A téli hónapok zord körülményeinek túlélésére az állatvilág alapvetően kétféle módot talált: vannak, akik még időben lelépnek, hogy táplálékban gazdagabb (melegebb) égtájakon húzzák ki az itthoni tél időszakát, mások pedig inkább helyben maradva változtatnak szokásaikon, hogy túléljenek.
Az elköltöző állatfajok legismertebb csoportját a költöző madarak alkotják. Ezek a fajok a nappalok hosszának rövidülése, valamint a rendelkezésre álló táplálék mennyiségének függvényében az ősz során, de legkésőbb a téli hónapok elején egy olyan helyre repülnek, ahol ebben az időszakban is megfelelő mennyiségben találnak táplálékot. Gondolhatnánk, hogy velük aztán nincsen semmi dolgunk a télen, azonban a potenciális fészkelőhelyeik megőrzésével, karbantartásával még az ő tavaszi költésük sikerességét is elősegíthetjük. Jó példa lehet erre, ha egy rozogább gólyafészket megerősítünk, vagy éppen a színpompás gyurgyalagok és parti fecskék fészkelőhelyét jelentő homokfalak omladékosabb részeit ásóval, géppel megkaparjuk, frissebbé tesszük.
Azoknak az állatoknak a téli viselkedési formája, melyek képtelenek, vagy egyszerűen nem akarnak télen más vidékekre költözni, szintén két csoportra osztható: vannak, akik alszanak, mások küzdenek!
A téli álom az egyik legismertebb állati viselkedésforma – már ha a hibernálódás értelmezhető viselkedésként. Bizonyos állatfajok – jellemzően például a különféle ízeltlábúak, rovarok, hüllők és kétéltűek – a tél teljes időszakára ledermednek, mozdulatlanok maradnak, életfunkcióikat minimálisra csökkentik.
A téli hónapokban nem vesznek magukhoz táplálékot,
legfeljebb a nyár során felhalmozott zsírtartalékjaikat élik lassan fel. Aktív időszakuk utolsó részében olyan rejtekhelyet keresnek, ahol sikeresen élhetik túl a hideg hónapokat. Míg a rovarok többsége fák repedéseibe, épületek réseibe húzódik, sok kétéltű és hüllő a földbe, vagy iszapba fúrja magát.
A különféle ízeltlábúak túlélését segíthetjük, ha még a nyár során úgynevezett „rovarhoteleket” helyezünk el a kertben. A kisebb ágakból, nádszálakból, üreges téglákból kialakított helyszín sok rovar számára kiváló téli búvóhelyet jelenthet.
Amennyiben kertünkben egy kisebb tó is található, a meder tisztítását érdemes a tavasz melegebb időszakára időzíteni, így a felhalmozódott iszapban elvermelő békák, halak és egyéb élőlények sikerrel vészelhetik át a telet. Békákkal akár a vízóra aknájában is találkozhatunk. Ha lehet, ne tegyük ki őket onnan, hiszen a felszínre hozva nem tudják túlélni a hideg időszakot!
A tél átvészelésére számos emlős is a teljes vagy részleges téli álom lehetőségét választotta. A sün vagy éppen a pelefélék a telet teljes egészében átalusszák, s az ősszel gondosan kiválasztott fészekből csak tavasszal jönnek elő. A tél során nem táplálkoznak, minimálisra csökkentett életfunkcióikhoz a szervezetükben felhalmozott zsírokból nyernek energiát. Testhőmérsékletük, szívverésük és légzésük ritmusa ebben az időszakban drasztikusan lecsökken, életfunkcióik a legszükségesebbekre korlátozódnak. Ha segíteni szeretnénk nekik, kertünk egyik félreeső sarkában hagyjunk meg egy kisebb rőzsekupacot, de
akár kifejezetten a számukra méretezett odúkat is kihelyezhetünk!
Előbbiekkel ellentétben a mókusfélékkel télen is találkozhatunk! Bár aktivitásuk ebben az időszakban szintén erősen lecsökken, időről dőre mégis előbújnak gondosan kibélelt vackaikból, hogy táplálékot keressenek maguknak.
A nálunk áttelelő madarakat télen etetők és odúk kihelyezésével segíthetjük. Otthon könnyen elkészíthetjük ezeket, például így! Nagyon fontos, hogy ha elkezdjük az etetést, egészen a tél végéig folytassuk, mert ebben az időszakban a madarak számára akár egy napos táplálékhiány is végzetes lehet!
A telet sikerrel átvészelő állatok gondoskodásunkat tavasszal bőségesen meghálálják: az élelemben szegény téli hónapokat követően nagy élvezettel vetik rá magukat a kertünket pusztító különféle kártevőkre!
Nyitókép: Alice Donovan Rouse / Unsplash
