Idegrendszeri és légzőszervi problémákra is kiváló terápiát nyújt a méhesház – Farkas Zoltán méhésszel beszélgettünk

Természetesen

Idegrendszeri és légzőszervi problémákra is kiváló terápiát nyújt a méhesház – Farkas Zoltán méhésszel beszélgettünk

Semmiből egészet: így is összegezhetnénk Farkas Zoltán méhész tevékenységét, akit egy újsághirdetés indított el a méhészkedés útján. Miközben egyre jobban elmélyült a méhekkel való ismerkedésben, a méhek terápiás erejét is felismerve, létrehozott egy apiterápiás házat is, ahol idegrendszeri és légzőszervi problémákkal küzdők találhatnak enyhülést betegségükre. A méhek napja alkalmából az indulásról, a méhek mai helyzetéről és a méhesházban rejlő lehetőségekről beszélgettünk.

Hogyan kezdődött a történet?  

Nem járattuk, de valahogy volt az asztalon egy Kisalföld újság, amiben találtam egy apróhirdetést, hogy vannak eladó méhek. Gondoltam jó lenne, de nem volt pénzem. Édesanyámtól kértem kölcsön, majd szóltam egy falubeli méhésznek, hogy eljönne-e velem megnézni a kaptárokat. Hát nem örült neki, de aztán eljött, sőt ő is vett párat. Vettem öt családot, betettem őket a parasztház végébe, de semmit nem tudtam, hogy hogyan kell méhészkedni. Kaptam az öreg méhésztől egy rossz arcvédőt és egy vén füstölőt. A méhek azonnal megtámadtak, futottam fel a horgos úton, bele egy bokorba, ahol nem találnak meg. Agyonmartak mindig… Később vettem méhészkönyveket, újságokat, nekiálltam magamtól méhészkedni. Az öreg füstölőt odaadtam egy közeli méhészmúzeumnak.

Laikus ember nem nagyon tudja megkülönböztetni a különféle méhecske-szerű repülő rovarokat, pedig nagyon sokféle van…

Rengetegen vannak, kezdve a zengőlegyekkel, amik nagyon sokat segítenek a beporzásban. A méhecskékhez hasonló méretű, de buckósabb és szőrösebb poszméheknek az az előnye, hogy a hidegben is kimennek és akkor ők végzik a beporzást.

Fotó: Farkas Zoltán 

Tudjuk segíteni valahogy a méhek munkáját?

Ha kialakítunk egy kis virágoskertet, vagy nem csávázott magokat ültetünk, az már hatalmas segítség, de ugyanilyen jó, ha tuják helyett gyümölcsfákat ültetünk a kertünkbe, vagy itatóhelyet alakítunk ki, amiben mindig friss víz van. Egy méhecske hatékonyan dolgozva akár 2-3 kilométerre is el tud repülni a kaptártól, tehát még akkor is érdemes lehet ezeket létrehozni, ha nincsen a közvetlen közelünkben méhészet.

A kaptárok bejáratánál itt is láthatunk különféle jelöléseket, honnan tudja a méhecske, hogy hová kell hazamennie?

Ezek a jelölések segítenek nekik, de ezek nélkül is hihetetlenül jól tájékozódnak. A Nap járásához tájolják be az olyan, számukra fontos helyeket, mint például egy virágzó gyümölcsfa, vagy egy itatóhely. A kaptárba érve különös táncukkal adják tudtára a többieknek az irányokat és távolságokat.

Gyakorlatilag kimaradt a tél, és áprilisban már 30 fok fölötti hőmérsékleteket mértünk, milyen hatással van mindez a méhekre?

Ez nem normális, de szerencsére a méheknek van annyi eszük, és az anya is érzi, hogy milyen évszak van. Idén februárban melegebb volt, mint márciusban, mégsem volt kiterjedt fiasítás. Hirtelen berobbant a tavasz, a repce áprilisban szokott virágozni, most meg már március közepén kinyílt, a gyümölcsfák is jó egy hónappal korábban virágoztak. A méhek ezt nem tudják követni, mert minimum 21 nap kell, mire a fiasításban kikel egy dolgozó, aztán mire abból munkaképes méhecske válik, további három hét is eltelik. Hiába van jó idő, hiába virágzik minden, nincsen meg az az új állomány, ami hordani tudna.

