Hogyan termesszünk paradicsomot, és hányféleképpen tehetjük el télire?

Bemutatkozik a paradicsom

A paradicsom őshazája Közép- és Dél-Amerika, ahol évelő kúszónövény. Mérsékelt éghajlatokon csak egyévesként, körülbelül májustól szeptemberig termeszthető (bár vannak egész éves kultúrái is). Fajtájától függően akár több mint kétméter magasra is nőhet, átlagosan azonban 150 centiméter magas. Termése egy dekástól akár a közel egy kilogrammos méretig is fejlődhet, a szára növekedése szerint pedig két fajtája van: a folytonos és a determinált (utóbbi főhajtása virágzattal zárul).

A paradicsomot több mint 160 országban termesztik, az éves termésmennyiség meghaladja a 190 millió tonnát. A világ legnagyobb paradicsomtermelői közé tartozik India, Kína, Törökország és Olaszország is.

A paradicsomtermesztés nem lustakertészeknek való: nagyon munkaigényes növény, a palántanevelés, trágyázás, öntözés, kacsolás és kötözés mind hozzátartoznak a sikeres paradicsomneveléshez. A szüret a termés törékenysége miatt nagy odafigyelést igényel, és a megfelelő tárolásra is gondot kell fordítanunk.

Melegigényes növény, vízigénye közepes. Középkötött talajon is jól fejlődik, de legjobban a laza szerkezetű, humuszban gazdag, gyorsan melegedő homok- és vályogtalajokat szereti, ahol a PH 6-7 körüli. Szerves anyagra vonatkozó igénye nagy, ezért érdemes odafigyelni táplálására.

A paradicsom ezer arca

Az utóbbi több mint ötven évben egyre jelentősebb helyet foglal el a hazai táplálkozásban. Eleinte inkább ételízesítésre és sűrített, konzervált állapotban használták, az I. világháborút követő évektől viszont nyersen, salátának is elkezdték fogyasztani. Talán azért is kedvelik annyira, mert nagyon sok fajtája van, és sokféleképpen feldolgozható.

Növekedési típus szerint megkülönböztetünk folytonos, determinált és féldeterminált fajtákat; bogyóalak szerint gömb, lapított, megnyúlt és szögletes alakúakat; bogyóméret szerint koktél, cherry, közepes és nagy méretűeket; termesztési mód szerint szabadföldi, hajtatási és mindkettőre alkalmas fajtákat. A paradicsom termésének színe is nagyon változatos lehet: piros, sárga, narancssárga, rózsaszín, bordó, fekete, zöld és fehér is megtalálható a választékban.

Lehetetlen lenne minden változatot bemutatni, ezért a legkülönlegesebb fajtákból válogattunk:

Absinthe: folytonnövő fajta, íze édes és pikáns, szína almazöld.
Aranysárkány paradicsom: nagyobb közepes méretű, beefsteak típusú, ragyogó sárgára érő, anthociános kék vállakkal büszkélkedő, ízletes, bőtermő, szabad beporzású paradicsomfajta.
Amana orange: világosnarancssárga, szabálytalan alakú paradicsom, ami akár 500-800 grammosra is megnőhet. Szinte trópusi gyümölcsös ízei vannak, folytonnövő.
Shir khan: közepes méretű, hosszúkás terméseket nevelő, harmonikusan édes ízvilágú, szabad beporzású paradicsomfajta, amely piros-sárga cirmos gyümölcseit determinált bokrain nagy tömegben hozza.
Borghese Roman Vase: cserépben is jól nevelhető különlegesség, a gyümölcsök kicsik, citromsárgák, hosszúkásak és édesek.
Copia: folytonnövő, nagy beefsteak paradicsom. Szép, csíkos, csillogó arany- és neonvörös színű.
Svart-éjkék paradicsom: Feketébe hajlóan kék paradicsom, aminek szokatlan, tyúktojás méretű, kerekded gyümölcsei enyhén savanykásak.
Helsing Junction: folytonnövő, rendkívül bőtermő, fekete, kis méretű paradicsomfajta, ami erősen ellenálló.
Ivory egg: folytonnövő, bőtermő, krémesfehér, tojás alakú, édes koktélparadicsom.

