Tele spájz, fél egészség – életmentő praktikák vészterhes időkre

Mostanában gyakorta eszembe jutnak a fenti sorok, s gondolkozom azon, mi történne a világgal, ha akár csak egyetlen hétre is megszűnne a bennünket kiszolgáló struktúra, és valóban kizárólag saját erőnkből kellene boldogulni. A kérdés korántsem olyan utópisztikus, mint amilyennek tűnhetett akárcsak két évvel ezelőtt is: az elmúlt időszak karanténjai és egyéb eseményei talán mindenki számára nyilvánvalóvá tették, hogy bár az úgynevezett civilizációs vívmányok valóban rendkívül kényelmessé teszik életünket, egyben rendkívül kiszolgáltatottá is tesznek bennünket. 

Sokan emlékezhetnek még az első karantén időszakok felvásárlási lázára: a liszteszsákok és a WC-papír helyén csak az üres raklapok hevertek, de ugyanez volt a helyzet a különböző fertőtlenítőszerekkel is. A polcok aztán ismét megteltek, de vajon hány embernek nyílt ki a szeme, mennyien váltak tudatosabbá, ki ésszerűsítette saját háztartásának készleteit, vagy éppen változtatott legalább részben az addig megszokott életmódján?

Az idősebbek még saját élményből tudják, hogy nem volt mindig bolt, ahová csak úgy leszaladhattak volna! Az otthon termelt, feldolgozott, elkészített élelmiszerek még alig három évtizeddel ezelőtt is teljesen egyértelmű és elfogadott részét képezték életünknek. Bárhová vetődtünk is gyerekkoromban, a vendégségben látott kamrák polcai dugig voltak befőttekkel, lekvárokkal, ilyen-olyan levekkel. Húsok és feldolgozott termékek lógtak a füstölő rúdjain, zöldség és gyümölcs pihent a pincék homokjában, dió terült a padlás deszkázatán…

Változik a világ, ami bizonyos értelemben rendjén is van, de azért ne legyünk naivak… A panellakásokból nemcsak a nagy családi étkezéseknek helyszínt adó étkezők, de még az ennél jóval kisebb helyigényű kamrák is eltűntek, így aztán a beszélgetés mellett az önellátás képességéről és igényéről is tömegeket sikerült észrevétlenül lenevelni, miközben a központi rendszerektől való függőségük tovább növekedett.

Az elmúlt évek (és sajnos jelen korunk) eseményei is bizonyítják, hogy nincs szükség zombi-apokalipszisre ahhoz, hogy az önellátás, a háztáji gazdálkodás legalább minimális szintű művelése érezhetően könnyebbé tegye mindennapjainkat. Ráadásul nem is kell ahhoz mindentől távol lévő tanyára költözni! A legegyszerűbb praktikákat szinte bárhol alkalmazhatjuk.

Ki mondta például, hogy teát csak boltban vásárolhatunk? Elegendő, ha csak néhány (gyógy)növényt biztosan fel tudunk ismerni, a gyűjtésre vonatkozó szabályok betartása mellett máris összeállíthatjuk saját teakeverékeinket. A frissen szedett növényi részeket naptól védett, jól szellőző helyen – akár egy sötétebb szoba-részletben is – tökéletesen megszáríthatjuk. A leszárított alapanyagból egész télen át készíthetünk teát magunk és családunk számára.

A friss fogyasztás mellett a gyümölcsökből leveket és aszalványokat is készíthetünk. Míg előbbiekhez inkább nagyobb mennyiségű gyümölcsöt érdemes kipréselni, feldolgozni, aszalványt akár pár kiló gyümölcsből is érdemes készíteni. Ma már szinte bárhol hozzájuthatunk házi kapacitású aszaló berendezésekhez, de elektromosság helyett akár a Nap energiáját is hasznosíthatjuk. Egyszerűbb aszalótálcákat ráadásul akár a kályhák, fűtőtestek tetejére is elhelyezhetünk. S ha ügyes kezűek vagyunk, magunk is készíthetünk aszalógépet sörösdobozból ezzel a technikával! 

A lekvárok és kompótok készítése szintén a hővel való tartósításon alapszik. Bár ezen tevékenységek némileg nagyobb rákészülést igényelnek, a kellő gondossággal elkészített finomságok szinte korlátlan ideig elállnak a kamrák polcain!

A fagyasztóládák elterjedését megelőzően a húsokat és húskészítményeket jellemzően füstöléssel vagy sózással tartósították, mely eljárásokat ma is bátran alkalmazhatjuk! Természetesen alapvető, hogy ha nem saját vágású jószágból származó húst kívánunk feldolgozni, akkor gyógyszerekkel és vízzel felpumpált húsok helyett igyekezzünk valódi, jó minőségű alapanyagot beszerezni! Míg a füstölést városi környezetben talán nehezebben lehet megoldani, a sóval való tartósítás szinte bárhol kivitelezhető. Szintén régi hagyománya van a sültek zsírban való betárolásának is.

Az erjesztésen alapuló tartósítási eljárások zöldségek és gyümölcsök tartósítására egyaránt alkalmasak. A megfelelő gondossággal fermentált vagy savanyított ételeinket akár egy éven keresztül is romlásmentesen őrizhetjük!

Végül elüthetném persze annyival a dolgot, hogy a gyümölcs legtovább egészen biztosan üvegbe töltve áll el, a mosoly mellett azonban mégis halljuk meg a Tudók üzenetét…