Nálunk (az egyik) fő barkácsoló anyukám. Végzettségét tekintve gépésztechnikus és virágkötő, tehát egy sörkollektoros aszaló sem jelenthet neki problémát. Mutatom, hogy készül egy ilyen hasznos kerti jószág.
Először is kell hozzá 48 db üres sörösdoboz – ez a dolog legélvezetesebb része, amihez bizonyára lehet találni lelkes önként jelentkezőket a családon belül vagy azon túl. A dobozok egyik végét le kell vágni, a másik végüket pedig keresztirányban behasogatni. Legtöbbeknek itt törik bele a bicskájuk a dologba – a szó valódi és átvitt értelmében is. A dobozok levágásához jó, ha kérünk segítséget valaki olyantól, aki biztonságosan tudja kezelni a motoros fűrészt.
Ezután a dobozoknak egy megfelelő méretű vályút kell készíteni – a miénk 6×8 doboz méretű, ehhez egy raklap deszkái megfelelőek voltak. Ez a faládika jó 20 cm-rel legyen hosszabb, mint az összeállított csövek hossza, hogy be tudja majd szívni a levegőt!
A dobozokat szépen egymásba illesztjük, az így kapott csöveket a vályúba fektetjük egymás mellé, ragasztószalaggal rögzítjük. A két végére egy-egy záró deszka kerül, amelyekre a doboznak megfelelő méretű lyukakat vágtunk.
Talán elsőre egy kicsit bonyolultnak tűnik, de visszagondolva a felső tagozatos gyakorlati órákon elsajátított dolgokra, nincs ebben semmi ördöngösség!
Az így elkészült alkotást mindenestől feketére festjük, hogy jól el tudja nyelni majd a nap sugarait. Végül a tetejére üveglapot illesztünk – ez nálunk a szomszéd kidobott bútorának eleme volt.
A végét egy kilyukasztott deszkával zárjuk:
Ezzel a kollektor rész elkészült, már csak egy kis „házikót” kell hozzá barkácsolni, amelynek a szélessége akkora legyen, hogy az alján lévő résbe illeszkedjen kb. 45 fokban a kollektor, hogy a meleg levegő be tudjon jutni. Anyukám mindenféle maradék faanyagból készítette, a tetejére pedig egy darab alumíniumlemez került, hogy megvédje az esőtől. A házikó oldalán ajtó, benne pedig néhány vezető sín lesz, amelyre be lehet tenni a szárítórácsokat. Ezek nálunk fakeretre feszített szúnyoghálóból készültek, de lehet akár maradék vakolóhálóból is.
Hogy működik majd az aszaló?
A nap felmelegíti a levegőt, ami beáramlik alul, végigmegy a sörösdobozokon – ebben segítenek a bevagdosott kis szárnyacskák. A nyíláson át beáramlik a házikóba, és mivel a deszkák közt vannak rések, nem zár tökéletesen, ott el is távozik.
Nyáron mértünk benne 68 fokot is!
Ha nagyon precíz házikót készítünk, annak felső felére szellőzőnyílásokat érdemes tenni. Láttam olyan megoldást is, ahol két, számítógépből kiszerelt ventilátor került a belsejébe, a tetejére pedig egy napelem – ebben ez biztosította a légmozgást.
Természetesen, egy ilyen aszalónak is vannak hátrányai. Csak akkor működik, ha süt a nap. Ha beletettük az aszalnivalót, és beüt az esős időszak, akkor sajnos, elő kell vennünk az elektromos aszalót, mert két nap alatt teljesen be tud penészedni a beletett gyümölcs. Tehát alkalmazkodni kell az égiekhez – de ez talán nem is baj, hiszen egy fokkal közelebb kerülhetünk így a természethez!
Télre gondoskodni kell az aszaló nyílásainak lezárásáról, mert kitűnő vackolóhely mindenféle kerti rágcsálónak!
Előnye, hogy nem kerül szinte semmibe, fenntartható, „zerowaste”, és sok hónapon át használhatjuk: gyógy- és fűszernövényeket, gyümölcsöt, zöldséget, birsalmasajtot száríthatunk benne. És olykor akár még egy-egy kisebb ruhadarabot is, ha szorít az idő – például a gyerek kerti locsolás közben elázott kis gatyáját.