Nekünk azonban továbbra is a tájfajták jelentik az igazi kiteljesedést a paradicsomtermesztésben: egy korábbi cikkünkből megtudhatjátok, melyek ezek és mi jellemző rájuk.

Régen és most

Őshazájában még áfonya méretű, vadon élő növényként ismerték – termesztését elsőként Mexikóban kezdték meg. A mai méretét az évszázadok során bekövetkezett genetikai szelekciónak köszönheti. Európába a 16. században kerülhetett be, a spanyol hódítóknak köszönhetően, először Spanyolországba, majd Portugáliába, végül Olasz- és Franciaországba érkezett meg.

A növényt ekkor még mérgezőnek tartották, ezért csak díszbokorként termesztették. Ennek okát abban a véletlen összefüggésben kereshetjük, hogy bizonyos arisztokrata családokban paradicsomfogyasztást követően többen megbetegedtek, majd meg is haltak. Ezért közel kétszáz éven át az emberek rettegtek a mérgezőnek hitt növénytől. A rejtélyes elhalálozások oka csak sokkal később derült ki: az ón tányérból fogyasztott növény savtartalma kioldotta a tálakból az ólmot, így valójában ólommérgezés okozta a tömeges megbetegedéseket.

A paradicsom Olaszországban „pomo d’oro”, azaz aranyalma néven vált ismertté. Az elnevezés oka az volt, hogy az újdonságnak számító paradicsom nem a mai klasszikus piros formájában, hanem annak sárga változatában terjedt el először. A francia Provence-ban, „pomme d’amour”, vagyis a szerelem almája elnevezéssel illették. Úgy vélték, hogy a növény serkenti a nemi vágyat, és fogyasztása bódulatot okoz. Nem is tévedtek olyan nagyot, hiszen a még nem teljesen érett, zöld növény fogyasztása magas szolanintartalma miatt valóban bódult állapotot idézhet elő.

Paradicsom idehaza

A hazai források először 1649-ben említik, ekkor még csak dísznövényként. Lelkes dunakeszi kertészeknek köszönhetjük a paradicsomtermesztés elindulását Magyarországon az 1870-es években. Egy évtizeddel később, Budapest környékén indult be a nagymennyiségű paradicsomtermesztés, majd a két világháború között a nagyüzemi konzervgyártás és az export adott új lendületet a termesztésének.

A legjelentősebb paradicsomtermő tájak közül Kecskemét és Nagykőrös vidéke kiemelkedő, ahol az I. világháborútól beszélhetünk jelentős termesztésről. Az 1930-as évektől felzárkózott Hatvan és környéke is, illetve Veresegyház és Budapest környéke (Mogyoród, Fót, Rákospalota, Dunakeszi), ahol az 1880-as években még csak zöldségeskertekben termesztették apró parcellákon, bérleményeken.

A hazai paradicsomtermesztés technológiája a helyi tapasztalatok alapján alakult ki, majd a paraszti paradicsomtermesztés a tájfajták sokszínű világát is magával hozta. A világ fejlődésével a kerti termesztést fölváltotta a szántóföldi, illetve a melegágyi paradicsompalánták korai áttűzdelése – mára pedig szinte föld sem kell a termesztéséhez a nagyüzemekben.

Hogy kell jól csinálni?

A sikeres paradicsomtermesztés a fajtaválasztásnál kezdődik. Ha ezzel már sokat nem tudunk kezdeni, mert a palánták jó ideje a helyükön vannak, akkor is maradt még pár ötletünk, amivel hozzá tudjuk segíteni a lelkes kerttulajdonosokat a paradicsomban bővelkedő augusztushoz.

