„Részvétem a gyászolóknak” – mondjuk, de vajon tudjuk még, miben illenék részt vállalnunk?

Szerettünk elveszítésére nincsen „jó” időpont, azonban a karácsonyi ünnepkör, újév környékén mintha kiemelten nehéz volna gyászolni. Minden a szeretetről, a boldogságról, az újrakezdésről szól, ami különösképpen nehézzé teheti az ittmaradók napjait. Vajon belegondoltunk már egyszer is, hogy az ilyenkor rutinszerűen elmormogott „részvétem” formulával valójában mit is fejezünk ki a másik felé? A szavaknak ugyanis súlya és jelentése van, és egyáltalán nem mindegy, tudjuk-e, miben vállalunk részt.

Egzotikus téli gyógynövények, amik fűszerként is megállják a helyüket

„Nem csak gyógy-, de fűszer is!” – mondják még ma is sokszor azokra a növényekre, melyeket a gyógyászatban és a konyhában egyaránt felhasználhatunk. Az, hogy ezeket gyógyászati vagy kulináris célra vetjük be, csupán döntés kérdése, szerencsés esetben azonban a két cél egyszerre érvényesülhet! Annak ellenére, hogy a hagyományos ünnepi asztalon a régiségben – érthető okokból – elsősorban a saját környezetünkben is megtalálható növények kaptak helyet, most néhány távoli vidékeken honos fűszert listáztunk.

Így segíts a kertben lakó állatoknak télen
Az állatvilág gén- és ösztönrendszere még mindig leginkább a több ezer (millió) év során kimunkált, a téli túlélés esélyét kimaxolni képes rend szerint működik. Ha ezeket a túlélési stratégiákat ismerjük, bármilyen kicsi legyen is a kertünk, némi odafigyeléssel számos kisebb-nagyobb állat életben maradását segíthetjük, amit tavasszal bőségesen meghálálnak.
A fenyő gyógyhatásai: magas C-vitamin- és antioxidáns-tartalma van!

A fenyőféléket évezredek óta az örök élet egyik jelképeként használják, nem véletlen, hogy a karácsonynak is meghatározó részévé váltak: ám a gyógyászatban is régóta használják őket! Számos módon fel lehet használni a fenyőrügyeket és a gyantát, vegyük sorra, milyen nyavalyákra!

Szalmából otthont: egy szalmaház építésén jártunk

Kegyetlenül fúj a szél, amikor jó barátomék háza előtt megállok. Önkéntelenül is felnevetek, mert ennél jobban megrendezni sem lehetett volna a pillanatot: félkész szalmaházukat jöttünk megnézni, aminek párját a mesében a farkas egyetlen hatalmas fújással bontotta le a kismalac feje fölül. Szerencsére a szél bennünket jobban tol, mint a házat, így aztán van módunk behúzódni a napsütötte és szélvédett déli oldalra. Sok a félreértés ezzel a fajta építési móddal kapcsolatban, így aztán mint életemben oly gyakran, mások tapasztalatainak olvasgatása helyett inkább magam jártam a dolgok után.

Almát a lánynak, körtét a fiúnak: hiszem, hogy sorsokat fonunk össze, amikor fát ültetünk

Emlékszem, tavasszal meg kellett nagyobbítani a faiskolát, annyi oltóvesszőt sikerült gyűjteni a Sokoró térség öreg gyümölcsfáiról. A relatív sok csapadéknak köszönhetően a vadalanyra oltott csemeték idén jóval könnyebben vészelték át a nyarat, mint előző évi testvéreik. A tavaszi bőség most azonban visszájára fordult, napról napra fogyatkoznak a csemeték, maradnak üresen a helyek az iskolában. Mégis, jól van ez így, mert csupán annyit jelent, hogy a régi tájfajták újabb 100-150 évre esélyt kaptak a fennmaradásra!

„A szőlőhegy történelmen átívelő menedék és ellenvilág” – De van-e még Ember a szőlőhegyen?

Szüret után vagyunk: a tőkéken már csak az elhagyott dűlőkben találni fürtöket, no meg a különlegesen túlérett gyümölcsből gazdálkodó borosgazdák mintaszerűen gondozott parcelláiban. Furcsa kettősség az elhagyatottság és a jelenlét, ami szinte az összes szőlőhegyen tetten érhető, ahol az elmúlt években jártam. Ezekből pedig akadt bőven, hiszen a falvak mellett megbúvó férfi-menedékek a szőlő és a bor mellett híresen izgalmas gyümölcstermő területnek is számítanak. No nem mintha a szőlő nem volna gyümölcs, de az valahogy mégis kilóg a sorból, külön tudománya van annak…

Mi is az a direkttermő szőlő, és miért nem érdemes lemondani róla?

A betegségeknek az átlagosnál sokkalta jobban ellenálló szőlőfajták egy csoportja a direkttermő, avagy közvetlenül termő szőlő. Ezek oltatlanul, saját gyökerükön is olyan gyümölcsöt teremnek, melyek bármelyikőnknek ismerősek lehetnek. S bár a belőlük készült borok nem a legjobbak, nem érdemes lemondani a direkttermő szőlőinkről.

„Vajon hány köbméter lom maradna utánam, ha most elmennék?”

Pakolás. Rutinszerű műveletnek tűnik, olykor azonban mégis vannak szélsőséges esetek. Mint oly sokszor, a lehetőségek ez esetben is a „minimum” és a „mindent is” között sorakoznak – nem tudom, melyik a könnyebb véglet: kitalálni, hogy mi az, amire valóban szükség van, vagy megszabadulni mindentől, a szó legszorosabb értelmében?