Felmérések szerint számszerűsíthető is ennek a munkának a mennyisége: heti 6 óránál több időt töltenek a nők főzéssel, háztartási munkákkal, valamint heti 10 órával több időt fordítanak a csecsemőgondozásra, gyermeknevelésre, mint a férfiak – számolt be róla egy cikk 2013-ban. Ennek értelmében heti 16 órával, havi 64 órával, éves szinten 832 órával többet dolgoznak úgy – és akkor is – ha mindemellett teljes állású kenyérkeresők ők maguk is, de akkor is, ha a férfi (éppen) nincs állásban. 832 óra az gyakorlatilag 104 teljes, 8 órás munkanapot jelentene, ha azt másodállásban (pénzért) végeznék el a nők.
Ugyan mára kirepültek a gyerekeim, de 31 év gyereknevelés után, négygyerekes édesanyaként bőséges tapasztalattal rendelkezem a láthatatlan munkával kapcsolatban. A legfőbb megállapításom,
hogy nem csak a munka láthatatlan, hanem maga a nő is, aki némán, panasz nélkül, igazságkeresés nélkül évekig vállalja azt.
Viszi a saját munkája mellett a háztartást, a gyerekgondozást, nevelést, és az azokból fakadó, előre fel nem mérhető, milliónyi, sokszor szép, de gerinckoptató feladatot.
Port és orrot töröl. Pelenkát cserél. Cipőfűzőt köt. Ebédet főz, vacsorát dob össze, bevásárol, cipekedik. Elviszi a gyereket az óvodába, iskolába, segít a leckénél, kikérdez. Mos, vasal, tereget. Felkapálja a kertet, befőz, lázat mér, bekötözi a sebeket. Anya, szakács és takarítónő, sofőr és ápoló, pedagógus és kertész egy személyben.
Természetesen van olyan feladat, amelyet a férfi, ha akarna se tudna női-anyai minőségben elvégezni. Ilyen a szoptatás, ha szoptatni tud az édesanya – de itt meg is áll a lista, mert ezen kívül mindennek, de tényleg mindennek a felét delegálhatná a nő a párjának, vagy a már nagyobbacska családtagokra. Számos családban valahogy mégse sikerül az egyenlő teherviselést megvalósítani. Erőteljes torzulás van a nő kárára, pedig évtizedek teltek el azóta,
hogy a „háztartásbeli” fő szerepkörből kilépett a nő, és vált maga is teljes értékű kenyérkeresővé.
A torzulás hátterében sok minden húzódhat, amely egyrészt kilép a párkapcsolat, a családi otthon falai közül, de akad jó néhány, amely át se lépi az otthon küszöböt, mégis egyenlőtlenséget okoz. Vegyünk csak néhány példát ezek közül:
1. Ugyan a nők jelentős része a II. Világháborút követően maga is munkába állt, és azóta is hozzáteszi a maga részét a családi büdzséhez, a nők által elvégzett munkát (akkor is, ha percre és minőségre is ugyanazt végzi, mint egy férfi kolléga), a mai napig kevesebb bérrel honorálja a munkáltatók egy jelentős része. A fizetesek.hu ugyanebben a néhány évvel ezelőtti kutatásban megállapította: a legszembeötlőbb különbségek az egyetemet végzettek között vannak, és nem csak pénzben mérhető a negatív megkülönböztetés a nők kárára, de megbecsülésben is – a szakmai, munkahelyi karrierépítés területén is aránytalanul és igazságtalanul elmaradnak a férfi kollégák mögött. Az Európai Unióban a nemek bérezése (2020-as jelentésük szerint) átlagosan 16 %-al különbözik, hazánkban pedig átlagos 14,2%-os különbséget mértek. Vagyis
a nők a munkahelyek egy részén továbbra is láthatatlanok, legalábbis kevésbé láthatóak.
Nem csoda hát, ha a nők munkáját – valamint ennek logikája mentén sok egyéb tevékenységet – alulértékelik otthon is. Bármennyire szeretnék sokan nem látni az összefüggést a munkahelyi igazságtalanságok és a családi otthonokban zajló igazságtalan feladatleosztások között, sajnos látni kell. A nők munkáját a szélesebb és közvetlen környezet is alacsonyabbra értékeli a mai napig, mintha azt a munkát egy (a) férfi végezné el.
2. A férfi olyan családban nőtt fel, olyan mintát követ, amely mentén természetes számára, hogy a háztartás, gyereknevelés teljes egészében a nő feladatköre (akkor is, ha dolgozik mellette a nő), ezt látta, az édesanyja is kiszolgálta a családtagokat, menedzselte a család ügyes-bajos dolgait, számára ez a komfortos állapot, nem is akar abból kilépni.
3. Látja a férfi, hogy nem egyenlő a feladatok elosztása, de valamiért téblábol ezen a területen – így csak kisegítő módban tud üzemelni Bár ez a mentalitás,
van hajlandóság a változtatásra, ami reményt keltő, és érdemes is lenne erre építeni a jövőben.
4. Változtatna a férfi, de nem engedi azt a nő – leginkább azért, mert ő is rossz mintát hozott magával, de azért is, mert az évek alatt kialakult kontroll-igény miatt, hogy mindent ő tart kézben, egyszerűen nem bízik a másik rátermettségében. Úgy véli, párja nem elég ügyes, vagy hatékony – ezt előszeretettel kommunikálja is a családtagok (és párja felé is), akár csúfot is űz a segítségét felkínáló férfi baklövéseiből. És ez óriási hiba, mert hosszú távon ez a magatartás a párkapcsolatot is rombolja, és a családi egyensúlyt is kikezdi – miközben persze tovább robotol évtizedeken át a nő.
5. A nő úgy véli, az egyetlen terület, ahol sikeres lehet, az a háztartás, a gyereknevelés, így nem is szeretne ebből a pozícióból kikerülni.
6. A nő önbecsülési problémákkal küzd, munkamegosztási egyenlőtlenségektől függetlenül is alacsonyabb rangúnak érzi partnerénél magát. Ha fel is fedezi az egyensúlyvesztést és a kihasználás súlyos fizikai – lelki problémákat is okoz, nem mer kiállni önmagáért. Beletörődik a helyzetbe, vagy vérszegény lázadásai vannak csupán, amit
senki sem vesz komolyan. Ő maga se. Aztán egy életen át láthatatlan marad.
Az első lépés pedig azon az úton, hogy ezen változtassunk az, ha észrevesszük, elismerjük a láthatatlan munkát, és meglátjuk az azt végző embereket – nemtől, származástól, kortól függetlenül. Mert ezen változtatni csak együtt tudunk.
(További forrásul ez a tanulmány szolgált.)
Ajánljuk még:
4 HÍRES MAGYAR NŐ, AKINEK ISMERNED KELL A NEVÉT!
5 FILM NŐNAPRA, NŐKRŐL, NŐKNEK
NÉHA JÖN A MÉZGA CSALÁD-TÍPUSÚ KÁOSZ, DE VANNAK ELŐNYÖK – APUKARANTÉN, 1. RÉSZ
BOLDOGSÁGON INNEN, LÁTSZATHÁZASSÁGON TÚL – ILYEN A VÁLÁS FÉRFISZEMMEL
