Nagyboldogasszony ünnepe: illatok, füvek és gyógyulás

A világon talán nincsen még egy olyan ország, ahol annyi egyházi ünnepe volna Szűz Máriának, mint nálunk. Mária tisztelete a néphagyományban, énekekben és a népi eszközök motívumaiban is egyértelműen megnyilvánul.

Nyáron szedjük a téli egészséget (is) – Ezeket gyűjtsd be és tedd el júliusban
Esik. Szakad. Dörög és villámlik, az utcákat elöntötte a víz, túlcsordultak a tározók, nem száradnak a ruhák... Ilyen Budapest, július egyik késői péntekjén. Mindeközben a Portánkon még a kút alja is porzik, tágabb pátriám az aktuális talajnedvesség térképen a sivatag kategóriába kerülhetne, a nem öntözött növények az életükért küzdenek. Hónapok óta nem esett „rendes” eső, olyan, ami néhány milliméternél mélyebbre szivárogna, csendben, hosszan szemerkélve végre iszaposra áztatná a poros utat. Mert az öregek szerint ha ott tocsog, akkor már a növények is eleget ittak, s pár nap múlva a kút vize is megújul. Viszont ha eső nem is hull, dolog mégis akad bőven így aratáson és az első kaszáláson túl is, vegyünk sorra néhányat a mostanában gyűjthető növények közül! 
Ne csukolj már! – működő praktikák, hogy alábbhagyjon a csuklás
„Nem csuklottál? Emlegettünk!” – na de mi van akkor, ha a csuklás nem marad abba néhány perc után, s akár órákon, napokon keresztül is kínozza a szerencsétlen emlegetettet? Szokták mondani, hogy míg az építőipart a purhab és a WD40, a csuklás áldozatát a generációk óta jól bevált családi praktikák mentik meg a további problémáktól. De mik is ezek, és egyáltalán: mi az és mi értelme van a csuklásnak?!
1006 km ÉLETút – Bicikliutunk Pannonhalmáról Csíksomlyóig
2008 őszének egy napsütötte délutánján jóleső és ritka dologtalanságban heverésztünk Erdély egyik patakpartján, amikor cimborámmal összenéztünk: ide el kell jönni bringával is! A gondolatot tett követte, a következő év pünkösdi búcsújára Csíksomlyóra Pannonhalmáról bringával érkeztünk két jóbaráttal.
Piactól a plázáig – Bezzeg régen sem volt minden jobb
Egy barátom szerint neki éppen két évvel később kellett volna születnie, mert egész életében csak azt hallotta, hogy már csak most húzzon bele, egy-két év múlva minden jobb lesz! Régen minden jobb volt – vallják mások. Na de hol van a most? A most pont az a pillanat, amikor már vagy még nem jó? Nézőpont kérdése, és ez a nézőpont az utóbbi hónapok során kíméletlen szembenézésre kényszerített, váratlan közelségbe került mindannyiunkkal. Egy biztos, a korábban végtelen perspektívákkal igéző fogyasztói világ szinte egyik pillanatról a másikra vált múlttá, ráadásul a gondosan kimunkált jövőképek is szertefoszlottak. Maradt az otthon, maradt a helyi, maradt a kézzelfogható közelség és mindaz, ami mellett a múlt és a jövő bűvkörében élő világ jelentős része úgy ment el (megy el?), mintha ott sem volna.
Test, szellem és lélek egysége – Homevágy az Ürmös portán
Homevágy sorozatunkban szeretnénk más megvilágításba helyezni az otthon fogalmát: rámutatni arra, lakhelyünk mennyivel több, mint egy praktikus élettér, négy fal és néhány bútor összessége. Ezúttal Pottyondy Ákos osztotta meg, neki mi mindent jelent lakhelye, az Ürmös Porta.