„Szinte egy darabban vált le a bőr az orromról” – a téli fényvédelem fontos!

Hajnali kettő volt, öltözködés közben a szűk sátor belső oldaláról táblákban szakadt a nyakamba a zúzmara. Toll-hálózsákom kellemes melege összebékíthetetlen kontrasztban állt a külvilág -30 fokos hidegével, azonban a többnapos várakozást követően végre minden ideálisnak tűnt, jöhetett a csúcstámadás. Gondolkodás nélkül léptem ki a csillagfényes magashegyi éjszakába. A fejlámpák fénye szikrázóan csillogott a jégkristályokon, ahogy a Hold-nélküli éjszaka különös derengésében egyre feljebb küzdöttük magunkat.

Közel volt már a csúcs, mikor a Nap első sugara végre előtűnt a messze alattunk húzódó felhőtakaróból. Gyönyörű volt – és meleg… Az elmúlt napok hóviharjai, a csúcstámadás első óráinak fagyvilága után néhány pillanatra megálltunk és hagytuk, hogy a napsugarak melegen simogassák arcunkat. Pár órával később a csúcsot már szikrázó napsütésben értük el. Kattogtak a fényképezőgépek, megettük a kötelező csúcs-csokit, és rövid pihenés után felkészültünk a lefelé útra. Hágóvasak, csákányok, kötelek rendben, egyedül napszemüvegem orrvédő lapkája keveredett el valahová, de ez akkor őszintén szólva kicsit sem csökkentette a sikeres mászás örömét. A szikrázó napsütésben jó ütemben haladtunk lefelé, a havas hegyoldalak ragyogtak a napfényben, igazi öröm-ereszkedés volt.

A táborba, majd később a mindennapi élet szintjére visszaérve aztán egy önkéntelen arctörlés során úgy éreztem, hogy szinte szó szerint leszakad az orrom. Tükörbe nézve nem hittem a szememnek, orrnyeregtől lefelé bőröm szinte egy darabban vált le, olyan mértékben megégette a napsütés… A részletektől megkímélve mindenkit, itt és most legyen elég annyi, hogy hosszú hetekbe telt, mire ismét sikerült „normális” formát öltenem.

Nem kell azonban ennyire extrém körülmények közé menni, hogy hasonló veszéllyel nézzünk szembe. A változatos domborzatú területek hóval borított lankáin, oldalain ugyanis óriási mennyiségű napfény törik meg, így az ott túrázó, vagy éppen síelő embereket szinte minden irányból érik a visszaverődő sugarak. Különös, de egy magashegyi menedékház elé a hóba kitett nyugágyban éppúgy alig pár perc alatt le lehet égni, mint nyáron egy homokos strandra leterített törülközőn.

 A téli helyszínek – például síparadicsomok, magashegyi üdülőfalvak – UV viszonyait több esetben is kutatták már, s bebizonyosodott, hogy a havas lejtők és hegyoldalak esetenként szinte ugyanannyi UV-sugarat vernek vissza, mint amennyi a Nap felől közvetlenül érkezik. Ennek értelmében könnyen előfordulhat, hogy a szikrázó napsütésben síelő embert nemcsak felülről, de szinte minden irányból „bombázzák” a visszaverődő sugarak. Nem meglepő, hogy a sugárzás tiszta időben a legerősebb, azonban felhős időben sem árt óvatosnak lenni, mivel még ilyenkor is nagy mennyiségű UV-sugárzás képes elérni a földfelszínt.

A napsugárzás káros hatásai ellen ugyanakkor némi odafigyeléssel hatékonyan védekezhetünk. A napszemüveg havas tájakon eleve hasznos, de használhatunk napellenzős sisakot-sapkát is. A fényvédő krémek használata egyre elterjedtebb, azonban nagyon hasznos lehet, ha magashegyi túrákra ajakvédő balzsamot is viszünk magunkkal. (A krémek között is választhatunk fizikai vagy kémiai fényvédőt – nem árt ismerni, számunkra melyik a jobb választás: erről itt írtunk bővebben.) A bőrápolással komolyabban foglalkozók egyébiránt azt javasolják, hogy az év minden napján használjunk fényvédőt arcunkon, nyakunkon, vagyis azokon a felületeken, amelyek hosszabb időn át kitettek a napfénynek. Ennek oka, hogy a bőröregedés elsődleges felelőse a tudomány mai álláspontja szerint éppen az UV-sugárzás...

Ha már megtörtént a baj, a leégett bőrfelületeket nagyon jól kezelhetjük 100% tiszta levendula illóolajjal, vagy éppen körömvirágos kenőcsökkel is.