Aranyló élet teában, szörpben, pesztóban – becsüljük többre az ezerarcú pitypangot!

Porzód, bibéd, szárad, szirmod felé kapkod Karinthy Frigyes, Szép Ernő gomblyukába se tűzné  a mezítlábas árvát – ez utóbbin nem csodálkozom, hiszen hajtókáján csúf nyomat hagyna a növény tejnedve, s igen hamar kókadtan bókolna csak a lyukban. 

A pongyola pitypang – más néven gyermekláncfű, kákics, vagy buborékfű, latin nevén Taraxacum officinale – néhol undok gyomnövény, máshol üreges szára, fehér szőrbóbitája a kislányok kedvelt játéka. A városi kertek, a díszkertek nem tűrik meg, a vágyott angolgyepnek pedig egyenesen a réme.

Fotó: Pixabay

A mi kertünkben elfér, szeretem, amikor tavasszal kihajtanak fogazott levelei a tőlevélrózsából, és alig várom, hogy pöttyözze sárga virága a gyepet. Kedves szomszédasszonyom hosszú délutánokat tölt azzal, hogy a pitypangokat kiszedegesse a fűből. Egyre rakosgatja odébb a sámliját, és erre a célra rendszeresített szúróeszközzel próbálja jobb létre szenderíteni őket. Voltak másféle, gazdaboltban kapott és közösségi oldalakon talált módszerei is – mint a közepének kivágása és sóval való behintése, az ecetes permetezés, a konyhai zsebsárkánnyal megégetés –, de

a pitypang szívósan, rendületlenül belesárgállik újra meg újra a tavaszba.

Jogászként úgy tartja, joguk van betolakodni a mi kertünkből, de a hatalmat nem vehetik át a fű felett. Időnként koccintunk egy pohár borral a jól végzett munka örömére – a kosárnyi kiszedett pitypangra és az én frissen készült pitypangszörpömre.

Pitypangszörp – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Igen, pitypangszörp, ami az utóbbi időben lett egyre trendibb. Magam sok-sok évvel ezelőtt olvastam róla először Maria Treben könyvében, és bevallom, kicsit idegenkedtem a gondolattól, hogy a virágok a növényből kicsurranó tejnedvvel együtt főjenek egy fazékban… De aztán felülkerekedett a kíváncsiság, belevágtam, és rá kellett ébrednem, hogy a teljes nyílásukban lévő sárga virágok különlegesen finom ízt rejtenek. Mézízű, zöldessárga finomság a végeredmény, amelyet palacsintára kenhetünk, italként fogyaszthatunk.

A pitypang zsenge levelei vértisztító, erélyes vizelethajó hatásúak, serkentik a máj működését és az emésztést. Tavaszi tisztítókúrákhoz (szerintem) nélkülözhetetlen nem csak tea formájában, hanem salátaként is fogyasztani.

A szennyezett légkör támadásainak és az élelmiszer adalékanyagoknak kitett szervezet számára a pitypanglevél az egyik legkitűnőbb gyógynövény!

Fotó: Pixabay

A halványított pitypanglevelek is népszerűek a vadnövénykedvelők táborában – hozzánk ez is anno véletlenül érkezett. A tavaszi kertrendezés alkalmával a farakás alatt megbúvó, alig zöld, inkább fehéres, csöppet sem keserű, salátának való levelek azóta vödörrel szándékosan leborítva várják a pitypangszüretet. Ezek a zsenge levelek kerülhetnek salátába, készülhet belőlük pesztó, kellemes ízű vitaminforrás, és ráadásul ingyen juthatunk hozzá.

Ha résen vagyunk, még virágnyílás előtt elcsíphetünk egy kisebb kosárnyi pitypangbimbót. Ecettel-mustármaggal kitűnő savanyú készülhet belőle. Nagyon szeretjük sajtok mellé, előételekhez, de remekül illik a sült oldalashoz vagy a piros-ropogósra sült császárhúshoz. Van, ahol „hamis kaprinak” nevezik, de amondó vagyok, ne hasonlítsuk holmi délszaki cserjéhez – ő a mi bájos, hazai pitypangunk, a maga kellemes kesernyés utóízével.

Ecetes mustármagos pitypangbimbó – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Késő ősszel szedett gyökeréből emésztést serkentő, erősítő teát főzhetünk, szárított és őrölt gyökeréből pótkávé is készül.

Ha nem szedjük le a pitypang virágait, hamarosan átmegy „bóbitába”, a virág termése egyben röpítőkészülék is, ami messzire viszi a magokat – például a szomszéd kertjébe, aki nem biztos, hogy örömmel fogadja őket.

Ne haragudjunk a pitypangra, éljünk vele békességben, találjuk meg a helyét a kertben!

Városlakókat viszont óvva intek attól, hogy a parkokból, utak mellől pitypangot gyűjtsenek. Hagyjuk meg ezeket a mentsvárként a még elő apró rovaroknak, és gyönyörűségként a szemnek.