A kevesebb több: csökkentsük a szénhidrátot, hogy növeljük ellenálló képességünket!

Elegendő odafigyelnünk kicsit: ne csak a teából és a kávéból spóroljuk ki a cukrot (és az édesítőt!), hanem szokjunk hozzá, hogy a gyümölcsök is finomabbak cukor nélkül, kenyérből pedig már millióféle alacsony szénhidráttartalmú, teljes kiőrlésű változatot lehet kapni. Az alacsony szénhidráttartalmú diétából pedig legjobb, ha kihagyjuk ezeket.

A low carb, vagyis szénhidrátcsökkentett étrend „eredője” valójában a cukorbetegek kezelésében keresendő: a XIX. században John Rollo katonai sebész alkalmazott először ilyen diétát cukorbeteg katonatársainál. Az étrend a század végén széles körben is elterjedt, mégpedig az első nyilvánosan sikeres fogyókúrázó, az angol William Banting jelentős súlyvesztésének hírével, Banting ugyanis ennek köszönhette a leadott kilókat. Ezzel el is kezdődött az alacsony szénhidráttartalmú diéták nemzetközi karrierje: 1862-től egy bakugrással 1972-ben találjuk magunkat, amikor megjelenik Robert Atkins forradalmian új diétája, melyben a szénhidrátok a lenullázandó kategóriában szerepelnek.

Azóta szerencsére már okosabbak vagyunk és óvakodunk a szélsőségektől. Annyi azonban biztos, hogy ha nem is kell teljesen kiiktatni, de vissza kell szorítani a szénhidrátbevitelt, ha komolyan gondoljuk a fogyást, és egészségesebben akarunk élni. Aki nem akarja számolgatással tölteni a napot, néhány egyszerű szabállyal kibekkelheti a low carb-leckét:

mesterséges adalékoktól mentes italokat és ételeket együnk, mert az adalékanyagok módosíthatják a szénhidrátok felszívódását és lebontását a szervezetben,
igyekezzünk leginkább zöldséget és fehérjét fogyasztani,
kenyérfélékből csak keveset együnk, és válasszuk a teljes kiőrlésű, szénhidrátcsökkentet péktermékeket,
iktassuk ki a cukros üdítőket és egyéb édesített innivalókat,
igyunk sok vizet,
szénhidrát-éhség ellen kortyoljunk délelőttönként zöldteát!

Mutatunk pár variációt szénhidrátcsökkentett finomságokhoz: