A fenyőfélék a „dinoszauruszok korának” is nevezett, mintegy 150 millió évvel ezelőtt véget ért jura időszakban alakultak ki. Bár a zárvatermők megjelenésével faj- és egyedszámuk erőteljesen lecsökkent, a Föld sok részén a fás szárú növények között mindmáig ők dominálnak. Jellemzően a hűvösebb területeket kedvelik, északon, illetve a magashegységek felsőbb régióiban is a fahatár felső zónájában is találkozhatunk velük. Igazi különlegességük, hogy nemcsak a hideget, de az extrém szárazságot is kifejezetten jól tolerálják, így aztán bizonyos fajaik nem csak félsivatagokban, de a Duna-Tisza közén is tartósan megtelepedtek.
A tűlevelűek közé tartozó fajok többsége örökzöld, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy bár egy-egy tűlevél akár évekig is élhet, a leveleiket mégis folyamatosan váltják. Az összességében hatalmas levélfelülettel bíró tűlevelű erdők lombozata igen zárt, ezért a fenyvesekben szinte nincs is aljnövényzet, aminek kifejlődését a lehullott tűlevelek savas kémhatása még tovább nehezíti.
Mindezen különlegesség ellenére – vagy éppen ennek köszönhetően – a fenyőfélék tűleveleit, rügyeit, gyantáját évezredek óta alkalmazzák orvosságként. A magyar népi gyógyászatban elsősorban a karácsonyfának is gyakran választott lucfenyőt használják, amelynek nemcsak rügyeit, de friss tavaszi hajtásait is érdemes gyűjteni!
Hatásterületét tekintve legismertebb a tavasszal gyűjthető friss hajtásainak és rügyeinek nyákoldó, köptető hatása, ami a téli megfázásos időszakban kiváltképpen hasznunkra lehet. A gyerekeknek érdemes szirupot vagy frissítőt készíteni belőle, de kellemes ízvilága miatt teakeverékek ízjavító összetevőjeként is alkalmazhatjuk. Szárítva, vagy frissen teaként fogyaszthatjuk,
a friss hajtásokkal azonban pálinka vagy méz alá is ágyazhatunk!
A legalább kéthónapos áztatást követően ismét elővett tinktúrát vagy mézet kanalazva, csepegtetve, de akár kortyolva is fogyaszthatjuk. A fenyőrügyből készült főzetbe érdemes fiatal tűleveleket is tenni, amelyek magas C-vitamin- és antioxidáns-tartalma igencsak jól jöhet megfázás, torokfájás, köhögés idején!
Különleges élményt nyújt a fenyő illóolajával vagy virágvizével készített fürdő is! A tömény főzetből a meleg víz hatására felszabaduló anyagok nem csak légutainkat tisztítják, de testünket is ellazítják.
A fenyőfélékben általánosan található gyanta eredendően a fán keletkező sebek fertőtlenítésére, lezárására szolgál: a sebesülést követően rövid időn belül beborítja a sérült felületet, elpusztítva a bejutott kórokozókat, gombákat, valamint meggátolva a továbbiak károkozását. Természetes antiszeptikus hatását az ember is régóta ismeri és használja. Erdély egyes vidékein a rágcsálható méretűre gyúrt gyantacsomókat mindmáig használják szájfertőtlenítésre, fogtisztításra. A szárított, porrá őrölt gyanta számos sebfertőtlenítő készítmény (akár gyógytapaszok bevonatának) alapanyaga, de találkozhatunk vele erős alkohol és propolisz oldatába keverve is.
