A napozást a legtöbb ember a nyárhoz köti, pedig az embereknek téli időszakban is nagy szüksége van a napsugarak jótékony hatásaira! A rövidebb nappalok és a rendszerint borúsabb égbolt okán télen a bőrünk a „napfény vitaminjaként” is ismert D-vitaminból eleve kevesebbet tud hasznosítani, így különösen érdemes lehet a ritka napfényt megbecsülni. Nem árt tudni azonban, hogy az ultraibolya sugarak ebben az évszakban is veszélyesek lehetnek, ezért a nyárhoz hasonlóan a téli időszakban is érdemes odafigyelni a bőrünk védelmére.
Az Erdélyi Szigethegység kanyargós útjain araszolva lassan fogynak a kilométerek. Heinczinger Miklóssal, Mikával nyolcadik napja járjuk Erdély tündérföldjét, hallgatásra és beszélgetésre ugyanúgy bőven jut idő. Már hazafelé haladunk, mögöttünk számtalan találkozás, kézfogás és ölelés. Emberek, sorsok, érzések, lélekkel teli találkozások. Jó volt, s jó lenne ebből valamit másokkal is megosztani. Egy rövid időre bekapcsolom telefonom hangrögzítőjét.
Valaki egyszer találóan azt mondta, hogy a tél valójában akkor kezdődik, amikor a töltöttpaprikát felváltja a töltöttkáposzta…
Húsz évvel ezelőtt egy kis sokorói faluban élő fiatalember elhatározta, hogy hátrahagyja a logikusnak tűnő irányvonalakat, és bizony kitanulja a pékmesterséget. A gondolatot tettek követték, az elhivatottság és a munka szeretete pedig az elért sikerek mellett is emberközelben tartották a ma már széles körben ismert és elismert pékmestert. Vajda Péter „Pedróval” szakmáról, családról és régi idők értékeiről beszélgettünk.
„Milyen a kézműves cigi? Sodort!” – szól a keserédes favicc, ami a minimálhumor szintjét alig megütve egy jóval komolyabb társadalmi-gazdasági réteg nem túl vidám helyzetére is ráirányít(hat)ja a figyelmet. A „kézműves termék” eredetileg ugyanis valami olyan átlagon felüli értéket képviselt, s olyan hívószó volt, ami tetszett a vásárlóknak – és ezért e kifejezés iránt a gyártósorok üzemeltetői is érdeklődni kezdtek. Nem meglepő, hogy következő lépésként a multikban is megjelentek az „öko-natúr-kézműves” polcjelölések – jellemzően a chips és konzerv feliratok szomszédságában. De az, hogy ez a fajta piacnyitás vajon használt-e a kézműves rétegnek, az erősen véleményes…
December jeles eseményei közül a legtöbb ember számára ma már csupán a karácsony és az újév ünnepe ismert, a régiségben azonban az év utolsó hónapjában számos egyéb kiemelt napot is megültek. Az egyre növekvő sötétség mélyén megszülető fény ünnepe a legősibb időkre vezet minket, de számos, a gazdálkodáshoz kapcsolódó jeles nap is esik erre az időszakra.
A szakács, a katona, a pék, a méhész és a sárkányfűárus… A felsorolás akár egy Tarantino film címe is lehetne, ez esetben azonban egy annál jóval békésebb általános iskolai programon spontán összeállt csoportkép résztvevőit jelöli. Történt ugyanis, hogy egy dunántúli falu igazgatóasszonya gondolt egy nagyot, és minden divattal és trenddel szembe menve olyan pályaorientációs napot hirdetett, melyen napjaink divatszakmái helyett a vidéki élet foglalkozásait űző vállalkozók felé fordult. Így történt, hogy topmenedzserek, médiaszakértők és IT munkatársak helyett a már-már kiveszőfélben lévő régi szakmák képviselői mutatták be tudásukat a gyermekseregnek.
A jóból válhat rossz, de a rosszból jót márpedig nem lehet csinálni! – vallották az öregek, s ma sem válna kárunkra, ha a szavak alatt azt értenénk, amit azok jelentenek.
Édesapám egyszer egy hatalmas kamerával a vállán toppant be este a házba. A Vállalattól kölcsönkapott csodagép zümmögve rejtette az oldalából nyíló fedél alá a tisztes méretű VHS kazettákat, s míg apám a stekklámpákból készített stúdióvilágítást, mi lelkesen kezdtük előpakolni kedvenc játékainkat. Az akkori, családi életképekkel teli felvételek évtizedekkel később kerültek ismét kezembe, nagyon kedves emlékeket idézve fel. Szinte az első pillanattól kezdve ez az élmény járt a fejemben, amikor Pataky Enikő portréfilmjét néztem Szabó Gyuri bácsiról.
Lassan száll elő a por az aszályos nyár után korán sárguló fák lombja közül. A lemenő nap fénye bearanyozza a százéves gazdaság lakóépületét, de néhány pillanatra a sorban húzódó istállók és a szebb napokat élt góré is meleg színekben fürdenek. A házon innen ős-idős körtefa – a sokat látott fa törzsén még mindig élesen látszik a hely, ahol a hajdani gyümölcsész vad alanyra oltotta a nemest. A házon túlról gépek zaja hallik, s nem kell továbbmennem, hogy tudjam, Mordor ide is elért.
Egyre többen kérdezik a hozzáértőktől, mi az a furcsa valami, ami fájuk törzsére telepedett. Legtöbbször ilyen esetben a zuzmóra néznek a kertgondozók nagy értetlenül. De mit is kell tudni erről a különös élőlényről?
A nyár vége felé közeledve egyre több növényen látszanak a súlyos aszály okozta száradási tünetek, sok helyen már a természetes erdők is őszi színt öltöttek. Ha rajtuk közvetlenül nem is tudunk segíteni, a kertünkbe ültetett növényeink túlélési esélyeit gondos odafigyeléssel mindenképpen növelhetjük!
