Eléggé figyelsz kerted jelzéseire? A fák állapotukról is mesélnek, csak észre kell vennünk!
Magunk között szólva igen nagy különbség van gyümölcstermesztés és gyümölcsészet között. Míg előbbi számára a gyümölcs és a neki helyt adó termőföld szinte kizárólag termelési eszköz, ami (jobb esetben) egy kellő gondossággal összeállított üzleti terv mentén valamilyen gazdasági vállalkozás profitját gyarapítja, addig a gyümölcsészet világában a gyümölcs valójában „csupán” egy tényező a sok közül, melyek apropóján történelemről, kultúráról, emberi sorsokról, és természetesen magáról a gyümölcsről is beszélhetünk.
A régi tájfajtáknak híresen jó a kártevőkkel, kórokozókkal szembeni ellenállóképessége.
Az emberekhez hasonlóan azonban a fák immunrendszerének is ki kell fejlődnie, a fiatal oltványokban bár benne van mindazon genetikai érték és tudás, mint az öreg anyafában, az emberi újszülöttekhez hasonlóan azonban még sok-sok gyámolításra, segítségre szorulnak. Az első éves oltványok különös odafigyelést igényelnek, minden egyes levelük és hajtásuk kincs, melyeket óvni, védeni szükséges.
Az oltóágak alatt az erős gyökérzetet biztosító vad alanyról sarjadó hajtások az első időben könnyen túlnőhetik a nemes vesszőt, ezért azokat 2-3 hetente célszerű visszacsípkedni, hogy a kis fácska energiái a nemes növekedését segítsék.
Figyelmes ember könnyen észreveheti, hogy az emberélet két vége, a gyermek- és az öregkor számos különbözősége ellenére is sok vonatkozásban hasonlít egymásra.
Ahogyan a bölcsőből kinőtt emberélet bölcs öreggé válik, úgy a fák életének két végén is sok hasonlóságot figyelhetünk meg. Ilyen egyebek mellett a hajtásnövekedés is: az életének utolsó időszakába lépő öreg fa körül gyökérhajtások indulnak, miközben törzsének alsó részéről vízhajtások sarjadnak. Miközben az életerős fa saját lombkoronáját táplálja, az idős fák a faj(ta) túlélése érdekében földhöz közeli, erős növekedési képességgel bíró hajtásokat nevelnek. Ha ezt tapasztaljuk, vágjuk vissza a hajtásokat, hiszen még akár évekig élhet az öreg fa, de január környékén azért jusson eszünkbe oltóágat gyűjteni…
Gondolhatnánk, hogy az ágak száradása kizárólag az öreg fákon jelentkezhet, azonban ennek is számos oka lehet. A diófát például „önmetszőnek” is nevezik, ugyanis egyes kisebb ágai teljesen természetes módon visszaszáradhatnak, majd leválhatnak a hajtásrendszerről. Amint lent, úgy fent:
az ágak száradása gyökérproblémát is jelezhet. A gyökérrendszer sérülései a koronában is jól látható következményekkel járnak!
Nyilvánvaló, hogy az ágak száradása szárazság idején is előfordulhat, azonban ezt minden esetben megelőzi a levelek idő előtti lehullása is. Ezt tapasztalva erősebb, mélyre juttatott öntözéssel elejét vehetjük az ágak száradásának.
Érdekes, de a fára nézve akár végzetes gondot jelezhet, amennyiben a kis fa törzse alatt faforgácshoz hasonló morzsalékot találunk. Ennek felfedezéséhez időnként közel kell menni a fához, szét kell hajtani a közvetlen körötte növő füveket, de a fa törzsét, hajtásait is át kell vizsgálni, hogy találunk e rajta kicsike lyukat. A farontó lepkék ugyanis a fiatal fák hajtásainak tövébe, ágvilláiba teszik petéjüket, majd az ebből kifejlődött hernyó a fatörzs és az ágak belsejében liftaknához hasonló járatot készít. Az ebből kikerülő faanyagból lesz az a forgács, ami jelenlétét elárulhatja. A kártevő által rongált kis fákon sokáig nem látunk egyéb tünetet, azonban a középen kirágott törzs már kisebb szélnek is áldozatul eshet.
A hernyó további kártételének megelőzése érdekében a felfedezett kis lyukba vékony drótot tűzhetünk, de akár rovarfagyasztó spray-t is permetezhetünk. A kitakarított lyukat fasebkezelő viasz segítségével zárhatjuk el. Az erősen károsított ágakat egyes esetekben sajnos célszerű lehet az egészséges részig visszametszeni.
A fák állapotának kiváló jelzői a levelek is. A normál esetben (többnyire) zöld levélszín változása nem csak betegségekre, de különféle mikro- és makroelem hiánytünetekre is utalhat. A tápanyaghiány megoldására a legtöbben automatikusan a permetezést, trágyázást javasolják, miközben a tüneteket az esetek jelentős részében környezeti vagy a tápanyagfelvételt gátló egyéb tényezők okozzák. Ha ezeket sikerül megszűntetni, akkor a kialakult fejlődési zavarokat gyorsabban és olcsóbban orvosolhatjuk.
A levelek sárgulását például nem kizárólag a nitrogénhiány okozhatja: ugyanilyen tünetei lehetnek az esetleges túlöntözésnek, vagy éppen a fény hiánynak is! A klorózis oka sok esetben a vashiány, azonban akár az öntözővíz túlzott keménysége is eredményezheti!
A kertjét gyakorta látogató, az ott található növényeket egyenként is figyelő kert-ember idejében észreveszi a betegségek megjelenését, ezáltal – ha szükségesnek érzi – van lehetősége beavatkozni. „Szigorú nevelés, gyöngéd gondoskodás!” – vallja és tanítja a Gömörben élő Gyulai Iván, mely gondolat igen idekívánkozik. Ismét egy gyermek-példával élve ahogy nem feltétlenül szerencsés, ha a legelső tüsszentésre gyógyszereket tömünk a gyermekbe, úgy a kert gondozása esetében is érdemes bízni a növények és a kert rendszerének saját immunrendszerében, és csak akkor szelíden beavatkozni, amikor arra valóban szükség van. Akkor viszont gyöngéden, szelíden, de kellő határozottsággal…
