A gyógynövények legtöbbször akkor jutnak eszünkbe, ha valamilyen betegséget szeretnénk megelőzni, vagy éppen valamilyen nyavalyából szeretnénk a segítségükkel kigyógyulni. Szerencsére azonban ezekre a növényekre nem csak kórságokkal kapcsolatban gondolhatunk, hiszen a fűszernövényként is nagyon sok örömet szerezhetnek fogyasztóiknak! Már a tavasz első gyógynövényeire is érdemes fűszernövényként is gondolni, és úgy gyűjteni őket, hogy ne csak teába jusson belőlük.
Az első ibolyát mindig megeszem – mentségemre szóljon, hogy kandírozott virágját állítólag Erzsébet királyné is szívesen fogyasztotta. Bár a cukrozáshoz hasonló királynői huncutságokra a magamfajta kertésznek módja – és valljuk be – igénye se nagyon van, az illatos-ízes kis virág hosszas rágcsálása számomra a tavasz érkezésének egyik legfontosabb rituáléja… Az ibolya mellett ilyenkor számos másik növény is előbújik a hó vagy éppen a korhadó avar alól, melyek a hosszú téli zöld-ínséget követően akár kint a természetben, azonnal fogyasztva, vagy éppen konyhában feldolgozva is vitaminokkal és egyéb tápanyagokkal látják el szervezetünket.
A tavaszi időszak egyik legnagyobb kihívását a hideg és meleg időszakok teljesen hektikus váltakozásai okozzák. Elég akár csak néhány melegebb nap, a hosszú tél után startra készen álló növények máris hajtani, rügyezni kezdenek, amit könnyen tönkretehet egy váratlanul érkező hidegbetörés. Vegyünk sorra néhány olyan praktikát, melyekkel kiskertekben is megvédhetjük növényeinket!
Korunk embere a böjt fogalmához a legtöbb esetben valamiféle negatív érzetet társít. Éhezés, lemondás, szűk idők… „Meg lesz még ennek a böjtje!” – szól a mondás, amelyet magunk is inkább figyelmeztetésként, semmint bíztatásként dörgölünk embertársaink orra alá. De mi is volt régen, s mi lehetne ma is a böjt? Milyen hasonlóságok és különbségek fedezhetők fel a hazai egyházak szokásrendjében? A régi ember számára a böjti időszak éppúgy az évkör természetes részét alkotta, mint a különféle ünnepek vagy a legegyszerűbb hétköznapok, de vajon a böjt valóban csupán lemondással és hiányérzettel jár?
A legrégebben termesztett gyógynövények közé tartoznak a mentafélék, hiszen az ízük kellemes, hűsítő, a gyógyhatásuk pedig erős. 2024-ben is szeretjük: a borsmentát választotta az év gyógynövényének a Magyar Gyógyszertudományi Társaság.
A komposzt hőjének kiaknázása korántsem újkeletű megoldás, már a régi templomos lovagok is hasznosították épületeikben. Az energia kincs, ez most már talán mindenki számára világos: így aztán korántsem mindegy, hogyan bánunk vele, vagy éppen hogyan állítjuk elő! A modern technológiák mellett a jól kipróbált, sokat bizonyított régi megoldásokat is érdemes használni.
A hagyományos magyar népi gyógyászat egyik alapelve a hatás-ellenhatás egyensúlyának megőrzésére való törekvés. A felfedezés a világon mindenhol ugyanez, Kínában ezt az elvet jin és jang egységének nevezik. De a népi vonalon maradva maradjunk a dagadó példájánál: ha a hasalja nem tartaná össze a fűszeres tölteléket, az igen hamar szétfolyna, de a disznó hasfalát sem hívnánk dagadónak, ha nem kerülne bele a töltés…
„A kertek művelői könnyen vészelik át a nehéz időket, mert más módon se pénz, se posztó. Előrelátó, ki kamrát tölt” – mondták volt egykoron a Rábaközben. És milyen igazuk volt!
Ha valaki járt már igazán koros bükkerdőben, valószínűleg soha nem fogja elfelejteni a katedráliszerű rengeteget, amelyben az ezüst-szürke, sima törzsű faóriások oszlopként magasodnak az arra járó emberek fölé. A közönségszavazatok alapján a bükk lett az év fája! Kevesen tudják, de termése, a makk is ehető!
Jól rejtőzködik napközben, repülés közben viszont nagy, színes szárnyaival arra hívja fel a figyelmet: igencsak veszélyes. Érdemes nyitott szemmel járni a természetben, hátha mi is rábukkanunk!
Egy egészen kivételes sikertörténetre hívja fel a figyelmet a 2024-es év madara: 1974-ben még pusztán 28 párra becsülték a kerecsensólyom hazai állományának számát, de azóta ezt 180-200 párra sikerült növelni az ötvenedik évfordulóját ünneplő Magyar Madártani Egyesület szakembereinek és az őket segítő civil önkénteseknek. Felelősségünk ezen a téren azért nagy, mert az európai állomány zöme Magyarországon és Ukrajnában található.
A Göcsejben úgy tartják, hogy akit pálinkával vagy ecettel nem lehet meggyógyítani, annak már ácsolják is a keresztet. Kétségkívül van alapja az ősi bölcsességnek, azonban szerencsére van még néhány trükk, amelyet érdemes lehet bevetni, ha úgy érezzük, valami betegség kopogtat az ajtón. Vegyünk sorra néhány olyan praktikát, melyekkel még a legnehezebb pillanatokban is visszanyerhetjük erőnket!
