A túl sok képernyő idősebb korban is káros: a sorozatfüggőségről

Pszicho

A túl sok képernyő idősebb korban is káros: a sorozatfüggőségről

Sok idősebb ember fizikai-egészségügyi, lelki vagy éppen szellemi problémák miatt már keveset mozdul ki otthonából, s mivel a szeme már nem túl jó az olvasáshoz, illetve a digitális kompetenciái sem különösebben erősek az internetezéshez, ezért tévé-sorozatokat néz. Néhányan közülük kifejezetten függővé is válnak, s életük centrumába az aktuális sorozat kerül – vagyis időbeosztásuk, mindennapi tevékenységük, kommunikációjuk ennek rendelődik alá. Mikortól beszélhetünk függőségről és mit tehetünk az elkerülése érdekében?

A televíziós sorozatok népszerűsége a nyugati civilizációban a tévékészülékek megjelenése óta mindig is nagy volt, különösen az idősebbek körében. Három hullámot határozottan el lehet különíteni ezek a történetében: az első a hatvanas évektől a nyolcvanas évek közepéig tartott, amikor a tévécsatornák műsorain megjelent egy-egy népszerű, többnyire 10-30 részből álló sorozat, ami lázban tartotta a nézőket. Az emberek bejelölték a műsorújságban a kezdési időpontokat, és már órákkal a film aktuális részének kezdete előtt azon gondolkodtak, mi történik majd, milyen fordulatok várhatóak. Hazánkban ilyen volt a Sandokan, a Gyökerek vagy a sokat emlegetett, Isauráról szóló, Rabszolgasors című sorozat, amelyek egy-egy részét több millió ember nézte meg.

Ezek után, illetve közben, a nyolcvanas évek közepétől jelentek meg a „végtelen sorozatok”, mint a Dallas – emlékszünk is, milyen meglepő volt, hogy a Twinpeaks egyszer csak véget ért! Illetve később a sorozatcsatornák is elérhetővé váltak a kínálatban, amelyeken főleg dél-amerikai és kelet-ázsiai gyártású szappanoperák mentek. Ezek már gyakorlatilag egy univerzumot kínáltak: több száz részre elhúzták a történetet, így a néző otthonosan érezte magát a sorozat világában, több éven keresztül követhette a megszeretett karakterek sorsát. Ha pedig valaki többet is nézett egyszerre, akár napi 8-10 órát is tévézhetett.

A túl sok, passzív képernyőzés azonban nemcsak a gyerekek szellemi fejlődésére veszélyes, hanem az idősek intellektuális képességei is gyorsabban romlanak általa. Tudományos kutatások igazolják, hogy 

a napi 3,5 órás passzív tévénézés idősebb korban, különösen a verbális memóriára nézve már rendkívül káros, ennek duplája pedig súlyos veszélyeket hordoz, számos agyi terület vonatkozásában.

A helyzet mára pedig rosszabbodott azzal, hogy a streaming-szolgáltatók a 2010-es évek elején betörtek a piacra. Hatalmas mennyiségű sorozatot és filmet kínálnak rendkívül alacsony áron, a több éve készült évadokat pedig az előfizetők egyszerre érhetik el: így nem kell várni egy hetet a következő részre, egyben le lehet „darálni” az egészet. Nem meglepő, hogy ezek a szolgáltatók az idősebbek körében is ugrásszerűen terjednek, és közöttük egyre több függővel lehet találkozni. A streaming egy egészen új lehetőség kínál: ízlésünk szerint bármilyen tartalomhoz hozzáférhetünk, akár egész nap nézhetjük azt, ami minket érdekel. Ez a függőség egy új dimenziója, hiszen korábban szűkebb volt a kínálat, nem biztos, hogy olyan műsort kaptunk egész napra, ami érdekelt minket. Most azonban a végtelen univerzumokon túl végtelen tartalom is elérhető, bármeddig üldögélhetünk a képernyő előtt úgy, hogy le is köt minket.

Bár a függőségek száma és formája a mai, posztmodern világban légiónyi, a függés általános pszichológiai sémája könnyen és pontosan leírható. Az ember személyiségén a függés tárgya egyre jobban elhatalmasodik, előbb még csak az egyik, majd az egyetlen igazi örömforrás lesz, végül eljut arra a szintre, hogy ha nem kapja meg a „napi dózist”, akkor nyugtalan, ingerült vagy éppen agresszív lesz. A személyiség ezután monomániássá válik, s ilyenkor már csak a pszichiáterek segíthetnek. Akkor gyanakodhatunk egy szerettünk esetében, ha például bizonyos feladatokat nem végez el, vagy kevésbé jelentős programokat lemond, mert inkább otthon szeretne tévét nézni, esetleg látogatói – unokái, gyermekei – jelenlétében is inkább filmet vagy sorozatot néz. Sajnos a sorozatfüggőség is eljuthat erre a szintre,

különösen idősebb korban, amikor a kapcsolati hálónk sokkal ritkább, viszont lelkünk és szellemünk szomjazza az örömforrásokat: ez pedig néhány kattintással azonnal a rendelkezésre áll.

Nagyon fontos, hogy idősebb korban is képesek legyünk ebben a vizuális információ-áradatban magunkon uralkodni. Tudni kell, hogy bár a kapuk sohasem voltak ennyire nyitva, azaz soha ennyi sorozatot nem nézhettünk meg a szolgáltatók jóvoltából, mint ma, ezek közül egyszerre legföljebb mindig csak egyet válasszunk ki, és a részeket „adagoljuk”, azaz osszuk be napi 1-1,5 órás egységekre. A fennmaradó időben éljünk közösségi életet, olvassunk, sétáljunk, élevezzük a természetet, sportoljunk vagy éppen keressünk hasznavehető és fontos tartalmakat az interneten, illetve igyekezzünk felajánlani hatékony segítséget a családtagjainknak, hogy mi is hasznosnak érezzük magunkat és több időt tölthessünk velük. Amennyiben pedig azt érezzük, hogy a függőség jelei mutatkoznak rajtunk, keressünk fel egy lélektannal foglalkozó szakembert.

Ajánljuk még:

Fogyókúrás tévhitek, amiket érdemes lenne mindenkinek elfelejteni

Jópár évvel ezelőtt egyszerűen azt tanácsolták annak, aki fogyni szeretett volna, hogy ne egyen sok édességet, mert az hizlal, és nem egészséges. Mára azonban olyan sok és sokféle információ talál meg bennünket a témában, hogy csak kapkodjuk a fejünket: olykor szinte képtelenségnek tűnik eldönteni, hogy kinek higgyünk, melyik diétát kövessük, vagy hogy kövessük-e egyáltalán bármelyiket.

 

Már követem az oldalt

X