Kikről beszélünk? Mutatjuk:
1. A megmondó/jólértesült
Teljesen mindegy, hogyan végezzük a munkánkat, nem is kell, hogy felettünk álljon a ranglétrán, ő mindent jobban tud nálunk, és meg is osztja velünk minden tanácsát. Soha nem kér, de utasít, kiosztja, beosztja önkényesen a munkát és úgy delegál feladatokat másra, hogy arra nincs felhatalmazása, ám határozott, sőt arrogáns fellépésével egy ideig képes elhitetni ennek ellenkezőjét. A legtöbb kolléga tart tőle, mert jól elő tudja adni a belső bizalmas szerepét, és nem mernek határozottan fellépni ellene, hiszen ki tudja...Még a végén kiderül, hogy tényleg olyan bizalmas infók birtokában van, ami miatt megengedheti magának ezt a viselkedést.
2. A stresszelő
Ő az, aki akkor is rettegve hajtja a munkát, magát és másokat is, amikor erre igazán semmi szükség. Számára mindig rövid a nyolcórás munkanap, folyton pánikol és ezzel őrületbe kergeti a közvetlenül mellette dolgozó kollégákat, akkor is, ha ők ismerik saját munkabírásukat, képesek a megfelelő módon beosztani idejüket, jól gazdálkodnak az erőforrásokkal, egyszóval magabiztosan haladnak lépésről-lépésre a cél felé. Ez a magabiztos „lassú víz partot mos” hozzáállás azonban képes a végletekig felbőszíteni a stresszelő kollégát, olyannyira, hogy parázs vitákat is generálhat az eltérő attitűd.
3. A non-stop dolgozó
Fogalma sincs arról, a munka mellett mekkora, milyen igényekkel élő családot kell még otthon a többi kollégának ellátni, vagy milyen egyéb kötelezettségei vannak a másiknak. Viszont nem is érdekli a többiek munkahelyen kívüli élete, pontosan azért, mert neki nincs olyan. Ő a munkának, a munkahelynek él. A legelkötelezettebb munkatársnak mutatja így önmagát, és jó munkaerő legyen a talpán, aki egészséges keretek között szeretné tartani a munkahely-magánélet egyensúlyát úgy, hogy közben ne váljon a főnök szemében fekete báránnyá. Mellette mindenki más lustának és felelőtlennek tűnik. Ő az, aki képes hajnalban is válaszolni a főnök levelére, aki mindig, minden helyzetben elérhető, aki sose pihen – és jó eséllyel szemrehányó pillantásokat vet ránk, amikor a munkaidő lejárta után lecsukjuk a gépünk fedelét. Mert ő természetesen marad, és úgy tesz, mintha helyettünk is dolgozna.
4. A másra mutogató
Sose vállal felelősséget semmiért, amiből lehet, kihúzza magát, és ha baj van, még akkor is, ha bizonyíthatóan része van a mulasztásban vagy a hibában, nem vállalja fel. Szerinte mindig más a hibás, másnak kellett volna jobban tudnia, vagy azért tévedett, mert más rossz és/vagy kevés információt adott át. Esetleg az alapanyaggal volt a baj, amit más készített elő. Olykor odáig megy, hogy a saját főnökére mutogat, mert az adott ki olyan feladatot, amiről tudnia kellett volna, hogy az nem teljesíthető vagy nem az elvárt határidővel.
5. Akit mindig meg kell menteni
Valójában bájos és szeretnivaló kolléga, vagy legalábbis annak tűnik. De egy idő után garantáltan az idegeinkre megy, mert nem készül el a vállalt feladataival soha, be kell neki segíteni, mert különben nagy bajba kerül. Megmentjük egyszer, kétszer, ötvenszer, a bármilyen jellegű viszonzás reménye nélkül. Képes egy olyan szerepet és egy olyan (védtelen) pozíciót kicsikarni belőlünk, hogy még mi érezzük rosszul magunkat, ha vesszük a bátorságot, meg elővesszük a józan eszünket és nemet mondunk.
6. A rendetlen
Ha hiányzik a bögrénk, nála kell keresnünk, mert egészen biztosan ott van az íróasztalán felhalmozott öt másik bögre között. Azok a bögrék meg azért vannak nála, mert a sajátja koszos vagy több napja nem találja. A konyhában nem rak rendet maga után, eszébe sincs bepakolni a mosogatógépbe a saját edényeit. Az íróasztalán elszárad a növény, sosincs megfelelő felszerelése, egyik tolla se fog, otthon marad a töltője, néha a laptopja is, és ezért kénytelen vele valaki más megfelezett munkaidőben egy gépen dolgozni. Persze attól még lehet, hogy aranyszíve van, és talán ő az a kolléga, akit a legkönnyebb elviselni, még ha olykor nem tudjuk eldönteni, hogy megszánjuk, vagy gatyába rázzuk inkább.
Nyitókép: Icons8 Team / Unsplash
Ajánljuk még: