Dr. Pottyondy Ákos | környezet- és tájgazdálkodási agrármérnök

A szakács, a katona, a pék, a méhész és a sárkányfűárus… A felsorolás akár egy Tarantino film címe is lehetne, ez esetben azonban egy annál jóval békésebb általános iskolai programon spontán összeállt csoportkép résztvevőit jelöli. Történt ugyanis, hogy egy dunántúli falu igazgatóasszonya gondolt egy nagyot, és minden divattal és trenddel szembe menve olyan pályaorientációs napot hirdetett, melyen napjaink divatszakmái helyett a vidéki élet foglalkozásait űző vállalkozók felé fordult. Így történt, hogy topmenedzserek, médiaszakértők és IT munkatársak helyett a már-már kiveszőfélben lévő régi szakmák képviselői mutatták be tudásukat a gyermekseregnek. 

A jóból válhat rossz, de a rosszból jót márpedig nem lehet csinálni! – vallották az öregek, s ma sem válna kárunkra, ha a szavak alatt azt értenénk, amit azok jelentenek.

Lassan száll elő a por az aszályos nyár után korán sárguló fák lombja közül. A lemenő nap fénye bearanyozza a százéves gazdaság lakóépületét, de néhány pillanatra a sorban húzódó istállók és a szebb napokat élt góré is meleg színekben fürdenek. A házon innen ős-idős körtefa – a sokat látott fa törzsén még mindig élesen látszik a hely, ahol a hajdani gyümölcsész vad alanyra oltotta a nemest. A házon túlról gépek zaja hallik, s nem kell továbbmennem, hogy tudjam, Mordor ide is elért.

Hátamat egy hatalmas fának vetve ülök a Bükk egyik katedrálishoz hasonló bükkösében. A madárcsicsergéstől hangos tavaszi erdő ilyenkor már elcsendesedik, csak itt-ott hallik valami kóbor cinke zsizzsenése, a távolban fáradtan kopogtató harkály is hamar elhallgat. A hirtelen beállt csendben behunyom szemem, hogy pár percre végre kicsit befelé figyeljek. Egy nem csituló halk nesz azonban nem enged kiszállni. Szememet ismét kinyitva a már alacsonyan járó Nap felé fordulok, és megdöbbent a látvány: a faóriások közé betűző vöröses fényben ezernyi levél hulldogál, hogy zörrenve pihenjen meg a júliusi avaron…

A nyár a kirándulások és a nagy túrázások időszaka, melyekről az ember a fényképek és mindenféle apróságok mellett gyakran véletlenül begyűjtött emlékeket is hazavisz. A zokni bakancs fölé érő szára például valódi túranaptárként árulkodhat arról, merre járt viselője: a rátapadt és belefúródott növényi részek sokszor csak kitartó és aprólékos tisztogatással távolíthatók el belőle. De gondolkodtatok-e már azon, hogy mely növények milyen részei ragaszkodnak így hozzánk? Vegyük sorra a leggyakoribbakat!

„A kertek művelői könnyen vészelik át a nehéz időket, mert más módon se pénz, se posztó. Előrelátó, ki kamrát tölt” – mondták a régi tudó öregek. Mondták, de kit érdekel, ha minden ott van a boltban… Lenne kedved a terasz mellett szépen nyírt gyep egy részét feltörni, hogy krumplit bakhátazz a helyén? Tartanál baromfit a grillezőteraszon? Nem? És ha heti egy szabadnap is járna érte? Na így már nem is olyan egyszerű a válasz…