Nyelvünk, ahogy öregszik, egyre inkább egyszerűsödik. Gyümölcsneveink szinonimáit sem ismerjük már. Vagy mégis?
A levéltetvek nemcsak a kultúrnövényeket, de akár a szobában tartott, vagy a tél során fagymentes helyen teleltetett növényeinket is megtámadhatják. A levelek, virágok, hajtások nedveit szívogató kártevőknek ráadásul nem csupán az egyedszámuk lehet óriási, de fajszámuk is hetven fölött van! Kétségbeesésre azonban semmi ok, a levéltetű ellen sok esetben akár házi módszerekkel is sikerrel felvehetjük a harcot!
Marci pontosan tudta a buszmenetrendet. Nem csak a saját utcájában közlekedő járatét, és nem is csak a piros hetesét csúcsidőben. Az összes budapestit. És a villamosokét is. Fejből, minden évben frissítve. Jól emlékezett dátumokra, a történéseket napra, órára pontosan vissza tudta idézni. Emlékezett a születésnapokra, névnapokra. Érdekelték a csillagok, órákon át kémlelte távcsövével az eget. Szerette az esőt, az ablakon kinézve hosszan figyelte az esőcseppeket, a fákat, ahogy a szél fújta az ágait. Marci autista volt.
Bár a gyümölcsfákkal egész évben érdemes törődni, a tavaszi időszak mégis kiemelt odafigyelést igényel. Legyen szó egyszerű fatisztításról, oltásról, metszésről vagy éppen ültetésről, nem árt tudni, hogyan is lássunk hozzá!
Honnan, hová?
Bár a minap az egykori kukoricagóré felújítása során még negyven centi mélyen is csak vésővel tudtuk a fagyott talajt feltörni, a felszínen mégis egyre-másra bukkannak ki a legelső tavaszi virágok hajtásai. Morgolódik, keménykedik még egy kicsit az idei tél, napjai azonban minden kétséget kizáróan meg vannak számlálva! Természetes, hogy várjuk a frissességgel teli tavaszt, de azért a sok örömet és csodát rejtő téltől se haraggal búcsúzzunk.
Ma is sokan főznek szappant otthon, de valószínűleg a régi idők mosását már kevesebben vállalnák be...
A régiek bölcsességét ne felejtsük, de a hibáikból azért tanuljunk! Ma ugyanis már nagyon jól tudjuk, mire érdemes, és mire nem érdemes használni a gyógynövényeket.
Évtizedek óta kiválasztanak minden esztendőben egy-egy madarat, akire megérné – nem csak abban a tizenkét hónapban – odafigyelni. Idén a cigánycsukot választották. Talán azért, mert még nem késő változtatnunk, hogy mindenki számára élhetőbb legyen a Föld.
Bár az elmúlt évek nem igazán kényeztették idehaza a téli sportok szerelmeseit, néhány havas nap mindig akadt, hogy lekoptassuk a szánkó talpáról a rozsdát. Gyermekeim sokszor már az első komolyabb dér megjelenésekor is sietve kapják magukra a téli ruhákat, hogy rég használt szánkóikat ismét kipróbálhassák, ha pedig végre valóban fehér lesz a táj, együtt vesszük célba a környék legjobb szánkózóhelyeit, ahol aztán a legkülönfélébb csúszó alkalmatosságokkal találkozhatunk.
A kihalt autópályán jó tempóban haladok hazafelé, fáradtságnak nyoma sincs, a hangszórókból tisztán szólnak az éjszakai vezetéshez összegyűjtött tracklist számai. Nem terveztem az utazást, de egy családtag betegsége elszólított otthonról. A pálya kelet felé vezető oldalán tömött sorokban araszolnak a járművek. A lépésben haladó, többségében szerb, bolgár és román rendszámú autók csomagtartója tömötten feszül, a táskák, zsákok, bőröndök közt szinte a levegőnek sem marad hely. Megannyi fóliába csomagolt álom és kincs, melyek ára messze több a cédulára írtnál.
December 21-e különleges nap az évben, és ezt régen nagyon is jól tudták. De vajon értjük még, érthetjük még, miért is az?
