Ma is sokan főznek szappant otthon, de valószínűleg a régi idők mosását már kevesebben vállalnák be...
A régiek bölcsességét ne felejtsük, de a hibáikból azért tanuljunk! Ma ugyanis már nagyon jól tudjuk, mire érdemes, és mire nem érdemes használni a gyógynövényeket.
Évtizedek óta kiválasztanak minden esztendőben egy-egy madarat, akire megérné – nem csak abban a tizenkét hónapban – odafigyelni. Idén a cigánycsukot választották. Talán azért, mert még nem késő változtatnunk, hogy mindenki számára élhetőbb legyen a Föld.
Bár az elmúlt évek nem igazán kényeztették idehaza a téli sportok szerelmeseit, néhány havas nap mindig akadt, hogy lekoptassuk a szánkó talpáról a rozsdát. Gyermekeim sokszor már az első komolyabb dér megjelenésekor is sietve kapják magukra a téli ruhákat, hogy rég használt szánkóikat ismét kipróbálhassák, ha pedig végre valóban fehér lesz a táj, együtt vesszük célba a környék legjobb szánkózóhelyeit, ahol aztán a legkülönfélébb csúszó alkalmatosságokkal találkozhatunk.
A kihalt autópályán jó tempóban haladok hazafelé, fáradtságnak nyoma sincs, a hangszórókból tisztán szólnak az éjszakai vezetéshez összegyűjtött tracklist számai. Nem terveztem az utazást, de egy családtag betegsége elszólított otthonról. A pálya kelet felé vezető oldalán tömött sorokban araszolnak a járművek. A lépésben haladó, többségében szerb, bolgár és román rendszámú autók csomagtartója tömötten feszül, a táskák, zsákok, bőröndök közt szinte a levegőnek sem marad hely. Megannyi fóliába csomagolt álom és kincs, melyek ára messze több a cédulára írtnál.
December 21-e különleges nap az évben, és ezt régen nagyon is jól tudták. De vajon értjük még, érthetjük még, miért is az?
Hajlamosak vagyunk bizonyos dolgokat szinte kizárólag az év egyes meghatározott pontjaihoz kötni. Bejglit vagy mézeskalácsot süthetnénk egész évben, mégis szinte kizárólag a karácsonyi ünnepkörben kerülnek az asztalunkra, ahogyan az amúgy fenségesen ízletes ecetes torma–tojás–sonka trióval is legtöbbször csak húsvétkor találkozunk. A szaunázás és a téli időszak kapcsolata esetében egészen egyszerű a magyarázat: kinn hideg van, a szaunában pedig nagyon meleg!
A tél annak ellenére is kétségtelenül és visszavonhatatlanul megérkezett, hogy némelyik gyümölcsfán és a terasz fagymentes részein még ládákban állnak a nyár végén, ősszel szedett gyümölcsök és zöldségek. A kamra polcainak szűkös helyein csak a leggyorsabban fogyasztott és a leginkább féltett kincseknek jut hely, a többi kitartóan vár a pince vagy pajta fagymentes kincseskamrájában. De hogyan is tarthatjuk frissen akár tavasz elejéig az ősszel betakarított termést?
Karácsony közeledtével a virágboltok és design-üzletek polcain sorra jelennek meg a különféle dekorációs kellékek, köztük az így vagy úgy négy gyertyával díszített koszorúk – vagy mik… Mert hát lehet-e koszorú a vonal? Advent kezdetén nem árt felidézni, mit is jelent, hogyan is készül egy igazi adventi koszorú!
Ha az embereket arra kérnénk, hogy mondjanak néhány dolgot, ami eszükbe jut az őszről, a szőlőszüret és a madárvonulás mellett a színesen hulló falevelek is bizonyára a képzeletbeli lista valamelyik dobogós helyén szerepelnének. Az őszi erdő színkavalkádja, a lehullott levelek aranyszín takarója évről évre lenyűgözi a bennük járót, még akkor is, ha mindehhez valahol egészen mélyen az elmúlás különös érzete társul.
Hegyimentő barátommal Gyergyó kemény vidékének ember alig érintette hegyeit és barlangjait jártunk (de jó lenne, ha már megint mehetnénk!), mikor egyik este a menedékház teraszán fél szemmel hunyorítva csak ennyit kérdezett: „aztán kérsz-e pityókapálinkát?” Agrármérnök diplomával a zsebemben, a székelyeket jól ismerve azonnal gondoltam, hogy valami csalafintaság lehet a dologban, hiszen a krumpliból legkevésbé pálinkát lehet főzni, ráadásul ha a barátom így hunyorít, akkor biztosan nem az lesz, amit hallok, így hát egyből rávágtam, hogy „persze, köszönöm”!
Ők az őszi-téli madárvendégeink!