Ez nagyon súlyos helyzet. Van egyáltalán, aki be tudja porozni a virágokat?

Így is látunk méheket a virágokon, de azok úgynevezett „öreg méhek”, akik még tavaly keltek. Nagyon változó, hogy mennyit él egy méhecske, nyári szezonban 4-6 hét alatt kihajtják magukat, az őszi méhek akár szeptembertől áprilisig is életben maradnak, mert télen nem dolgoznak. Általában április közepén van a nemzedékváltás, amikor a régiek pusztulnak, az újak meg már életerősek.

Azt, hogy valójában mennyire súlyos a helyzet, én nem tudom. Azt viszont látom, hogy 25 évvel ezelőtt, amikor mindenféle tudás nélkül nekiláttam méhészkedni, sokkal jobb eredményeket értem el, mint most, negyedszázad tapasztalattal a birtokomban. Ez biztosan köszönhető a csávázott maguknak, vagy akár a mondjuk olajra szelektált napraforgónak vagy repcének. Ezeknél nem az az elsődleges, hogy sok mézet termeljenek, hanem hogy magas legyen az olaj tartalmuk. Ezelőtt 40-50 évvel volt olyan, hogy kétszer is pergettek napraforgóról, annyira mézelt. Most meg van, hogy az ember egyszer is alig tud…

Óriási gondot jelentenek a nagyüzemi táblák is, ahol 2-3 hétig virágzik mondjuk a napraforgó, de ezt kivéve tavasztól őszig egyetlen virágot sem találunk ugyanott. Ha búza, vagy kukorica van vetve, akkor ez a pár hét sincs.

Több ezer hektáros méh-sivatagok alakultak ki. Amerikában, ahol elképzelhetetlenül nagy mandula ültetvények vannak, ugyanez a helyzet. Ott megveszik és kamionokkal viszik a méhcsaládokat, de a méztermelés csak másodlagos. Nem is foglalkoznak azzal, hogy átteleljenek, az amolyan szükséges rossz, kizárólag a beporzásra használják őket.

Fotó: dr. Pottyondy Ákos

A méhesház körül rendkívül változatos kertet alakítottunk ki, ami nem csak a virágpor miatt kedvező, de színesebbé is teszi a környezetet. Jó a méheknek és a többi beporzó rovarnak, de a szemnek is.

Mit érdemes tudni a méhesházról!

Egyszer voltunk méhész kiránduláson Szlovéniában, ott láttam először apiterápiás házat. Az 50. születésnapomra lányomtól kaptam öt nyírfát, amikhez vettem még egyet és méhsejt alakban ültettem el őket. Tudtam, hogy itt lesz egyszer az apiterápiás ház. Teltek az évek, aztán jött egy lehetőség, hogy egy egyetemistáknak szervezett Campus keretében megépítenének valami olyan dolgot, aminek gyakorlati értelme is van, nem csak egy önmagáért való alkotás. Én adtam a helyet, ők pedig jöttek és egy közös alkotói folyamat során megcsinálták a házat.

A ház alját-oldalát részben fekvő nagy boconádi kaptárok alkotják. Ez a név a keret méretére utal, van a rakodó kaptár, abban felfelé lehet terjeszkedni, ebben pedig oldalirányba. Télen 8 vagy 10 keret van benne, nyáron pedig akár 20 is. A kaptár felső részét egy rostaszövet fedi, így a méhek nem tudnak kijönni, de a kaptárlevegő át tud jönni a ház belső terébe.

Nem zavarja a méheket az így kialakult huzat?

Egy kaptárban 15-20 fok körül van az ideális hőmérséklet, de a fiasításhoz 35 fokra van szükség. Nyáron nagy melegben ez a struktúra még segít is nekik, mert szellőzik a kaptár, így kevésbé kell a méheknek ventilálni. Télen, amikor a fiasítás beindul, egészen más a helyzet, akkor fűteniük kell. Ilyenkor egy gömbhöz hasonló telelőfürtbe rendeződnek, aminek a belsejében történik a fiasítás. Kint lehet akármennyi mínusz, a fürt belsejében 35 fok van. A méhek a szárnyaikat rezegtetve képesek magukat és a fürtöt melegíteni. Nagyon hasonló megoldás ez, mint amikor libabőrözünk vagy remegünk a hidegben: valójában ezeknek a mozgásoknak is a hőtermelés a célja.

