hogy létrehozza önmaga azt, amire szüksége van, ami számára a legjobb.
Persze már nem csak az építkezésről beszélünk, hanem a bútorokról, a táplálékunkról és mindenről, ami az életet jelenti.
Ilyenkor természetesen a szükség fogalma is átértékelődik. Az ember elkezdi megismerni a dolgok valódi értékét, amit nem forintban mérnek, hanem alapanyagban, befektetett időben, munkában és kölcsönös emberi kapcsolatokban. Ehhez mérten fogja alakítani szükségleteit is, és valahogy apránként helyreállnak a dolgok. Az ember úgy válik részéve a természetnek, ahogyan az évaszok váltják egymást, napról-napra, szinte észrevétlenül.
Aki ilyesfajta életmódváltásra vállalkozik, annak nagyon türelmesnek és kitartónak kell lennie. Minden nap tennie kell a dolgát. Lesz, ami elsőre sikerül és lesz, ami sokadjára sem. Norbi az út elején van, de tisztán látja a célt, és az elkötelezettsége megvan hozzá, hogy el is érje. Persze minden cél valaminek a kezdete is egyben. Ha minden jól megy, öt év múlva egy gyönyörűen felújított, vendégházként is funkcionáló parasztházat fogunk találni ama faluszegleten, és egy jól működő önellátó kisgazdaságot. Sőt, talán nem is egyet, mivel a jó példa ragadós. Hátha más is kedvet kap majd az újrakezdéshez. Az igazi álom egy hasonló értékek mentén működő, egészséges, természetközeli életet élő közösség létrehozása. Ahol ember embernek támasza. Ki ne szeretne így élni? Nézzük hát, Norbi hogyan lát hozzá!
Ajánljuk még:
ÉPÍTS MAGADNAK KÖRNYEZETBARÁT HÁZAT... HA TUDSZ!
AZ ELSŐ LÉPÉS AZ ÖNELLÁTÁSHOZ VEZETŐ ÚTON: TERMELJ TOJÁST OTTHON!
