2018 nyarán váratlanul felborult minden, ami addigi biztos megélhetésünket jelentette. Az alkalmazotti lét vélt biztonsága egyik pillanatról a másikra foszlott semmivé, a stabilnak hitt jövő képét a teljes létbizonytalanság váltotta fel. Akkor érkezett el a döntés ideje.
Hátamat egy hatalmas fának vetve ülök a Bükk egyik katedrálishoz hasonló bükkösében. A madárcsicsergéstől hangos tavaszi erdő ilyenkor már elcsendesedik, csak itt-ott hallik valami kóbor cinke zsizzsenése, a távolban fáradtan kopogtató harkály is hamar elhallgat. A hirtelen beállt csendben behunyom szemem, hogy pár percre végre kicsit befelé figyeljek. Egy nem csituló halk nesz azonban nem enged kiszállni. Szememet ismét kinyitva a már alacsonyan járó Nap felé fordulok, és megdöbbent a látvány: a faóriások közé betűző vöröses fényben ezernyi levél hulldogál, hogy zörrenve pihenjen meg a júliusi avaron…
A nyár a kirándulások és a nagy túrázások időszaka, melyekről az ember a fényképek és mindenféle apróságok mellett gyakran véletlenül begyűjtött emlékeket is hazavisz. A zokni bakancs fölé érő szára például valódi túranaptárként árulkodhat arról, merre járt viselője: a rátapadt és belefúródott növényi részek sokszor csak kitartó és aprólékos tisztogatással távolíthatók el belőle. De gondolkodtatok-e már azon, hogy mely növények milyen részei ragaszkodnak így hozzánk? Vegyük sorra a leggyakoribbakat!
Sokféle módon igyekezhetünk „megemelni a kertet”, hogy minél kevesebb hajlongással minél szebb növényeket nevelhessünk. Elő a karókkal, kötelekkel, támfalakkal – mutatjuk, miért!
„A kertek művelői könnyen vészelik át a nehéz időket, mert más módon se pénz, se posztó. Előrelátó, ki kamrát tölt” – mondták a régi tudó öregek. Mondták, de kit érdekel, ha minden ott van a boltban… Lenne kedved a terasz mellett szépen nyírt gyep egy részét feltörni, hogy krumplit bakhátazz a helyén? Tartanál baromfit a grillezőteraszon? Nem? És ha heti egy szabadnap is járna érte? Na így már nem is olyan egyszerű a válasz…
A karikás ostor használata nagy ügyességet kíván, egy igazán képzett pásztor a fűszálat is ki tudta csapni bojtárja szájából. Az ostorral a kezükben lóháton vágtató csikósok, a Bakony rideg pásztorai, Erdély hegyeinek juhászai a hajdani pásztorvilág ma még utolsó élő képviselői. Ismerkedjünk meg egyik legfontosabb eszközükkel, a karikás ostorral!
Inkagumó, kínai articsóka és más újdonságok is helyet kaphatnak kertünkben, még akkor is, ha ezek a zöldségek távoli vidékek „elszármazottai”. Csak nem mindegy, miképp és hová helyezzük őket!
A különféle illóolajokról, azok használatáról, hatásairól már nagyon sok írás jelent meg, jó hír, hogy különféle élethelyzetekben egyre több ember fordul az illóolajok és az aromaterápia felé. Gyógynövényekkel és régi tájfajta gyümölcsökkel foglalkozó szakemberként azonban sokszor úgy érzem, hogy az illóolajok egyre fokozódó népszerűsége ellenére is – vagy éppen emiatt – sok félreértés, de legalábbis tisztáznivaló van még ezen a téren is. Az egyes illóolajok speciális felhasználási lehetőségei helyett most próbáljunk helyre tenni néhányat a leggyakoribb félreértések közül!
A tavasz vége felé egyre gyakrabban előfordul, hogy még a máskor pontos vendégeink is késve érkeznek családi gazdaságunkba, az Ürmös Portára. A váratlan késés oka nem holmi közlekedési fennakadás, de még csak nem is a késői indulás – rutinos visszajáró vendégeink ezeket simán megoldják. A természet szépségei és a gyógynövények világára nyitott vendégkörünk számára a különféle természeti jelenségek azonban gyakorta olyan ellenállhatatlan kísértést jelentenek, melynek – ismerve a mi gyöngéinket is – ez esetben könnyebben engednek.
Éljünk akár falun, akár városon, a tavaszi reggeleken madárfüttytől hangos a világ! Vegyük sorra, kikkel találkozhatunk leggyakrabban!
Az öregek fákat ültettek. Hosszan, végig a két falu között vezető szekérút mentén. Gesztenyéket és néhol platánt, mert az is akadt. A mára alagúttá zárult fasor végein kőkereszt, rajta a környékbeli tagokat bírók neveivel. A pásztorboton faragott kígyó tekereg, csillagot próbál elnyelni, de az asszony a fejére tapos. Alsó végin szörny-lények, fent madarak és Napkorong. A működés okán egyikre sem lett volna szükség: a szigetközi szántó vadgesztenye nélkül is termi a mellig érő gabonát, a birka lábát pedig egy csupasz bottal is megakasztja, aki érti a dolgát.
Döbbenetes, hogy minden mag a csoda ígéretét hordozza! Ahhoz, hogy eljuthasson a kiteljesedésig, sokat segíthetünk neki azzal, hogy a megfelelő időben, a megfelelő helyen és a megfelelő módon egyengetjük fejlődését. Egy biztos, a növények a szakszerű törődést mindig meghálálják!
