Tudod, mi minden ragad egy túra során a zoknidra? És azt, miért ne dobd ki ezeket?

GolfÁramlat

Tudod, mi minden ragad egy túra során a zoknidra? És azt, miért ne dobd ki ezeket?

A nyár a kirándulások és a nagy túrázások időszaka, melyekről az ember a fényképek és mindenféle apróságok mellett gyakran véletlenül begyűjtött emlékeket is hazavisz. A zokni bakancs fölé érő szára például valódi túranaptárként árulkodhat arról, merre járt viselője: a rátapadt és belefúródott növényi részek sokszor csak kitartó és aprólékos tisztogatással távolíthatók el belőle. De gondolkodtatok-e már azon, hogy mely növények milyen részei ragaszkodnak így hozzánk? Vegyük sorra a leggyakoribbakat!

Mindenek előtt kezdjük egy kis szaporodási stratégiai körképpel! Minden növénynek van valamilyen stratégiája arra, hogy hogyan juttassa el utódait (terméseit) valami olyan helyre, ahol azok megfelelő életfeltételeket találhatnak. Ki ne ismerné a pitypang (gyermekláncfű) bóbitáit, melyek apró ejtőernyőként vitorláznak tova a szélben, vagy éppen a tiszafa piros termését, melynek magjait madarak potyogtatják szét, vagy akár a Tiszatóban is honos sulyom szúrós képleteit, melyek a víz hátán jutnak új élőhelyekre.

A szél, a madarak és a víz mellett vannak olyan növények, melyek elterjedésükhöz a talajon járó szőrös állatok segítségét veszik igénybe. Ezen növények termésein, de akár még a száraikon is olyan kicsi kampós szőrök, horgas végű képletek találhatók, melyek az arra járó állat bundájába beleakadnak, hogy egy ideig vele együtt utazzanak. Ha szerencséjük van, a bunda gazdája éppen egy olyan helyen áll neki vakarózni, tisztálkodni, ahol a földre hullva a következő évben ki tudnak csírázni, szárba tudnak szökkenni.

Könnyű belátni, hogy egy túrazokni bizony a növény szempontjából e tekintetben semmiben sem különbözik  a vaddisznósertétől, még akkor sem, ha viselőik egyébként ugyanúgy meg vannak győződve saját felsőbbrendűségükről. Így aztán otthon az előszobában ülve szedegethetjük is a különféle formájú és színű kicsi izéket…

Mi van a zoknidban?

Ott vannak rögtön azok az igazi kicsi golyó formák, amik többnyire a ragadós galaj termései. Az örvös levélállásról is könnyen felismerhető galajfélékkel szinte bárhol találkozhatunk, ami már csak azért sem rossz hír, mert a közönséges galajjal együtt gyógynövényként a ragadós testvért is kiválóan használhatjuk különféle pajzsmirigyproblémákra (amelyeket egyébként számos jól bevált, hormonháztartást védő módszerrel megpróbálhatunk elkerülni).

Ott vannak aztán azok az apró manósapkához hasonlító valamik, melyek karimáján körbe horgas kis szőrök sorakoznak. Ők az apróbojtorján, népi nevén a közönséges párlófű termései, melyeket a gyönyörű sárga növény elnyílt virágzatáról sodorhatunk magunkkal. Ez a faj is régi gyógynövény, flavonoidtartalmának köszönhetően kiváló gyulladáscsökkentő, de hasmenésre, gyomor- és bélhurutra, valamint krónikus májgyulladás kezelésére is javasolják!

A közel sem a teljességre törekvő felsorolást zárjuk a fűfélék tűhegyes terméseivel, melyek a szemmel is alig látható sertéik miatt egyre csak beljebb és beljebb fúródnak a zokni és a cipőbélés anyagába. Bár a különféle perjéket és csenkeszeket a legelhivatottabb botanikusok még magjaik alapján is képesek meghatározni, esetünkben maradjunk csak annyiban, hogy egy teljesen hétköznapi életvitel során a sportpályák gyepétől saját kiskertünkig szinte bárhol találkozhatunk ezekkel a növényekkel.

Tény, hogy egy kimerítő túra után sokszor nehezünkre eshet a ruhánkra tapadt növényektől megszabadulni. Ha azonban szerencsénk van, egy nagyobb zokniról akár egy jó teányi burjánt is leszedegethetünk… 

Ajánljuk még:

Fogtömések, lázmérők, bőrfehérítők, halételek – a higannyal szőtt világ veszélyei

Percekig ültünk az ágyban, hónunk alatt szorítva a lázmérőt, mire kiderült, hogy mennyi is az annyi. A higany csigalassúsággal szökött egyre feljebb és feljebb, mi pedig izgultunk, hogy ne menjen 39 fölé, mert a vizes lepedős csavarásnál, a rettegett priznicnél kevés irtózatosabb dolog volt egy gyerek életében. De a lázmérők, azok az igazi lázmérők nem csak ezért voltak olyan misztikusak. Mint a szemünk fényére, úgy kellett vigyáznunk rá. Mert a higany bizony nem játék!

 
X
Már követem az oldalt