A telelőfürtnek a közepén van a legmelegebb, kifelé egyre hidegebb. A méhek folyamatosan helyet cserélnek, idővel mindegyik fel tud melegedni, így még akkor is át tudják vészelni a telet, ha a kaptárban belül jég van a falakon.

 

Fotó: dr. Pottyondy Ákos  

A hőmérséklet fenntartása a méhcsaládok egészsége szempontjából is rendkívül fontos, ugyanis a méhek egyik legkomolyabb veszedelme, az atka a fiasításban tud a legjobban szaporodni. Az lenne jó nekünk méhészeknek, ha a novembertől legalább februárig rendes hideg tél lenne, mert ilyen időben a fiasítás megszakad. Az atkák pedig, mivel nagyjából 3 hónapot élnek, így nem tudnának szaporodni, és nem tudna áttelelni a populációjuk.

Most olyan meleg hónapok vannak télen is, hogy nincsen meg ez a hőmérsékleti törés, és még decemberben is megy a fiasítás. Egy fiasításban pedig akár 3-4 atka is el tud bújni. Amikor még voltak évszakok, akkor a fiasítás október-november körül leállt, nem petézett az anya, így az atkák kipusztultak, de legalábbis megtizedelődtek. Mostanában szinte folyamatosan van fiasítás, így az atkák is sokkal nagyobb problémát jelentenek.

Lehet valamiképpen védekezni az atkák ellen?

Én vegyszereket nem használok, de vannak természetes anyagok is, amiket használhatunk, ilyen például az oxálsav, ami sok gyümölcsben és a sóskában is megtalálható. Ezt el lehet szublimálni, és ha kikristályosodik, elpusztítja a méheken található atkákat. Az atkák ugyanis teljesen vakok és süketek, a talpukon található érzékelőkkel tájékozódnak. Ha ezeket a mikroszkopikus méretű oxálsav kristályok szétvágják, eltévednek, és nem találják meg a fiasítást, így nem tud tovább szaporodni.

A tavalyi évben a Pannonhalma és Térsége Fejlesztéséért Alapítvány a Pannonhalma Campus keretében Bee Friends címmel pályázatot írt ki méhkaptár-tároló és apiterápiás építmény tervezésére  építész-, illetve művészeti képzésben résztvevő fiatalok számára. A szakmai zsűri a beérkező pályaművek közül a Pécsi Tudományegyetem hallgatóinak tervét választotta ki megvalósításra. A kaptárház építéséről videó is készült: 

Mi történik egy ilyen méhesházban?

Itt nem a méz termelésén van a hangsúly. Amikor leveszem a kaptár tetejét, akkor a kaptárlevegő a ház belső terébe áramlik, amivel viszont hűtöm a kaptárt. A méhek viszont ilyenkor is a 35 fok biztosítására törekszenek. Ha nyáron mondjuk 20 fok van kint, akkor a méheknek fűteniük kell, hogy a fiasítás ne pusztuljon el. Hogyha melegebb van 35 foknál, akkor összekapaszkodnak, és a szárnyukat rezegtetve egy légáramlást generálnak. Kitalálták a légkondit...

Két olyan célterület van, amire nagyon jól használható egy ilyen méhesház: idegrendszeri és légzőszervi problémákat lehet vele nagyon jól kezelni.

Aki ide beül, befekszik, hallja a méhek zümmögését, amiről sok kutatás bebizonyította már, hogy a macskák dorombolásához hasonlóan kifejezetten erős idegnyugtató hatású. A belső térbe beáramló kaptárlevegő pedig a légzőszervi betegségeket gyógyítja, kifejezetten ajánlott kruppos, asztmás gyermekeknek. Tele van olyan illat- és hatóanyagokkal, amik a kaptárban lévő például a viaszból vagy a propoliszból származnak, és fertőtlenítő hatásuk van.

