Ötven év felett már gyakoriak a különböző gyomor- és bélrendszeri betegségek, a reflux, a rekeszizomsérv, a nyelőcsőproblémák, a polipok. Ilyenkor a szakorvosok a tükrözést ajánlják (gasztroszkópia a gyomor esetében, kolonoszkópia az alsó bélszakasz esetében), amely ébren rendkívül kellemetlen, nem egyszer erősen fájdalmas trauma. Altatást viszont nem mindenki szeretne: kinek a szíve nem bírja, ki pedig fél a lehetséges, kisebb vagy nagyobb agyi traumáktól. Az ő esetüket könnyíti meg az endokapszula vagy kapszulás endoszkópia, amely már Magyarországon is elérhető és igénybe vehető.

Mióta világ a világ vannak mogorva, savanyú és örömteli, magukkal és másokkal kedves idős asszonyok, urak. És azt nem a genetika dönti el, mi kire fogunk hasonlítani.

Mire figyeljünk időskori gondnokság/gyámság esetén, ha egyszer szükségét érezzük, és mi az, ami csak a filmekben történhet meg?

A csodaszerek története egyidős az emberiséggel. Minden tájékon és korban akadtak jó- vagy rosszindulatú emberek, akik elhitették a tömegekkel, hogy ebben vagy abban az anyagban az örök vagy a nagyon hosszú élet titka van. Aztán többnyire elfelejtették ezeket a csodaszereket, s jöttek az újabbak. Ma is nagy divatja van néhány ilyen táplálékkiegészítőnek, amelyek kisebb vagy semmilyen gyógyhatás mellett is elterjedtek. Ilyenek többek között a különféle indiai fűszerek csodagyógyszerré avatása, ezek közül most a kurkumáról lesz szó.

Mindenki másként öregszik, ez egy nagyon egyedi folyamat, a gerontológia azt a kifejezést használja erre: personal ageging. Ha idősebb korban rossz érzések töltenek el azért, mert mások egészségesebbek, lazábban mozognak, lassabban öregszenek, akkor egy egyébként is sebekkel teli időszakot nehezítünk tovább önmagunk számára. Mégis ezt teszik a „Klütia-problémákkal” élők.

Mire kell figyelni, és mit szoktak elhallgatni a kék tablettákat örömmel reklámozó cikkek? 

Sok idősebb ember fizikai-egészségügyi, lelki vagy éppen szellemi problémák miatt már keveset mozdul ki otthonából, s mivel a szeme már nem túl jó az olvasáshoz, illetve a digitális kompetenciái sem különösebben erősek az internetezéshez, ezért tévé-sorozatokat néz. Néhányan közülük kifejezetten függővé is válnak, s életük centrumába az aktuális sorozat kerül – vagyis időbeosztásuk, mindennapi tevékenységük, kommunikációjuk ennek rendelődik alá. Mikortól beszélhetünk függőségről és mit tehetünk az elkerülése érdekében?

Idősebb korban már elég sokféle nyavalyánk, betegségünk alakul ki. Néhány esetben azonban az idősebbek hajlamosak ezeket sokkal súlyosabbnak érezni a valóságosnál – ennek sok oka lehet, magányosak, törődésre vágynak, nyugdíjasként már feleslegesnek érzik magukat vagy talán egyszerűen csak unatkoznak. Mindenesetre ez végül negatív spirálként hat és valóban sokkal rosszabbul lesznek, hiszen elhagyják magukat.

Mindannyian ismerjük a jelenséget, amikor az idősebb emberek egy idő után egyre mogorvábbak, egyre morcosabbak, és a környezetükbe egyre jobban belekötnek, mindenkiről rosszat feltételeznek és ebből kiindulva kommunikálnak velük. Mit lehet tenni és mi lehet ennek az oka?

Rohamosan növekszik Magyarországon a vegetáriánus és vegán táplálkozást, ezt az életmódot és életszemléletet, ha tetszik: életfilozófiát választók száma. Idősebb tanítványaim körében is hódít ez a kétféle gyakorlat. Mindkettőnek számos olyan előnye van, amelyet tudományos tanulmányok és cikkek tucatjai igazolnak, azonban számos csapda és veszély is leselkedhet ránk, különösen idősebb korban. Az egyik ilyen kockázat a különösen fontos B12-vitamin hiánya.

A kedves olvasó, amikor hozzáfog ehhez a cikkhez, bizonyára nem zárta be képernyőjén az e-mail-fiókja és kedvelt közösségimédia-oldala ablakát, közben hallgat valamilyen zenét, vagy megy a háttérben egy tévésorozat. Az sem lehetetlen, hogy olvasás közben felhívja valaki telefonon, és beszélgetés közben felületesen továbbolvas. Amennyiben egyszerre végezzük ezeket a tevékenységeket, azt hívjuk multitaskingnak. Hogyan hat ez az agyunkra, főleg idősebb korban?

Gerontológiai kutatóként az ötven év feletti korosztálynak különféle szakmai előadásokat tartva rendszeresen találkozom azzal, hogy az idősebb hallgatók reflux-problémákra panaszkodnak. Amikor ezt a hivatást elkezdtem, 2010 körül ez még sokkal ritkább volt. Vajon miért lett ilyen gyakori, és mit tehetünk a reflux enyhítéséért, esetleg gyógyításáért?