Azt mondják, a napfénynek nincs íze, de valójában van, csak üvegbe kell zárni!

Gasztro

Azt mondják, a napfénynek nincs íze, de valójában van, csak üvegbe kell zárni!

Akár rajongunk a zöldségekért, akár csak ímmel-ámmal fogyasztjuk, biztosan észrevettük már: a napfény ölelésében nevelkedett vitamindús szemek rejtenek magukban valami különlegeset. Valami megfoghatatlant, ami egyedül a meleg, napsütéses hónapokban élvezhető, ami csakis nyáron elérhető. Vagy mégsem? Próbáljuk meg együtt palackba zárni a napfény ízét – ezúttal a paradicsom esszenciájával!

Ennek a lenyűgöző növénynek Dél-Amerika volt az őshazája, Európában csak a 16. században terjedt el. Olasz szomszédaink nem véletlenül hívják pomodoro-nak, azaz aranyalmának. Íze a benne rejlő aromaanyagoknak köszönhetően egyedülálló, és kiemelkedően magas vitamintartalommal rendelkezik.

A világ számos pontján ismerik gyulladáscsökkentő, egészségmegőrző hatását, és ma már azt is tudjuk, hogy gyakori fogyasztása csökkenti a daganatos betegségek kialakulásának esélyét, és védelmet nyújt az idegrendszer betegségei ellen. Igen ám, de a paradicsom hazánkban egyéves növény. 

Értékes bogyóit csak kis időn át gyűjthetjük, ezért nem árt az előrelátó gondolkodás: minél többet bespájzolni a hideg téli hónapokra.
Passed round tomato

Fotó: 123RF

Nézzük, milyen módszerekkel tartósíthatjuk!

Paradicsomlé nyersen

A megmosott, megfelelően érett paradicsomokat áttörjük, majd hűvös helyen egy éjszakát állni hagyjuk – ezalatt a sűrűje leülepszik. A tetején lévő levet leöntjük, és frissítőként fogyaszthatjuk vagy a főzésnél felhasználhatjuk. A sűrűjét steril üvegekbe töltjük, és befőző automatában negyven percig gőzöljük.

Paradicsompüré kicsit máshogy

Megmosunk öt kg paradicsomot, összetörjük, és hozzáadunk három kicsumázott zöldpaprikát, három fej megpucolt vöröshagymát, két kis fej zellert felszeletelve és néhány szál zellerzöldet. Mindezt pépesre főzzük, áttörjük, újra felforraljuk, majd csírátlanított üvegekbe töltjük. Száraz dunsztban vagy automatában dunsztoljuk.

Paradicsom egészben eltéve

Erre a célra érdemesebb apróbb fajtákat választani. A szemeket megmossuk, konyharuhán leszárítjuk. Közben fehér borból és borecetből borssal, sóval felöntőlevet készítünk. Aki szeret kísérletezni, beletehet fokhagymát, bazsalikomot, oregánót, mustármagot vagy koriandermagot is. A paradicsomokat üvegbe tesszük, felöntjük a forró lével, majd dunsztoljuk. Fogyasztás előtt ne felejtsük el a szemeket hideg vízben kiáztatni!

Fotó: 123RF

Paradicsom olajban

Az egész paradicsomokat – legjobb, ha a koktél fajtákból válogatunk – megmossuk, leszárítjuk. Amikor a szemek teljesen szárazak, befőttes üvegbe tesszük őket, és hidegen sajtolt olajjal felöntjük, hogy ellepje mindet. Az ínyencek fűszerezhetik az olajat: borsikafű, fokhagyma, bazsalikom, szurokfű, rozmaring, bors, chili keverékkel, mindegyik fűszer különleges ízélményt varázsol az üvegbe. Télen egy-egy saláta készítésekor elővesszük, és frissességével egyenesen a nyárba repít minket. 

Többféle aszalt paradicsom

A paradicsomokat négy felé, a nagyobbakat hat-nyolc felé osztjuk. A kocsonyás részt eltávolítjuk, majd megszórjuk a gerezdeket sóval. Napon szárítva, vékony, jól szellőző anyaggal letakarva akár egy nap alatt is elkészülhet. Üvegekbe téve, sötét helyen tárolhatjuk, vagy fűszeres olajjal, fokhagymával ízesítjük, és a kamrapolcra ültethetjük.

Teljesen szárazra aszalva paradicsomchips is készülhet belőle, amely levesfeltétként, salátákhoz, húsokhoz vagy önmagában könnyed csemegeként is fogyasztható. Aszalás előtt, ha chilivel megfűszerezzük pikánssá, bazsalikommal és oregánóval megspékelve mediterrán hangulatúvá tehetjük. Már ha még tovább szeretnénk fokozni a már amúgy is délies hangulatot. 

Fotó: 123RF

Ne pazaroljunk!

A befőzés alatt is legyünk környezettudatosak: az eltávolított részek komposztálhatóak, a kocsonyás anyagban rejtőző magokat pedig lemoshatjuk, száríthatjuk, és jövőre vetőmagként is felhasználhatjuk. Érdemes időt szánnunk a paradicsom és a napfény ízének megőrzésére, mert a fáradt, hideg téli napokon még rendkívül hálásak leszünk értük.

Nyitókép: 123RF

Ajánljuk még:

Akik a legtöbbet tették a rendszerváltás után a népi kultúra népszerűsítéséért

A hagyományos falu képéről már a '70-es évek táncházmozgalmának virágkorában is tudtuk, hogy letűnőben van, kincseit az utolsó órában mentették a szakemberek és a lelkes amatőrök. A rendszerváltás után pedig már intézményes formában is lehetőségünk nyílt ezt programszerűen felvállalni. A 30. születésnapjához közelítő Fonó Budai Zeneház az egyik olyan anyaországi intézmény, amely a legtöbbet tett a hagyományos kultúra értékeinek őrzésééért, bemutatásáért és azért, hogy a nem ebből a közegből jövők számára is inspiráló erőforrásként hasson ez a kulturális hagyaték. Több okunk is van az ünneplésre, hiszen a 30 éves Fonó a 2001-ben indult Hagyományok Háza Utolsó Óra programjával együtt fújhatja el a születésnapi torta gyertyáit: a 25 éves gyűjtőmunka és a Fonó jubileuma alkalmából a két intézmény közös sorozatot indít Élő hagyományok ünnepe a Fonóban címmel. Ilyen finomságok érkeznek! Olvassátok!