Amikor ideérkezik valaki, kap egy méhész álarcot, amivel biztonságosan meg tudja közelíteni a házikót. Bent lefekszenek, üldögélnek, alszanak, eltöltenek egy órát. Ha kisgyerekekkel vannak, mesélnek vagy rajzolgatnak, játszhatnak. Ennek a háznak különleges adottsága, hogy gyönyörű, a Pannonhalmi Főapátságra néző panorámája van, ezért egy hatalmas ablakot is tettünk rá.

Sokat hallani a hazai méz kálváriájáról. Mi most a helyzet a piacon?

Van itt már minden, jönnek a teljesen mesterséges, méz ízű édesítőszerek és a gyantaszűrt méznek nevezett kínai termékek. Ezek nem nektárból készülnek, nem mennek át a méhek mézgyomrán. Mesterségesen kivonják a vizet belőle, besűrítik. Édes, de tápértékét és bekerülési költségét tekintve is értéktelen vackok.

Ez a piaci helyzet a magamfajta családi léptékű méhészeket kevésbé érinti, mivel én közvetlen kapcsolatban vagyok a vásárlókkal. A nagyobb kapacitású méhészetek viszont, akik hordókban értékesítik a mézet, komoly bajban vannak. Egy kiló vegyes méz felvásárlási ára két éve 600 forint körül volt, de most ennyiért sem veszik át, mert az ukrán méz 450-be kerül. A polcon aztán 2-3000 alatt nem látsz vegyes mézet. Sajnos ugyanez a helyzet a tejjel vagy az almával is. Hihetetlen mód felértékelődtek a termelők és a vásárlók közti direkt, személyes kapcsolatok!

Kényes kérdés, de mi a véleményed a méhek cukorral való etetéséről?

Én sosem teleltetek cukorral, de ettől függetlenül szerintem megvan a helye, amikor lehet adni nekik. Tavasz elején, amikor már alig maradt élelem és még kevés a virág, meg lehet erősíteni őket. Ilyenkor még nem teszik el a sejtbe, hanem saját erőnlétükre fordítják. Sokan teljesen kipörgetik a mézet és cukorszörppel teleltetik be a családokat. Én mindig bent hagyok nekik annyit, amit elégnek gondolok a telelésre. A fiasítás helye körül mindig van egy mézkoszorú, amit ezen felül hordanak, csak azt veszem el tőlük, a fészekben mindet bent hagyom. A mézkoszorúban lehet akár 8-10 kiló méz is, ami soknak tűnhet, de ha jön egy esős május, akkor akár egy hét alatt elfogyhat. Ilyenkor segíteni kell őket.

A méhek maguknak készítik a mézet, amit a méhész elvesz tőlük. Meg lehet találni a jut is marad is egyensúlyi állapotát?

A méhek nagyon szorgalmasak, egész addig dolgoznak, míg meg nem hordják a kaptárt, amiben laknak. Ha a méhész nem veszi el tőlük, akkor a sejtek megtelnek mézzel és nem tud az anya fiasítani. Úgy érzik, kicsi a hely, túl sokan vannak egy kaptárban, ezért kirajzanak. A kirajzó csapattal mindig az öreg anya repül, a kaptárt ott hagyja a fiatal utódjának. Az öreg anya már bizonyított, tapasztaltabb, sokkal nagyobb a túlélési esélye, hamarabb fel tudja fedezni az új otthont jelentő odút, sziklarepedést. Az öreg anya a bizonytalanba repül, de a fiatal nemzedéket a biztonságos kaptárban hagyja maga mögött. Egy gyenge család nem fog megrajozni, ha viszont minden jó és bőség van, akkor nyugodtan akár meg is feleződhet a család. A méhész kicsit tudja késleltetni a kirajzást, ha például építő keretet tesz a kaptárba, amivel le tudja foglalni őket. Ha elveszem a mézet, ismét van munkájuk. A dologtalanság átok…

Manapság a piacokon különféle ízesített mézekkel is találkozhatunk, milyen múltra tekintenek vissza ezek a termékek?

Az emberek illóolajokkal vagy más módon feltehetően régen is ízesítették a mézet, hogy jobban kedvükre való legyen. Az erdei mézeknek már önmagukban is jellegzetes ízük van. Én nem készítek ilyen mézeket, de látszik, hogy van rá igény. Alapvető, hogy csak természetes adalékokkal és hőkezelés nélkül lenne szabad dolgozni, amik akár a méz gyógyhatását is erősíthetik.