Először is: a paradicsom tápanyagigényes növény. Ha feketedő aljú paradicsombogyókra bukkanunk, akkor valószínűleg a feketetalpassággal van dolgunk, vagyis ideje a pótolnunk a kálciumot. Ha viszont sárgatalpasságot tapasztalunk (nem tud rendesen pirosodni a paradicsom), akkor a káliumot és esetleg a kalciumot kell pótolnunk. A zöldtalpasság is hasonló okok miatt alakul ki: a magas sótartalom vagy a káliumhiány okozhatja. Ha semmi ezekhez hasonlót nem tapasztalunk, akkor is érdemes egy kis komposztot, trágyát bedolgoznunk a tövek köré vagy szórnunk a mulcs alá. A paradicsom egészen biztosan meghálálja.

Ahhoz, hogy a tő megfelelően átszellőzzön, rendesen átjárja a fény, érdemes kikaróznunk. A magas növekedésű fajtákat amúgy is meg kell támasztanunk, hogy megálljanak és elbírják a terméseiket. Nem szerencsés, ha a bogyókkal teli hajtások lefekszenek a földre, mert így befülledhet a bokor alja és könnyebben károsodhat a lombozat vagy a termés is. A túlzott UV-sugárzás is komoly gondokat tud okozni, helyenként megégeti a növényeket. Ezért érdemes a karók tetejére Raschel hálót rögzítenünk, hogy némi árnyékot vessen a paradicsomaink fölé. Tapasztalatból mondom, sokkal szebb termésre és egészségesebb növényekre számíthatunk, ha ezt a módszert alkalmazzuk.

Idén szép számmal nehezítik dolgunkat a különféle kártevők. Levéltetvek és poloskák, hernyók és társaik. Bármennyire is egyszerű lenne a kemikáliák után nyúlni: mindenkinek azt javaslom, hogy kerülje a vegyszerhasználatot. Mindegyik problémára léteznek már biológiai készítmények is, de sokkal egyszerűbb praktikákkal is próbálkozhatunk. Kertünk hasznos élőlényei például mind azon dolgoznak, hogy könnyebbé tegyék növényvédelmi munkáinkat – becsüljük hát meg a katicákat, fürkészeket, madarakat és minden szorgos kis élőlényt, mert nekik köszönhetően lehet igazán szép, vegyszermentes kertünk odahaza.

A paradicsom egyik legrosszabb betegsége a Phytophthora infestans nevű gomba. A betegség csapadékos időszakok után üti fel a fejét, a nedves közeg ugyanis kedvez a gomba elszaporodásának. Először a bogyók kezdenek el foltosodni, aztán a szárak feketednek el, majd egyik napról a másikra végül elszáradnak. A gombabetegség pár hét alatt képes elpusztítani az összes növényt. Ha szeretnénk megelőzni, akkor figyeljünk oda a megfelelően szellős tőtávolságok kialakítására, így ugyanis jobban átjárja őket a levegő, és kevésbé füllednek be. Ha nem jártunk szerencsével, és kialakult a betegség, akkor a fertőzött leveleket, bogyókat érdemes mihamarabb eltávolítani.

A paradicsom nagyon kedveli a fokhagyma, a körömvirág és a büdöske szomszédságát, ezért sosem késő ültetni párat közülük a tövek közé. Ezek a növények egymás fejlődésére kedvező hatást gyakorolnak, a bársonyvirág például magára csalogatja a tetveket, és óvja a paradicsomot a fonálférgek kártételétől.

Az egyik legsziszifuszibb munka a levélhónaljakból előbújó kacsok letördelése. Ezt viszont mindenképpen érdemes megtennünk, ha nem akarjuk, hogy a tövek elvaduljanak, és ez a terméshozam rovására menjen. A kacsok kitörése ugyanis jelentős szerepet játszik abban, hogy a növény a termésérlelésre tudja fordítani energiáit, több és szebb paradicsommal ajándékoz meg bennünket.

Mindezek ellenére a termesztés nem nagy ördöngösség, csak azért ezeket az alapszabályokat érdemes betartani, hogy élvezhessük a napfény ízeit a hidegebb hónapokban is. Azt pedig, miképp érdemes eltennünk télire, a következő receptekből megtudhatjátok: