A szakács, a katona, a pék, a méhész és a sárkányfűárus… A felsorolás akár egy Tarantino film címe is lehetne, ez esetben azonban egy annál jóval békésebb általános iskolai programon spontán összeállt csoportkép résztvevőit jelöli. Történt ugyanis, hogy egy dunántúli falu igazgatóasszonya gondolt egy nagyot, és minden divattal és trenddel szembe menve olyan pályaorientációs napot hirdetett, melyen napjaink divatszakmái helyett a vidéki élet foglalkozásait űző vállalkozók felé fordult. Így történt, hogy topmenedzserek, médiaszakértők és IT munkatársak helyett a már-már kiveszőfélben lévő régi szakmák képviselői mutatták be tudásukat a gyermekseregnek.
A jóból válhat rossz, de a rosszból jót márpedig nem lehet csinálni! – vallották az öregek, s ma sem válna kárunkra, ha a szavak alatt azt értenénk, amit azok jelentenek.
Édesapám egyszer egy hatalmas kamerával a vállán toppant be este a házba. A Vállalattól kölcsönkapott csodagép zümmögve rejtette az oldalából nyíló fedél alá a tisztes méretű VHS kazettákat, s míg apám a stekklámpákból készített stúdióvilágítást, mi lelkesen kezdtük előpakolni kedvenc játékainkat. Az akkori, családi életképekkel teli felvételek évtizedekkel később kerültek ismét kezembe, nagyon kedves emlékeket idézve fel. Szinte az első pillanattól kezdve ez az élmény járt a fejemben, amikor Pataky Enikő portréfilmjét néztem Szabó Gyuri bácsiról.
Lassan száll elő a por az aszályos nyár után korán sárguló fák lombja közül. A lemenő nap fénye bearanyozza a százéves gazdaság lakóépületét, de néhány pillanatra a sorban húzódó istállók és a szebb napokat élt góré is meleg színekben fürdenek. A házon innen ős-idős körtefa – a sokat látott fa törzsén még mindig élesen látszik a hely, ahol a hajdani gyümölcsész vad alanyra oltotta a nemest. A házon túlról gépek zaja hallik, s nem kell továbbmennem, hogy tudjam, Mordor ide is elért.
Egyre többen kérdezik a hozzáértőktől, mi az a furcsa valami, ami fájuk törzsére telepedett. Legtöbbször ilyen esetben a zuzmóra néznek a kertgondozók nagy értetlenül. De mit is kell tudni erről a különös élőlényről?
A nyár vége felé közeledve egyre több növényen látszanak a súlyos aszály okozta száradási tünetek, sok helyen már a természetes erdők is őszi színt öltöttek. Ha rajtuk közvetlenül nem is tudunk segíteni, a kertünkbe ültetett növényeink túlélési esélyeit gondos odafigyeléssel mindenképpen növelhetjük!
2018 nyarán váratlanul felborult minden, ami addigi biztos megélhetésünket jelentette. Az alkalmazotti lét vélt biztonsága egyik pillanatról a másikra foszlott semmivé, a stabilnak hitt jövő képét a teljes létbizonytalanság váltotta fel. Akkor érkezett el a döntés ideje.
Hátamat egy hatalmas fának vetve ülök a Bükk egyik katedrálishoz hasonló bükkösében. A madárcsicsergéstől hangos tavaszi erdő ilyenkor már elcsendesedik, csak itt-ott hallik valami kóbor cinke zsizzsenése, a távolban fáradtan kopogtató harkály is hamar elhallgat. A hirtelen beállt csendben behunyom szemem, hogy pár percre végre kicsit befelé figyeljek. Egy nem csituló halk nesz azonban nem enged kiszállni. Szememet ismét kinyitva a már alacsonyan járó Nap felé fordulok, és megdöbbent a látvány: a faóriások közé betűző vöröses fényben ezernyi levél hulldogál, hogy zörrenve pihenjen meg a júliusi avaron…
A nyár a kirándulások és a nagy túrázások időszaka, melyekről az ember a fényképek és mindenféle apróságok mellett gyakran véletlenül begyűjtött emlékeket is hazavisz. A zokni bakancs fölé érő szára például valódi túranaptárként árulkodhat arról, merre járt viselője: a rátapadt és belefúródott növényi részek sokszor csak kitartó és aprólékos tisztogatással távolíthatók el belőle. De gondolkodtatok-e már azon, hogy mely növények milyen részei ragaszkodnak így hozzánk? Vegyük sorra a leggyakoribbakat!
Sokféle módon igyekezhetünk „megemelni a kertet”, hogy minél kevesebb hajlongással minél szebb növényeket nevelhessünk. Elő a karókkal, kötelekkel, támfalakkal – mutatjuk, miért!
„A kertek művelői könnyen vészelik át a nehéz időket, mert más módon se pénz, se posztó. Előrelátó, ki kamrát tölt” – mondták a régi tudó öregek. Mondták, de kit érdekel, ha minden ott van a boltban… Lenne kedved a terasz mellett szépen nyírt gyep egy részét feltörni, hogy krumplit bakhátazz a helyén? Tartanál baromfit a grillezőteraszon? Nem? És ha heti egy szabadnap is járna érte? Na így már nem is olyan egyszerű a válasz…
A karikás ostor használata nagy ügyességet kíván, egy igazán képzett pásztor a fűszálat is ki tudta csapni bojtárja szájából. Az ostorral a kezükben lóháton vágtató csikósok, a Bakony rideg pásztorai, Erdély hegyeinek juhászai a hajdani pásztorvilág ma még utolsó élő képviselői. Ismerkedjünk meg egyik legfontosabb eszközükkel, a karikás ostorral!