Fotó: Farkas Zoltán  

Milyen gyógyhatásokról beszélhetünk?

A méz önmagában nagyon magas tápértékkel bír, tele van vitaminokkal, de külsőleg például nagyon jó nehezen gyógyuló sebek, égések kezelésére is. A repceméz kiváló a gyomornak, a hárs jó megfázásra, és így tovább. Az apiterápia a természetgyógyászatnak egy külön része, amiben a méz mellett számtalan más méhészeti termék megtalálható. Sok termék van és az lenne a jó, hogyha mi méhészek nem csak a mézre koncentrálnánk. Persze macerás, de ott van a virágpor, a propolisz, a méhpempő, és persze a méhméreg is.

Apropó méreg… Mit érdemes csinálni, ha megcsíp egy méhecske?

A fullánkot egy mozdulattal ki kell kaparni, mert ha csíped, akkor a kiszakadt méregzsákból az összes mérget magadba nyomod. A csípésre ecetet, vöröshagymát szoktunk javasolni, de Szabó Gyuri bácsitól hallottam, hogy egy hamarjában összerágott útifű levéllel is azonnal csillapítani lehet a fájdalmat, és fel sem dagad a csípés.

Az összes dolgozó nőivarú, kizárólag ők azok, akik csípni tudnak. A fiú méheket hívják herének, ők nem tudnak szúrni, kis buckó formájúak, a fullánkjuk nemiszervvé módosult. Ők pározzák be a királynőt. Az anyának is van fullánkja, de ő nem nagyon szokott szúrni. Ha bármi okból elpusztul az anya, akkor előbb-utóbb valamelyik dolgozó nekiáll petézni. Mivel azonban ez a dolgozó nincsen bepározva, az ő petéjéből csak here kel ki. Csak a már bepárzott anya tud nőivarú petét lerakni. Attól függően, hogy az ebből kikelt méhecskét mivel etetik, lesz belőle királynő, vagy dolgozó. A királynő petefészke a speciális ételnek köszönhetően fejlődik hatalmas méretűre és válik képessé a petézésre. Később ha az anya már nem jól teljesít, a dolgozók leölik, és nevelnek új királynőt.

A here bármelyik kaptárba bemehet, ha egy dolgozó egy idegen kaptárba akar bemenni, a bejáratnál lévő őrök nem engedik be, sőt gyakran leölik. Ha azonban leszáll, rezegteti a szárnyát, úgymond pitizik, akkor előfordul, hogy mégis beengedik. Ez azért van, mert a méhek néha kirabolják egymást, ilyenkor zúgva érkeznek az idegen kaptárhoz, ezt igyekeznek megakadályozni az őrök. Itt nincsen demokrácia, a túlélésért mindent elkövetnek.

Mit jelent számodra a méhészet?

Aki nem iparszerűen csinálja, arra azt szokták mondani, hogy hobbi méhész, de ez számomra sokkal több, mint hobbi. Ez egy életforma. Jó kimenni hozzájuk, jó a kaptárokat gondozni, vagy csak úgy nézegetni őket. Jó köztük és velük lenni...

Következő életedben lennél méhecske?

Hű ez húzós kérdés… Nem mindegy hogy hol…

Ajánljuk még:

Magyarország András-naptól vízkeresztig is nagyon finom – Borbás Marcsival új könyvéről beszélgettünk

Folytatódik a népszerű Magyarország finom sorozat: András-naptól vízkeresztig című új könyvében Borbás Marcsi ezúttal nem egy tájegység ételeit gyűjtötte össze, hanem a magyar nyelvterület azon hagyományos fogásait, amelyeket az év legbőségesebb – a befejezett terménybetakarítás, a forrásban lévő újbor és a disznóvágások – időszakában készítettek eleink és készítünk ma is. Ezeknek az ünnepi és hétköznapi recepteknek a nagyszerűsége éppen abban rejlik, hogy nemcsak az évforduló ünnepi időszakában készíthetjük el őket, hanem egész évben részét képezhetik a családi menütervnek. Az András-naptól vízkeresztig karácsonyi ajándéknak is remek választás. A könyv keletkezéséről és a kapcsolódó hagyományokhoz való személyes kötődéséről Borbás Marcsival beszélgettünk.