Tippek úton lévőknek, zarándoklatra vállalkozóknak

Magas hegyekre mászva az expedíciós hátizsák súlykorlátja nem nagyon haladhatja meg a 10-14 kilót, de a csúcstámadáshoz még ennek is csak a töredékét célszerű a zsákba pakolni. Hasonló a helyzet egy hosszabb gyalogos- vagy kerékpártúrán, amikor szintén nem szerencsés degeszre tömni a zsákokat. (Egy lazulós, lefelé csurgós csónaktúrán azért nem szégyen egy sörökkel megtömött extra hordót a „büfékocsi” mögé kötve a vízbe ereszteni, meg aztán őt a többiek már csak a rakományra való tekintettel sem fogják túlzottan lehagyni…)

De honnan tudjuk, hogy mire van tényleg szükség? A helyzet az, hogy a fűtött/hűtött szobában ülve végiggondolt „igénylistánk” a terepre érve jellemzően drasztikusan lerövidül…

Túrázásban, esetleg zarándoklatok teljesítésében kevésbé jártas embertársaink bizonyára pontosan ismerik a kipakolásnak azon meglehetősen bosszantó részét, amikor az akár heteken át cipelt hátizsákból otthon érintetlenül pakolják ki a különféle fontosnak gondolt, ámde mégis teljességgel fölöslegesnek ítéltetett ruhadarabokat, konzerveket…

Az emberi test működéséhez alapvetően 3 dologra van szükség: ennivalóra, innivalóra és pihenésre.

Szélsőséges értelmezésben minden olyan igény, ami ezeken felül van, már luxus igénykén is aposztrofálható, de azért a pakolás során nyilvánvalóan nem ennyire sarkosan gondolkodunk…

Fotó: Pixabay / Sergio Cerrato

Tekintsünk most el az úton levés formájától, és vegyük sorra röviden, mik is azok a dolgok, melyeket tényleg érdemes (egy low budget) túrázásra vagy zarándoklatra indulva észben tartani!

Akár pár napos, akár néhány hetes útra indulunk, nagyjából ugyanannyi ruhával tudunk készülni. Hosszabb távon 3-4 váltás ruhánál többet amúgy is nehéz cipelni, ellenben egy kisebb mosószappan nem sok helyet foglal, ráadásul a súlya sem terhelő.

A napközben viselt ruhák mellett minden esetben javasolt egy olyan kényelmes öltözet bepakolása, melyet kizárólag a napi célbaérést és (lehetőleg) mosakodást követően veszünk fel.

Amennyiben nem kifejezetten extrém környezetbe megyünk, ez egy pólót, célszerűen kapucnis pulcsit, hosszúnadrágot jelent, de az egész nap gyűrt bakancsot vagy bringás cipőt is erősen jó érzés szandálra vagy puha sportcipőre váltani… Ezt az esti szettet célszerű teljesen vízhatlan módon külön becsomagolni, mert vésztartaléknak sem utolsó: egy teljes elázást követően is biztosak lehetünk benne, hogy ha végre fedett helyre jutunk, lesz mit felvenni és át tudunk majd melegedni!

Fotó: Pixabay / Hermann Traub

Ha településektől távoli vidékekre indulunk, nyilvánvalóan élelemre is szükség lesz. Ilyen esetekben érdemes olyan dolgokat összepakolni, amik kis mennyiségben is magas energiabevitelt jelentenek. Tipikusan ilyen ételek az aszalványok, a szőlőcukros müzliszeletek vagy a „diákcsemegeként” ismert olajos mag keverékek. Ha olyan vidékeken járunk, ahol útközben boltokba is betérhetünk, mindig gondoljuk végig, milyen távolságra lesz a következő bolt. A napi étkezéseket érdemes a boltok eléréséhez igazítani, így csak akkor kell ételt magunkkal vinni, ha a továbbiakban már nem lesz mód vásárlásra. Klasszikusan ilyen a kéktúra vagy akár a Camino útvonala, ahol pontosan tervezhető, hol találunk majd élelmiszerboltot.

A víz kérdése sokkal sarkosabb: egy túra során különösen fontos, hogy gondoskodjunk a kellő mennyiségű folyadék beviteléről!

Egy nyári túra során természetesen igen jól eshet és indokolt is lehet egy árnyas kerthelyiségben megpihenni, azonban a túlzott alkoholbevitellel a túránk sikerét kockáztatjuk. Amennyiben se kocsma, se bolt, és még a kék közkutakról is leszerelték a nyomót, végszükség esetén még mindig marad egy mentsvárunk: a temetők! A legtöbb hazai temető ugyanis rendelkezik locsoló kutakkal, melyekről kulacsainkat is megtölthetjük.

Fotó: Unsplash / Scott Goodwill

Amennyiben nem fizetős szálláshelyen töltjük az éjszakát, a nyugodt pihenés érdekében szintén érdemes néhány dolgot figyelembe venni. Ha nincsen tervezett szálláshely, még szürkület előtt 1-2 órával kezdjünk el megfelelő táborhelyet keresni, és ha találunk ilyet, érdemes ott meg is állni, így nem sötétben kell éjszakázóhely után kutatni, tábort verni. Ha mégis szürkület után, sötétben is haladnunk kell,

vadászati területeken feltétlenül tegyünk érte, hogy véletlenül se keverjenek össze bennünket a helyben lakó vadakkal. Láthatósági mellény, fejlámpa használata sokat segít az azonosíthatóságban!

Amennyiben lehetőség van rá, érdemes a terület tulajdonosától, használójától engedélyt kérni az ott tartózkodásra, még akkor is, ha csak egy kaszáló szélén szeretnénk sátorozni. Nem baj, ha a gazda tudja, nem tolvaj jár a szérűn… Sok esetben az ilyen esti engedélykéréseket követően ráadásul csűrökbe, vagy akár vendégszobákba invitáltak minket!

Fotó: Unsplash / Kiyoshi

Végezetül egyetlen gondolat a megérkezés utánra. Miközben úton vagyunk, rengeteg segítséget, jóságot kapunk olyan emberektől, akiknek az a hely az otthona, ahol éppen járunk, és konkrétan nekik ezt a segítséget ritkán tudjuk meghálálni. A világnak azonban van egy olyan pontja, ahol mi vagyunk otthon. A felénk járó vándorok segítésével egészen biztosan törleszthetjük adósságunkat…