Az ehető élet: a kenyér világnapjára

Alapvetően nem vagyok nagy híve a világnapoknak, éppen sokaságuk miatt; nehéz komolyan venni a műfajt, mikor a gorillajelmeznek, a mosogatószereknek és a Caps Locknak is van nemzetközi napja. De a kenyér más.

2020 megmutatta, hogy a kenyér ma is jelent valamit, ráadásul valami örökérvényűt. Kell, ha baj van, jól jön, ha béke van. Kell, mint egy falat kenyér.

„Olyan helyzetbe került az egész ország, amilyenre rég nem volt példa. Kiszolgáltatottá váltunk, önként otthonainkba zárkóztunk, sokak megélhetése bizonytalanná vált. Olyan, mintha hirtelen egy fikciós regényben találtuk volna magunkat… és rögtön mindannyian elrohantunk egy élelmiszerüzletbe, hogy biztosítsuk a szükséges tartalékokat a családunk számára. És hogy mit vettünk? Lisztet, cukrot, élesztőt… Úgy tűnik, a betegség miatti pánik egy olyan ősi túlélési ösztönt kapcsolt be minden emberben, mely hosszú évek óta csendesen szunnyadt, jó mélyen, a tudatalattinkban. Pillanatok alatt értékelődött fel újra a mindennapi kenyér” – írta Antal Csilla a tavaszi botrány kellős közepén Mindennapi kenyerünk: az ősi tudás felfedezése című cikkében.

És bár úgy tűnik, mi most ébredtünk erre (újra) rá, a tudás velünk volt eddig is. Irodalmunk nagyjai is meg-megfogalmazták.

Szabó Lőrinc Kenyér című versében így:

„Beléd haraptam, áldott kenyér,
és elborzadtam – Habfehér
tested kisértete oszlani
kezdett, zöldülni s foszlani,
s köröttem az eltünt szobák
falain, az utcán, a városon át
őt láttam mindenütt, csak őt,
a milliárdlelkű mezőt,
ahogy szétcsapott, ringva, – már
tenger volt, végtelen határ,
zöld végtelen, aztán rőt-arany.
Hány kalász élt ott, boldogan,
hány külön-külön kis akarat,
s minden kalászban mennyi mag,
és minden magban mennyi mult
s mennyi jövendő párosult!”
(részlet)

Kányádi Sándor Nagyanyó-kenyér című versében így:

„Búzát vittem a malomba,
hej, de régen volt,
amikor még a Küküllőn
malom duruzsolt.
Megőröltem a búzámat,
lisztje, mint a hó,
örült neki a ház népe,
kivált nagyanyó.”
(részlet)

Reményik Sándor Mindennapi kenyér című versében pedig így:

„Amit én álmodom
Nem fényűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.

Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem cifraság a szűrön,
Nem sujtás a magyarkán,
Nem hívságos ünnepi lobogó,
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem pompázom, de szükséges vagyok.”
(Részlet)

Limara

De ha a kenyérről van szó, a lényeg mégiscsak a recept. Az az igazi. A legjobb. Tavaszi sorozatunkban éppen egy ilyet kerestünk, Libor Marcsi, Limara segítségével. Megmutatta nekünk az igazi, jól bevált fehér kenyér házi receptjét, a kovászos kenyér készítésének alapját, de egy különleges gyümölcsös kenyeret is felvillantott.

Ugyanakkor a kenyérsütéshez nem feltétlenül kell rengeteg idő és szaktudás sem. Egyszerűen is lehet, és ahhoz is van egy-két jó receptünk: