Az első lépés az önellátáshoz vezető úton: termelj tojást otthon!

GolfÁramlat

Az első lépés az önellátáshoz vezető úton: termelj tojást otthon!

 Nagy kedvvel írom most e sorokat, mert úgy érzem, sikerült összegyűjtenem és pár nagyon egyszerű bekezdésben megfogalmaznom azokat a gondolatokat, melyek révén bárki képes lehet a családja számára szükséges tojást megtermeltetni.

Húsvét rovatunk szakmai partnere a Magyar Turisztikai Ügynökség.

A személyes véleményem, hogy a mostani gazdaságpolitikai folyamatoknak egyik hozadéka lesz, hogy az emberek nem engedik ki olyan mértékben saját kezükből az irányítást, mint korábban. Nem lehetünk ennyire kiszolgáltatottak, hogy a boltok áruellátásától függjünk teljes mértékben. Helyette mást ajánlok: apránként vegyük kezünkbe családunk élelmezését. A jókedvem oka pedig az, hogy bemutathatom, hogy ezt mennyire egyszerűen elkezdhetjük, ha megfogadunk pár hasznos tanácsot.

A teremtő embernek mindig a célt kell először meghatározni. Jelen esetben a kitűzött cél az, hogy meg tudjunk termeltetni egy négytagú család számára elegendő „házi tojást”. Én azt javaslom, hogy aki jelenleg nem tart baromfit, az mindenképpen innen induljon.

Az első és talán legfontosabb tanácsom az, hogy a lépték legyen olyan kicsi, amilyen csak lehet, az odafigyelés és elhivatottság pedig olyan nagy, amilyen csak tőlünk telik.

Tehát ne akarjunk egyszerre mindent, rántott csirkét, tyúkhúslevest és kappansültet.

Ez mind elérhető lesz… majd. Ha már lesz elegendő tapasztalatunk, ha megtaláltuk az állatok és a kert helyét az életmódunkban, az időbeosztásunkban. Ha már tudjuk, hogy mi mivel jár, és minek mi az ára. Nem a bolti ára, hanem az, amit mi az életünkből hajlandóak vagyunk rá áldozni. Innen érdemes elindulni.

Jelen esetben a „mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás” kérdésre a helyes válasz: a tyúk. Nézzük, hogy milyen típusú tyúkra van szükségünk. Itt is a célunk a meghatározó, azaz, nyilván tojótípusú fajtára van szükségünk. A célt azonban itt is érdemes pontosítani: termeljük meg a szükséges tojásmennyiséget, a lehető leggazdaságosabb és legenergiatakarékosabb módon, az állatot a középpontba helyezve. Ez utóbbi pont talán furcsán hangzik, pedig alaptétel, hogy jelen esetben az állat, a tyúk lesz az, aki megadja nekünk, amire vágyunk, így hát nekünk is meg kell adni számára mindent. Nem tekinthetünk rá eszközként, sokkal inkább egy olyan társként, akivel mostantól együtt fogunk élni, akit nap-mint nap nézegetni fogunk, odafigyelünk rá.

Mivel az egyszerűség és a gazdaságosság az egyik fő szempont, így javaslom, hogy nyugodt vérmérsékletű, kis területigényű fajtát válasszunk. Talán a legszerencsésebb valamelyik tojófajta törpeváltozatát választani (Wyandotten, New-Hampshire, Cochin). Talán fölmerül a kérdés, hogy őshonos baromfitenyésztőként miért nem magyar fajtát javaslunk. Azért, mert azok mindegyike nagy területigénnyel rendelkezik, heves vérmérsékletű, egyszerűen nem érezné jól magát a javasolt, kisléptékű körülmények között.

Térjünk is rá, hogy mik ezek a körülmények. Tehát egy négy fős család számára kb. 4 tyúk tartása elegendő lehet (átlagos tojásfogyasztási szokásokkal számolva.) Ennek a négy tyúknak elég lehet egy 1-1,5 m²-es kifutóval rendelkező ól. Szebbnél-szebb ólakat találni az interneten, egyszerű házikótól a palotáig, amelyekből ötletet lehet meríteni, és egy ügyes, barkácsolni szerető ember, akár bontott faanyagból is el tudja készíteni magának. A véleményem szerint semmi értelme százezer forintos ólat vásárolnunk a tojástermeléshez, hiszen abból a pénzből életünk végéig vásárolhatnánk házi tojást is. Nem szabad a célt szem elől téveszteni akkor, amikor épp a fogyasztói világból szeretnénk egy kicsit az önfenntartás irányába elmozdulni.

Szóval elég lehet egy, a talajszinttől felemelt 70x70 cm-es házikó, ülőrúddal és tojóládákkal, egy hozzá tartozó, kb. 1-1,5 m²-es kifutóval. A kifutó aljára is érdemes tyúkhálót tenni, hogy ne kaparhassák teljesen fel a talajt. Cserébe az emelt ólacska alá egy legalább 10 cm-es peremű nagyobb tepsibe tegyünk homok-fahamu keveréket, vagy homok-rovarölőszer (pl. Piretrin) keveréket, hogy abban fürdőzhessenek. Emellett a gondoskodnunk kell számukra a kifutóban egy tálkában aprókavicsról és mészgrittről. Az ólba homokkal kevert gyaluforgácsot érdemes tenni, mely almot kéthetente érdemes cserélni. A kifutóba legcélszerűbb önetetőt és önitatót függeszteni, amelyek tisztaságára ügyelnünk kell. Célunkat mindössze ennyi helyen elérhetjük, de mivel ezen állatok nem csak hasznosak, hanem szépek is, fél-egy órára akár az udvarra is kiengedhetjük őket, sőt ennyi időre még a kertbe is, hogy a rovarokat összekapkodhassák, mi pedig addig gyönyörködhessünk bennük. Érdemes ezt a sötétedés előtti órára időzíteni, hogy utána maguktól beüljenek az  ólba, ne mi kergessük őket egész nap az udvaron.

