A nagyobbik fiam oly találóan fejezte ki magát a minap, miközben a magasba emelt egy aranysárgán virító hatalmas pitypangot: „hiába esik mostanában olyan sokat az eső, a nap most mégis a földre költözött”. Ennek jegyében nézzünk hát körül egy kicsit a sárga színű tavaszi virágok között, hátha máshová is elviszik a napsütéses tavasz ígéretét! Nemcsak szépek, de hasznosak is.
Korunkban a húsvét valahogy mindig a karácsony árnyékában marad. Még ünnep, de talán egyre inkább csak egy hosszú hétvége, amit ráadásul a húsvét hétfői locsolkodás miatt sokszor kényszeredett kötelességtudat kísér. A természet újjászületésének legteljesebb időszakára eső ősi ünnep ugyanakkor olyan értéket képvisel, amely korunk embere számára is kapaszkodót kínál. A húsvét titkairól Szabó Gyula atyával beszélgettünk.
„Tavaszi szél vizet áraszt” – szól a Veress Sándor által 1930-ban a moldvai csángóknál gyűjtött, ma már széles körben ismert népdal, ahogyan azt is jól tudjuk, hogy a „májusi eső aranyat ér!” De mi van, ha a szél orkán erejű és víz helyett havat szakaszt a nyakunkba az ég? Rendben van-e, ha a jószág itatójában még március végén is törni kell reggel a jeget? Egyáltalán, mit jelent a „jó idő” fogalma?
Napjainkban az emberek többsége számára a mezőgazdaság fogalma jórészt egyet jelent az ekével vagy tárcsával felszerelt traktorokkal, gyomtalanul tartott szántóföldekkel, legelőkkel, kaszálókkal, ahol a különböző növénytermesztő és állattartó egységek szinte hermetikusan elkülönülnek egymástól. Jóval kevesebben vannak, akik hallottak róla, hogy a mezőgazdálkodást egészen máshogyan is lehetne csinálni, és még kevesebben, akik mindezt a gyakorlatban is megvalósítják. A talajművelés nélküli, úgynevezett „no-till” gazdálkodásról Berend Ferenc gazdálkodóval beszélgettünk.
Kell-e metszeni a gyümölcsfákat, és ha igen, miért nem? Ha meg mégis, akkor mire figyeljünk?
Ahogyan 1979 óta minden évben, a Magyar Madártani Egyesület az idén is meghirdette az „Év madara” programot. Ennek célja, hogy a társadalom számára olyan fajokat vagy madárcsoportokat mutasson be, amelyek fennmaradását valamilyen átfogóbb természetvédelmi probléma vagy emberi tevékenység fokozott mértékben veszélyezteti. Az MME „Év madara” programja ennek okán messze túlmutat önmagán: a fajok bemutatásán keresztül az őket veszélyeztető tényezőkre, tendenciákra is felhívja a figyelmet.
Település- és földrajzi neveink is szépen őrzik a közönségszavazáson az Év fájának választott vénic-szilt, a Szilas vagy Szilágy elnevezéssel gyakran találkozni a Kárpát-medencében elterjedt szilfák okán. A vénic-szil kérgét valaha gyógyhatásáért fogyasztották, termését olajjal és ecettel keverve salátának ették. Gyönyörű fa.
A Magyar Gyógyszertudományi Társaság Gyógynövény Szakosztálya 2013 óta minden esztendőben kiválasztja, melyik növény legyen „év gyógynövénye”. A kezdeményezés célja, hogy újabb gyógynövények kerüljenek reflektorfénybe, s így azok felhasználási lehetőségei, növénytani jellegzetességei széles körben ismertté váljanak. 2023-ban az év gyógynövénye a sokak által kedvelt, gyermekmesék hőseit is megformáló közönséges vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) lett.
„Védd a helyit, vedd a hazait!” – olvasom egy termelői piac bemutatkozójában. Az állítással, gazdálkodó emberként csak egyet tudok érteni. De felmerül bennem: globalizált világunkban meddig tart a „haza”? Hiszen a földgolyó lassan egyetlen hatalmas piactérré változik, amelyen termőhelytől és évszaktól függetlenül szinte bármit bármikor megkaphatunk.
Európa-szerte járva ugyanazt halljuk, ha termelőkkel, gazdákkal beszélgetünk. Nehéz évek vannak mögöttünk, és talán még nehezebbek jönnek, mert változik az időjárás, és az eddig bevetett trükkök egyre kevesebbet érnek. Mégis érdemes szétnézni a Kárpát-medence más országaiban és azokon túl is, ugyanis a tapasztalatok megosztásával mindenképp előrébb lehetünk.
Mirhás borokat már Jézus idejében is fogyasztottak az emberek, sőt: a mirhát számtalan más alapanyag mellett is bevetették annak érdekében, hogy megannyi jótékony hatását élvezhessék. Ezek a hatások ma is működnek, persze csak akkor, ha ismerjük és jól használjuk a mirhát.
A Kárpát-medencét járva egyre több helyen találkozhatunk kisebb-nagyobb fűzépítményekkel. Az élő vesszőkből font szakrális építmények, játszótéri pihenőhelyek, labirintusok vagy éppen az árvízvédelmet segítő eróziógátló sáncok világáról Takács Edvárd táj- és kertépítész mérnökkel, az Ilona Malom Műhely munkatársával beszélgettünk. Magunk is megpróbálkozhatunk egyszerűbb építményekkel a saját kertünkben!