Szóval, ha megvan a helyük, és tudjuk, hogy milyen fajtát szeretnénk, akkor jöhet a beszerzés. Most, április-május elején nincs könnyű dolgunk, mivel jól tojó tyúkot kevesen adnak el. A letojt tyúkoktól mindenki óvakodjon, mert velük rengeteg élelmet meg lehet etetni, és célunkat akkor sem fogjuk velük elérni. Május végén már tojótyúkot is szoktak árulni, azonban szerencsésnek kell lennünk, mert az eladó becsületén múlik, hogy ne 3-4 éves tyúkokat vásároljunk. Aki biztosra szeretne menni, annak nyár közepén érdemes vásárolni az idei tyúkokból, amelyek már majdnem teljesen kifejlettek, látszik tömegük és felnőttkori kinézetük. Ha valaki mégis most, kora-tavasszal szeretne indulni, akkor előnevelt csirkéket tud beszerezni. Az idén februári kelésű csirkék a fenti körülmények között kb. 18-20 hetes korukra már tojást termelnek. Az előnevelt csirkék között azonban gyakorlott szem kell a jércék kiválasztásához, hiszen a tojástermelés szempontjából kakasra nincs szükségünk, ha csak nem akarjuk szándékosan a szomszédokat bosszantani reggelente. Szóval a jércéket kis szerencsével már kiválaszthatjuk 3-5 hetes korukban is, ha a kisebb termetű, taréjtalan, ám tollasabb csibéket választjuk ki.

Ők máris bekerülhetnek az ólba. 7-8 hetes korukig baromfinevelő takarmányt adjunk nekik, utána pedig az ún. csibedara (több gyártó is forgalmaz ilyet) nevű vegyestakarmányt. A javasolt körülmények között a búza-kukorica nem elegendő takarmány. Ahhoz a régi idők baromfiudvara kellett, ahol hatalmas területen, egész nap kapirgálva elegendő többletfehérjét tudtak bevinni a tyúkok a gabona mellé. Egyszerűen csak föl kell tölteni az önetetőt a megfelelő takarmánnyal, az önitatóba viszont érdemes hetente egyszer 1%-nyi almaectet vagy kondicionálószert cseppenteni, a bélflóra rendbentartása végett. Időnként függeszthetünk be nekik zöldet, kerti gyomot, pl. tyúkhúrt is.

Amire figyelnünk kell még, azok az élősködők, például a tyúktetű. Ezek nappal általában az ólban az ülőrudakon gyűlnek össze, így időnként érdemes azt ellenőrizni és rovarölővel permetezni.

Ilyen feltételek mellett kb. 20 hetes koruktól kezdve tyúkjaink kétnaponta tojnak egy tojást, azaz a négy tyúkunktól napi 2 tojás várható. Ez a termelékenység ősszel, október táján, a vedlés idejére, azaz 1-3 hétre leáll. A téli, fényhiányos időben kevesebbet tojnak tyúkjaink. Ha szeretnénk mégis serkenteni őket, akkor bőséges takarmány mellett, reggel-este egy 40 W-os izzóval megnyújthatjuk egy-egy órával a világos időszakot. A tojástermelési időszak csúcsa azonban következő év februárjától várható, amikor is a négy tyúk akár napi 4 tojást is adhat nekünk.

Merem remélni, hogy lesznek, akik ekképpen fogják gyarapítani életüket. A tyúkoknak épp úgy egyedi személyiségük van, mint a kutyáknak, macskáknak és minden állatnak. Csak időt kell rájuk szánni, megfigyelni, megismerni őket, és akkor nemcsak tojással, hanem szépségükkel és a feltétel nélküli szeretetükkel is gazdagítani fogják életünket. 

Húsvét rovatunk szakmai partnere a Magyar Turisztikai Ügynökség. Éld át idén otthonról a húsvét csodáit, fedezd fel és próbáld ki velünk legszebb hagyományait! Magyarország, a csodák forrása!

További cikkek a témában:

A TELJES BEZÁRKÓZÁS HELYETT KI AZ UDVARRA! ÍME AZ ELSŐ KERTI FELADATOK

AZ ÍTÉLKEZÉSBŐL NEM LEHET TOVÁBB LÉPNI – MIHEZ KEZDÜNK MAJD, HA EZ AZ ŐRÜLET VÉGET ÉR?

A KÖRNYEZETET NEM VÉDENI KELL, HANEM ÉLNI VELE, RAJTA, ÉRTE

A környezetet nem védeni kell, hanem élni vele, rajta, érte

A Föld és a környezetvédelem soha nem kapott ennyi figyelmet az emberiségtől, amennyit az utóbbi hónapokban. Lassan mindenki érzi, hogy tenni kell valamit. A „nyugati, civilizált” társadalmak mindenképp. És ez engem teljesen kétségbe ejt. Ugyanis, amit eddig meg akartak menteni, az mára mind kipusztult. Nem lehetne, hogy valami mást akarjanak megmenteni, muszáj pont a Földet? Mi lenne, ha egyszerűen csak gazdái lehetnénk, ahogy régen is?